Száz éve született a Debrecenben szolgáló Mándoki Ernő piarista pap-tanár
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.03.20. 09:35 | Frissítve: 2019.03.20. 09:37
Debrecen - Az évforduló alkalmából szentmisét tartanak és emléktáblát avatnak a Wolaffka utcai Szent Antal-kápolnában.
Sokan ismerték őt Debrecenben, akik az elmúlt ötven évben nagy szeretettel emlegették és a hétköznapok szentjének tartották – írják a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján.
A Wolaffka utcai Szent Antal-kápolna
Szentmisével és emléktábla-avatással emlékeznek Mándoki Ernő piarista pap-tanárra születésének 100. évfordulóján, március 23-án, szombaton 14 órakor a Wolaffka utcai (József Attila telep) Szent Antal-kápolnában. Mándoki Ernő atya debreceni szolgálata alatt saját kezével építette fel a jelenleg Szent István-templomhoz tartozó kápolnát.
Mándoki Ernő 1919. január 4-én született Arad megyében a vallásos Metzger család hatodik, legkisebb gyermekeként. 1945 nyarán változtatta nevét Mándokira. 1944 januárjától az 1948-as államosításig tanított Debrecenben, a Piarista Gimnáziumban latin-német-ének szakos tanárként. A diákok körében nagy megbecsülésnek örvendett főként szerénysége, közvetlensége és józansága miatt.
1948-tól 1970-ben bekövetkezett haláláig a debreceni Szent István Plébánián volt segédlelkész. Mivel börtönviselt ember volt, élete végéig megbélyegzettként viszonyultak hozzá még a paptársai is, főleg a békepapok. Ekkor ehhez a plébániához 20 kilométeres körzetben kiterjedt tanyavilág pasztorációja tartozott. Hóban, fagyban is kerékpárral járt ki a tanyákra misézni és hittant tanítani. A tanyai pasztoráció az ő halálával nagyon megcsappant és rövidesen teljesen megszűnt.
Etele Ágoston rendtársa és káplántársa szerint élete végéig minden csüggedésében két dologra emlékezett szívesen, ami vigasszal töltötte el: a Wolaffka-telep és a tanyák.
1956/57-ben saját erőből, rokonai, barátai segítségével építette át kápolnává a Debrecen Wolaffka-telepi, egyszerű családi házból kialakított misézőhelyet.
Ezt a kápolnát – megelőzve a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus szellemét – 1951 óta testvéries szellemben együtt használták katolikusok és reformátusok.
A karvezetésben és zenében szaktekintélynek számított Debrecenben. Kiváló hegedűs volt, többször kisegítette a Debreceni Filharmonikus Zenekart. Két énekkart vezetett: a Szent Anna templom Szent László kórusát és a Szent István templom Boldogasszony kórusát – időnként egyesítette a két kórust.
A túlfeszített munka hamar felőrölte egészségét. Gyermekkorában a homlokán egy ótvart túladagolt sugárral kezeltek, ezért 1967-ben Budapesten koponyacsont-tumorral megoperálták. Három év múlva újabb műtétre került sor, de ebből már nem épült fel. 1970. november 21-én az Úr magához szólította sokat szenvedett szolgáját.
Debrecenben Wolaffka Nándor óta papot úgy nem sirattak, mint őt. A nép közhangulata általánosan úgy tartja: szentség hírében élt és halt meg. Akik együtt dolgoztak vele, mindannyian vallják, hogy egész életüket meghatározó személy volt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)