Segner téri látomások – az élet Debrecen felett
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.05.20. 18:01 | Frissítve: 2013.06.14. 13:41
Debrecen – Negyedszázada még csikorgó vonatkerekek szórták szikráikat, és tárcsalengető vasutasok sípoltak a cívisváros egykori vásárterén – ma pedig magas, tarka szalagház tekeredik ott.
A Nyugati utca és a Kishegyesi út közötti terület 1972-ig a Bethlen tér volt, azóta Segner János András (1704–1777) nevét viseli. A Pozsonyban született orvos, fizikus, természettudós 20 éves korában Debrecenben tanult, majd Hallében is oktatott és kutatott. Az utókor az iránta érzett tiszteleteként a Hold egyik kráterét is róla nevezte el – s akkor még minden bizonnyal fogalmuk sem volt, hogy napjainkra mennyire hasonló felszín jellemzi majd ezt a városrészt.
A terület egykoron a külső vásártér volt, és 1884-től innen lehetett elvonatozni Hajdúnánásig, 1891-től pedig Füzesabonyig is. A két vonal közönségét a Debrecen–Vásártér állomás, azaz a Kisállomás szolgálta ki. Kapcsolata a Nagyállomással 1888-ra épült ki, amikor szárnyvonalat létesítettek a Hatvan utcán a Kisállomáshoz. (Az 5-ös számú villamosvonalat 1973-ban számolták fel.) A Kisállomás 1991-ig működött, majd az évtized végén az – akkorra romos hajléktanyává lett – épület lebontásának is elérkezett az ideje. A vasútvonalak a Tócó-völgyben kaptak új állomást.
A Kisállomás helyén csaknem 10 éve a Kőszeghy Attila által tervezett, úgynevezett silóház magasodik. A négy- és hatemeletes lakóépület nemcsak a formájával, hanem a színvilágával és a túl korainak tűnő omladozásával is messziről magával ragadja a tekintetet. A ház aljában üzletek működnek, felettük pedig a lakások vannak. Látogatásunkkor az alacsonyabb szárnyba nyertünk bebocsájtást, ahol érdekesség az is, hogy a felső emelet ugyanúgy kétszintes, mint például a Petőfi-szobor mögötti, zöld szalagházban. A négyemeletes építményben nem alakítottak ki liftet.
Nyugatra tekintve a Széchenyikert házacskái terülnek el, ami a XVI. század végén fejlődött ki. Eleinte a „Német utcai kisajtónál lévő kert”-nek nevezték, 1715-től pedig „Koskert”-nek, mivel a környékén juhlegelő volt. Később, a XIX. században már „Zsidókert”-re keresztelték, ugyanis itt állt az a traktírház, ahol a vásárra érkezett zsidó kereskedők szállást és kóser élelmet kaptak. A városrész 1927 óta viseli a Széchenyikert nevet.
A hol poros, hol hepehupás tér mellett húzódó Kürtös utca burkolatlan részénél egy igazi építészeti csodára pillanthatunk le. Ez a klasszicista remekmű régóta haldoklik, ám romjaiban is káprázatos (ablakait nemrég falazták be). Ugyanakkor erősen hasonlít a tégláskerti Vértessy-kastélyhoz, amit a feltételezések szerint Ybl Miklós tervezett. Innen balra pillantva a Postakertet és az annak határán álló – Kossuth Ferenc által alapíttatott, 101 éves – Mechwart-középiskolát is láthatjuk.
A Postakertet egykor a Szent Miklós utca végén fekvő szőlőskertnek hívták. A XVIII. század elején Patikáskert volt a neve, mivel a város patikusa itt vásárolt szőlőskertet. A postáskodást a mészárosok végezték ingyen. 1656-ban a tanács Lugosi Andrást alkalmazta postamesterként, akinek lovakat és postalegényeket is kellett tartania. A Postakert név a lovas posta létrehozása, 1774 óta van jelen a hivatalos iratokban, és olyan területet takart, ahol a lovas postának váltóállomása van.
Északon egy multinacionális kereskedelmi lánc nagyáruházát és annak hatalmas parkolóját is láthatjuk (itt korábban iskola és roncstelep is volt), a keleti féltekén körbepillantva pedig a Mesterfalva és a Tizenháromváros nevű városrészeket is végigpásztázhatjuk. Az előbbi egy XIII. századi birtokosunknak, Dózsa mesternek állít emléket (a „mester” nem iparosságra utal, hanem az olasz egyetemen szerzett, magiszteri fokozatára), míg a Tizenháromváros nevű övezet arra a 13 szepesi városra emlékeztet, melyeket Luxemburgi Zsigmond 601 éve 37 000 cseh garasért zálogba adott II. Ulászló lengyel királynak.
A névadó Segner polihisztornak van egy szobra is a cívisvárosban, mégpedig a nagyerdei klinikák területén. Mikus Sándor 1974-es mellportréja azonban érthetetlen okból és méltatlan módon sajnos az utóbbi években az egyik kapunál fekszik a fűben... Pedig tökéletes helyszín lehetne neki az is, ha a silóház előtti parkban állítanák fel újra.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)