Tizenöt éve szolgál Debrecen egyik legkisebb gyülekezetében és mindig megtalálják a lehetőségek, a feladatok
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2023.12.30. 15:00 | Frissítve: 2023.12.30. 15:04
Debrecen – Mindig is ilyen környezetben képzeltem el magam – mondja Jenei Zoltán, akivel életről, munkáról, hitről és hivatásról beszélgettünk.
Szép jubileumhoz érkezett idén Jenei Zoltán: szeptemberben volt tizenöt esztendeje, hogy megkezdte szolgálatát a Debrecen-Nagycsere-Halápi Református Egyházközség lelkészeként.
Jenei Zoltán
A példa, a minta mindig is ott volt előtte, hiszen édesapja a Debrecen-Széchenyi kerti gyülekezet (Tócóskert) lelkésze volt negyedszázadon át, így jól látta, mivel jár ez a hivatás. Ám ahogy mondja, talán éppen ezért nem volt egyszerű döntést hoznia.
- Eredetileg a közgazdaságtudományi egyetemre készültem, de református hitem mindig fontos volt számomra, mert mindig is úgy képzeltem, terveztem, hogy a Református Egyház kötelékében szeretnék dolgozni és az embereken segíteni – például egy idősotthon vezetőjeként, ami nagy felelősség. Az viszont
a gimnázium elején meg sem fordult a fejemben, hogy lelkész legyek, mert még beszélni sem szerettem mások előtt. Én nem akartam erre a pályára lépni, de az Úristen úgy formálta az életutamat, hogy megértettem, ezt szeretné tőlem, erre teremtett, nekem ezt kell végezni.
Nehéz ezt elmagyarázni: az érti igazán, aki maga is átélte, milyen az, ha Isten elhívja egy feladatra, szolgálatra.
Ahogy édesapja, az ifjabb Jenei Zoltán is teológiai tanulmányokat folytatott. Amikor végzett, akkor még nem volt helye, szemben sok végzős lelkésztársával.
- Emiatt kicsit el is voltam keseredve, bár tudtam, hogy Istennek egészen biztosan van terve az életemmel. Egy este imádkoztam hozzá, hogy mutasson utat, feladatot és el kell mondanom, életem egyik leggyorsabb imameghallgatása volt ez, mert másnap jött egy telefon, hogy Nagycsere-Halápról elmegy a lelkész nyugdíjba és ott lehetőségem lenne szolgálni.
Ahogy felidézi, kezdetben furcsa volt belegondolni abba, hogy míg édesapját Debrecen egyik legnagyobb gyülekezetéhez kötötte a hivatása, ahol templomot is épített, ez viszont az egyik legkisebb, és azon kevés gyülekezet egyike, amelyiknek nincs temploma (Debrecen környékén két ilyen gyülekezet van, a másik a Debrecen-Ondód-Macsi Református Gyülekezet).
- Az esetek többségében a lelkész kap szolgálati lakást is a református gyülekezetekben, és ott él a családjával. Ezen a környéken viszont más a helyzet.
Ez nem klasszikus falusi környezet, itt viszonylag nagy területen, 10-15 négyzetkilométeren, elszórva él egy falunyi ember.
Régen a tanyasi iskolákban tartották az istentiszteleteket a lelkészelődök, nyolc ilyen volt itt a környéken, azonban ezeket bezárták, így a parókia épületébe költözött az istentisztelet, ami viszont itt összesen két szobás volt, amelyből az egyikben lehetett volna lakni, mivel családos vagyok, ez nem volt életképes megoldási lehetőség.
Bár az elején semmi nem volt egyszerű, Jenei Zoltán végtelen derűvel idézi fel, hogy indult itteni lelkészi pályája. Mint mondja, a kis falvakban, ahol van iskola, a lelkész tartja a hitoktatást, így heti rendszerességgel találkozik a gyerekekkel, a szülőkkel. Itt ez a lehetőség nem állt fent, mivel nincs iskola a területen, ami miatt jóval nehezebb feladat hárult rá, hogy elérje a családokat, megszólítsa a fiatalokat.
- Kezdetben szűkösek voltak a lehetőségek, de szépen kialakult minden. Vicces és csodálatos, hogy minden, amit szerettem volna, azt itt megadta számomra az Isten: embereken segíthetek – és nem csak lelkileg, és lelkészként – hanem a gyülekezet Tanyagondnoki Szolgálatain és a Családi Bölcsődéjén keresztül, amelyeket itteni szolgálatom elején indítottunk el és vezetünk főgondnok társammal Silye Barnabással együtt.
Öröm, hogy mindig megtalálnak itt is azok az emberek, akik szeretnének segíteni másokon, és sorra jönnek a lehetőségek, a feladatok. Örömmel vagyok benne mindenben, ami a Nagycsere-Halápon lakók életéhez kapcsolódik.
Közben megjegyzi, kissé elkanyarodva a gondolataitól: amíg beszélgettünk, kapott egy üzenetet a munkatársától, a tanyagondnoktól, hogy be kellett vezetni egy mentőt egy tanyára…
- Minket ismernek, tudják, hogy bátran fordulhatnak hozzánk, segíteni fogunk. A helyemen vagyok – jegyzi meg nagy elégedettséggel a hangjában. – Amikor jól sikerülnek dolgok, akkor azért, ha meg rosszul vagy nehezen, akkor azért jó azt tudni, hogy az Úristen itt van velünk és nem véletlenül alakul minden úgy, ahogy. Hiszem, hogy minden az Ő akarata szerint történik.
Amikor odakerült, eleinte kevesen jöttek istentiszteletre, ám Jenei Zoltán nem adta fel.
