Papp László: minden korábbinál fontosabbá válik számunkra idén az összefogás

---

Debrecen – Történelmi helyszínről, a Református Kollégium falai közül üzent a debrecenieknek Papp László polgármester március 15-én.

---

A járvány miatt idén nem a szokásos módon emlékezhettünk meg nemzeti ünnepünkről, március 15-ről. Papp László polgármester ünnepi beszédét a Debreceni Református Kollégium Oratórium termében – a debreceni kálvinizmus és az 1848−49-es forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségű helyszínén – mondta el. Abban a teremből üzent az ünnepen a debrecenieknek, ahol „1849. január 9-e és május 31-e között az Országgyűlés alsótáblája ülésezett, abban az időszakban, amely a szabadságharc legnehezebb, de egyben - a tavaszi hadjárat miatt - legsikeresebb időszaka volt”.

- E terem levegőjét szívta magába Kossuth Lajos, és minden bizonnyal e hely falai között erőt is merített a debreceni kálvinizmus bátorságából, erejéből - és a hit megóvásáért folytatott küzdelem miatti - rendíthetetlenségéből.

Mi, debreceniek büszkék lehetünk arra, hogy városunk kiemelkedő szerepet tölthetett be nemzetünk szabadságért vívott küzdelmében – fogalmazott Papp László.

- A debreceni cívis tradíció arra kötelezte a város polgárait, hogy egységben, összefogásban álljanak a forradalom és szabadságharc ügye mellé.

Városunk méltónak bizonyult arra, hogy fővárosként és őrvárosként hűségesen vigyázza és minden erejével segítse a magyar szabadság eszméjének kiteljesedését. Az akkori cívisek (iparosok kereskedők és földbirtokosok) szorosan együttműködtek a kollégium polgáraival, tanári karával és diákságával: a leendő lelkészekkel, jogászokkal, tisztviselőkkel.

Egyszerre dobbant a szívük, s egységesen a szabadságharc ügye mellé álltak. Mert Debrecenben mindig összhang volt a város és az iskola között, a cívisek és a diákság között - hallhattuk a polgármestert.

A helyi közösség és a nemzet példás együttműködése miatt méltathatta a szabadságharc kormányának lapja, a Közlöny városunk jelentőségét ekképpen:

„Debrecen lesz azon hely, hová (...) buzgó érzelemmel tekint a független magyar, s áldani fogja azokat még poraikban is, kik a haza boldogságának talpkövét annyi vészek közt, annyi küzdelemmel, annyi önfeláldozással letették.”

A szabadságharc idején az összefogás volt az a kovász, amely olyan erőt képviselt, amely miatt az osztrák császár saját erőből nem, hanem csak külső segítséggel tudta vérbe fojtani szabadságharcunkat.

Hogy volt-e olyan, aki nem a szabadságharc oldalán állt, aki nem volt képes összefogni a tettre kész, szabadságvágytól fűtött honfitársaival a nemzet függetlensége érdekében? Minden bizonnyal, de a történelem a kishitű, örökké kételkedő, a felelősségteljes cselekvés helyett kifogásokat avagy tiszta ügyekben is csak a rosszat kereső embereket nem őrizte meg az utókornak, ők a történelem szemétdombján végezték - mondta Papp László, kitérve arra, hogy "ilyen emberek minden korban voltak és lesznek is".

- Ezek az emberek - ki tudja milyen érdektől vezérelve - felelősséget nem vállalva tetteikért és mondataikért, rombolják a nemzet számára fontos, egységet teremteni akaró törekvéseket. Ma is, amikor a koronavírus-járvány miatt a lehető legszélesebb összefogásra lenne szükség, ma is vannak olyanok, akik legfontosabb feladatuknak a közbizalom lerombolását tartják.

Pártérdektől vezérelt vakcinaszakértők, önjelölt, hozzá nem értő, magát minden alap nélkül egészségügyi szakpolitikusnak tartó emberek játszanak honfitársaink életével. Ezt a szabadságharc idején meg árulásnak hívták.

Összefogás nélkül 173 évvel ezelőtt sem lehetett volna kiteljesíteni a magyarok szabadság iránti vágyát és meggyőződésem, hogy felelősségteljes, együttműködés nélkül ma sem lehet legyőzni az emberiséget bebörtönző, az életünket, egészségünket veszélyeztető világjárványt - összegezte Debrecen polgármestere, aki kitért arra is, hogy

a Debreceni Református Kollégium nemcsak a szabadságharc 1849-as tavaszi irányításának volt a helyszíne, hanem a szabadságharc leverése után a kollégiumi diákság és a tanári kar volt az egyik legfontosabb kezdeményezője a megemlékezéseknek, titkos együttműködésben a város polgáraival.

- Ezek az alkalmak közel két évtizedig csak rejtetten, illegálisan szerveződhettek meg. Az 1867-es kiegyezés után, amikortól már szabadabban lehetett ünnepelni, ez a helyszín, az Oratórium terem mindig kiemelt szerepet kapott március 15. megünneplésében.

Együtt ünnepelt itt a kollégiumi ifjúság és a tanáraik, a városi és az egyházi vezetés, valamint az egykori 48−49-es honvédek, féltve őrzött zászlóik alatt, szabadságharcos viseletüket magukra öltve. Aztán közösen vonultak tovább a Kollégium Petőfi-szobrához, majd ki, az Emlékkertbe, a Honvédtemetőbe vagy a Nagytemplom és a városháza közötti piactér központi ünnepségeire.

A 21. században is, időben egyre távolodva 1848. március 15-étől, nagyon fontos számunkra, hogy közösen, kifejezve az egységet, a nemzeti összetartozást, együtt emlékezzünk a magyar szabadság hőseire. Ugyan most egyedül állok itt e történelmi helyen, de hiszem, hogy legyőzve a mai legnagyobb ellenségünket, a járványt, hamarosan újra együtt ünnepelhetünk.

Most azonban emlékezzünk magunkban, csendben, mint azokban az időkben, a szabadságharc leverését követő két évtizedben, amikor a Habsburg elnyomás tiltotta a nyilvános emlékezést. És tudták a hazaszerető emberek, hogy ez a tiltás sem tudja elfojtani a szabadságharc hősei iránt érzett szeretet és megbecsülést.

A március 15-i ünneplők e rejtett hálózata adhat erőt számunkra ma is, amikor nemzeti ünnepünkön nem a politika, hanem

a járványhelyzet kényszerít bennünket privát tereinkbe, kényszerít arra hogy az internet vagy a televízió segítségével vegyünk részt a megemlékezéseken.

Ahogy Papp László kiemelte: "éppen ezért minden korábbinál fontosabbá válik számunkra idén az összefogás".

- A magyar ember, ha hisz, akkor mindenre képes. Fogjunk össze és higgyünk abban, hogy győzni fogunk az életünket, egészségünket fenyegető vírus ellen. Az a remény éltessen minket, hogy nemsokára újra együtt ünnepelhetünk.

Együtt másokkal, sokakkal, kifejezve a magyarság összefogásának és szabadságszeretetének közösségben megnyilvánuló erejét - zárta ünnepi gondolatait Papp László, Debrecen polgármestere.

Március 15-én koszorúzással is megemlékeztek a forradalom és szabadságharc hőseiről. Papp László Kossuth Lajos szobrát, míg Puskás István alpolgármester a Petőfi téri Petőfi-szobrot, Szloszjár Balázs dandártábornok, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárjának parancsnoka pedig a Honvédtemetőben lévő 1849-es emlékművet koszorúzta meg. 

Papp László teljes beszédét itt láthatják: