Ötven apa gyalogol együtt ötven kilométert Debrecenből: miért teszik? – fotókkal

---

Debrecen - Tizedik alkalommal szervezték meg az apák zarándoklatát: két nap alatt mintegy 55 kilométert tesznek meg gyalog családjukért a résztvevők.

---

A pandémia miatt tavaly ugyan elmaradt az apák zarándoklata, idén ősszel azonban ismét útra keltek a családfők Debrecenből: megszakították hétköznapjaikat, félretették a munkát ezen a pénteken, hogy gyalog jussanak el Máriapócsig. Immár tizedik alkalommal keltek útra az apák, leendő apák, férfiak Debrecenből, hogy két napon keresztül imádkozva, énekelve vagy éppen elcsendesedve tegyék meg a mintegy 55 kilométeres utat.

Terdik János tócóskerti szervezőlelkész elmondta, a tavalyi lett volna a tizedik alkalom, de az sajnos a járványhelyzet miatt elmaradt, idén azonban ötvenen indultak el Debrecenből, Nyíradonyban pedig még csatlakoznak hozzájuk, így összesen mintegy hatvanan érkeznek majd meg a nemzeti kegyhelyre.

- A legfontosabb az, hogy önmagunkat kell tisztázni, ki kell lépni abból a hétköznapból, amiben sokszor őrlődünk, amiben a küzdelmeink vannak. Most picit megállítjuk az időt, hogy rendszerezzük a dolgainkat, és

ha magunkat rendszerezzük, akkor miután hazajöttünk, tudunk minden mást, elsősorban a családot és az életünket, a feladatainkat is rendszerezni

– mutatott rá János atya.

Az apák zarándoklata a Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség programjából indult ki 11 évvel ezelőtt, mára azonban „kinőtte” Debrecent. Évről évre egyre többen csatlakoznak a cívisvárosból induló zarándoklatra, melyre az ország több pontjáról is érkeznek édesapák. Vannak köztük fiatalabbak, idősebbek, első alkalommal zarándoklók, és olyanok is, akik a kezdetek óta járnak.

A „visszatérő” zarándokok közé tartozik a hajdúsámsoni Harapkó Tamás is, aki már hatodik alkalommal kelt útra. Szerinte fontos, hogy az ember néha kicsit egyedül legyen, és itt kicsit elszakad a családjától, a munkahelyétől, a megszokott dolgaitól, közben azonban mégsincs egyedül: férfitársaival együtt imádkoznak, énekelnek és meghallgatják az út során egymás örömeit és panaszait is. De nem csak ez az oka, hogy minden évben útra kel…

- Egyszer csak egy napra tudtam eljönni, mert a beteg kisfiammal kellett otthon maradnom, és nagyon mérges voltam emiatt. A kisfiam csokit szeretett volna enni, de nem találta, így elkezdtem én is keresni.

Végül megtaláltam, és azt mondtam neki, hogy itt egy kincs. Mire ő azt válaszolta, hogy „te vagy a kincs apa, nem a csoki”. Ez minden zarándoklaton velem van, ezért megyek általában

– mesélte a négy gyermekes édesapa.

Az indulás előtt közös imádságra gyűltek össze a családfők a csapókerti Szent Péter és Szent Pál templomban, ahol Terdik János atya megáldotta a zarándokokat, és a külön erre az alkalomra készített kendőket. Az áldást követően indult útnak Debrecenből az ötven édesapa, hogy két napon át gyalogoljanak – olykor városokban, olykor földutakon, erdős területeken. A zarándokló édesapákhoz vasárnap csatlakoznak a családtagjaik, hogy együtt vegyenek részt a házaspárok és családok búcsúján, így együtt adhatnak hálát és kérhetik az Istenszülő oltalmát.