- Engem mindig ez motivált, hogy építsek, nem pedig egy „kész”, nagy gyülekezetbe lépjek be. Most szenteste több mint hatvanan voltunk, mondhatjuk tehát, hogy sikerül megszólítani, elérni az itt élőket. Nagy öröm, hogy sok fiatal szülő gyerekekkel jött. Ebben nyilván az is benne lehet, hogy 15 éve van gyermekistentisztelet, bibliaóra, nyári tábor.
Mint sorolja, sok szálon kapcsolódik az itteni közösségi élethez. Itt a tanyagondnoki szolgálat (hivatalos, teljes nevén: Debrecen-Nagycsere-Halápi Ref. Missziói Egyházközség Tanyagondnoki Szolgálatai) és a Családi Bölcsőde. Az előbbivel a betegeket, időseket, rászorulókat segítik, ha kell, viszik őket a klinikára, orvoshoz, bevásárolni, hivatalos ügyeket intézni. 240 ellátottjuk van, ami nagyon nagy szám, több mint tíz százaléka a Nagycserén és Halápon lakóknak. A bölcsődének öt főre van engedélye, ott már vagy 30-40 gyerek megfordult az évek alatt, és ez a presbitérium döntése alapján ingyenes. Aztán ott a szemétszedés a Zrínyi Miklós Vadásztársasággal, a Tanyasi karácsony, a gyülekezeti családi napok, kirándulások, kiállítások, az adventi készülődés, kézműves foglalkozások – és ez mind az elmúlt 15 év eredménye. Ahogy az is, hogy a gyülekezetnek van egy raktára, ahova ruhák, játékok, konyhai és egyéb háztartási felszerelések, bútorok érkeznek jómódú személyektől adományként, amelyek a rászorulók számára ingyenesen elvihető.
- Aki éhes, annak hiába prédikál az ember, előbb enni kell adni neki – mondja a tiszteletes, aki úgy tartja, soha nem egy emberé az érdem, hanem a gyülekezeté és Istené.
A bölcsődét a főgondnok vezeti, aki nagyon jól kezeli a gyerekeket, és nagyon sokat segítenek a gyülekezeti tagok, a presbiterek is.
A Tanyasi karácsonyt a „szíve csücskének” nevezi, ezen ott volt a két lánya is, ők is segítettek az ajándékosztásban. (A lányok 10-12 évesek, a lelkész felesége orvos.) De fontosnak tartja a szemétszedést is, ami szintén lehetőség arra, hogy jó példát mutassanak másoknak, maguknak is.
- Hiszem, ha arról, ami itt történik, megjelenik valahol egy hír, annak is van szemléletformáló szerepe. A maga szintjén mindenki tehet a környezetért, a sok kicsi dolog összeadódik.
Sokat dolgozunk azért, hogy a környezet szebb legyen, és ebben a nevelésnek is nagy szerepe van. Amióta idekerültem, az imaházaknál új, energiatakarékosabb kazán van, új ablakok és ajtók, szigeteltük a födémet, az aljzatot, ezáltal feleannyi gázt használunk, mint korábban.
Mint mondja, a környezetvédelemnek van egy olyan oldala is, hogy egy ember akkora teret használjon, amekkorára szüksége van. Ők például szelektíven gyűjtik a szemetet, és emellett nem eldobható műanyagpoharakat használnak a táborban, hanem inkább mosogatunk.
Kiemelkedő programjuk a szemétszedés is, és idén csatlakoztak a World Cleanup Day globális szemétszedési akcióhoz is, amit az EDC Debrecen szervezett, s melynek a keretéven 120 önkéntes 53 négyzetkilométeren tisztította meg az Erdőspuszták területét.
- Ha visszatekintek a múlt hónapra, nincs nagy változás, de ha 15 évre nézek vissza, akkor látszik csak milyen sok minden megvalósult, megújult, megszépült a gyülekezetben - mondja Jenei Zoltán.
Ebben a világban minden gyorsan változik, de a Biblia nem: Isten tegnap, ma és holnap is ugyanaz, és ugyanúgy szeret minden embert, hiszen fiát, a Krisztust adta, hogy senki el ne vesszen, hanem legyen megtalált, megtartott, bűntől megszabadult, boldog ember itt a földön és üdvözült lélek a mennyben. A legnagyobb kapaszkodó az ember életében a hit: amit Isten mond, azt nem változtatja meg, azt mondja ma is, mint amit száz éve, ezer éve: higgyétek az Istent, bízzatok benne és szeressétek, tiszteljétek egymást és bocsássatok meg egymásnak.
Itt nem csak szavak hangzanak el, hanem tettek is vannak, mondja, és felidézi, hiába volt karácsonykor munkaszüneti napja a tanyagondoknak, amikor csöngött, felvette a telefont és indult segíteni, mentőt útba igazítani.
- Három tanyagondnokunk van, évente összesen 70-80 ezer kilométert mennek. Az bizony nagyon sok – állapítja meg.
Mesél arról is, hogy sokan költöznek ide a városból, és ebben annak is szerepe van, hogy Nagycsere-Haláp megkapta a vezetékes vizet, rendbe tették az utat.
- Ez nem egy elöregedő település, mint a vidéki falvak, ez Magyarország második legnagyobb városának Debrecennek a része. Vannak fiatal családok, akik mostanában vásároltak errefelé ingatlant, és most születik az első vagy második gyerekük.
Van, aki egy nagyobb közösséghez szeretne tartozni, és van, akinek viszont fontosabb a személyesség, az, hogy ismerjük egymást, figyelünk egymásra. Ez egy ilyen hely, természetközeli, falusias jellegű környezet Debrecen belvárosától 15 kilométerre, nagyon szeretem. Mindig is ilyen környezetben képzeltem el magam...
Örülök, hogy Isten ide rendelt és itt szolgálhatok lelkipásztorként.