Óriási focilabda betonból: túrák a 47-es út mentén
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.09.29. 08:55 | Frissítve: 2013.09.30. 08:28
Derecske – Ezeréves tölgy, rovásírás, fiatornyos templom, öntöttvaskályhák és persze a hajdúk öröksége – csupa olyan értékünk, amiket mindenképpen érdemes felkeresni egy kiadós, tartalmas túra érdekében.
Mikepércs mostanában az ivóvize miatt szerepelt a hírek élén, pedig a Debrecentől pár kilométerre fekvő község a a nevezetességei okán is érdemes a figyelemre. A XI–XII. században kialakult település a XIV. század közepe után kapta a mai nevét. (A másik Pércs – azaz Bélpércs – az ott szedett vám után lett Vámospércs.) A falu messziről is látszó, sőt szemkápráztató, négyfiatornyos-fazsindelyes temploma 1795-ben épült meg. Legutóbb 2001-ben újították fel, de mára ismét aggasztó az állapota.
A település legfőbb természeti értéke ugyanakkor a délkeleti határában található tölgyfa, ami a szájhagyomány szerint 1000 éves, a szakemberek szerint viszont „csak” 250–300 éves. Híres a térségben található földikutya-rezervátum is, és nagyon szép mindemellett az Orosz István utcában megbúvó kályhamúzeum is. A gyűjtemény Berta István szenvedélyét és a népi tárgyak iránti szeretetét dicséri.
Csaknem 60 öntöttvaskályha alkotja, mellettük pedig a paraszti élet olyan kellékei is helyet kaptak a csodás házikóban, mint a mángorlóasztal, gyönyörű csillárok és kannák, állatgondozó eszközök is. A páratlan kiállítás díjtalanul, de bejelentkezés alapján látogatható. (Ottjártunkkor éppen iskolás fiúk ismerkedtek az anyaggal.) Megtudtuk azt is, hogy a legtöbb öntöde Erdélyben működött, és az ottani Galambfalván tör az égbe a templom „párja” is.
Folytatván utazásunkat a 47-es úton, Sáránd a következő állomás. Az először Sarang néven, 1219-ben említett község egyik birtokosa egy bizonyos Bakó, akiről aztán Bakó-Sárángnak is nevezték a helységet. A település a hajdúkiváltságokat 1605-ben kapta meg Bocskai Istvántól, és az erdélyi törvénytár (az Approbata Constitutiones) 1626-ban már a hajdúvárosok sorában említi. Mai fő látványossága a református temploma.
Derecskén a látnivalóknak ismét olyan gazdagsága fogadja a kirándulókat, hogy iparkodnia kell annak, aki még aznap haza akar érni. Különlegesség, hogy a református és a katolikus templomok itt annyira közel vannak egymáshoz, hogy szinte összeérnek a kapuik. A két gyülekezeti hely közötti terecskén meghitt parkban üdülhetünk fel, ahol egy jól sikerült Szent István-szobor (Sebestyén Sándor 2001-es alkotása) is marasztalja a nézelődőket.
Az 1911-ben épült református templom túloldalában kialakított, igazi díszparkban I. és II. világháborús, továbbá 1848-as emlékművek is tisztelegnek a hősök és az áldozatok előtt. A kert mögött a Bocskai-iskola elbűvölő klinkertéglás épülete húzódik – melynek hatására a Debrecenből érkezők akár otthon is érezhetik magukat. S nem is alaptalanul: az 1930-ban átadott házat ugyanis a cívisvárosi Csanak József építészmérnök tervezte.
A város nevezetessége a művelődési házát ékesítő kerámia dombormű is, rajta Zrínyi, Balassi, Csokonai és Petőfi alakjaival. A környéken itt is, ott is emléktáblákat fedezhetünk fel, amikről kiderül, hogy egykoron a városban szállt meg Széchenyi István vagy éppen Bajcsy-Zsilinszky Endre. Mindemellett immár derecskei turistacsalogatónak számítanak a betonhéjakból összeállított gömbházak is, amik egyike a város túlsó határában szürkéllik, jókora focilabdaként.
Továbbutazva a rovásírásos és címeres táblákkal is ellátott településről, a bihari térség központjába, Berettyóújfaluba jutunk. Csonka Bihar vármegye egykori székhelye a névadó folyója, a Berettyó partján fekszik, a magyar– román határtól 25 kilométerre. Vízrendszere a Nagysárrét, melynek sűrűn kanyargó, gyűrűző élővilágának szárazulatain az évezredek során fejlett mezőgazdasági kultúra és komplex ártéri gazdálkodás alakult ki.
A honfoglalás után Berettyóújfalu mai helyén és határában 14–15 falu jött létre, melyek központja Herpály volt. Ennek nyomaként ma is áll a monostortemploma maradéka. Az Árpád-korban épült, háromhajós, román stílusú imahely a XII–XIII. századokban élte a fénykorát, amikor a bencés szerzetesek élénk szellemi és kulturális életet folytattak ott. Berettyóújfalu jeles műemléke még az 1817-ben épült református templom is, aminek orgonája Liszt Ferenc hangszere volt.
A százéves, római katolikus templom ugyanakkor a festett üvegablakaival, csodálatos festményeivel várja a híveket és a látogatókat. És aki Berettyóújfalut alaposan meg akarja ismerni, annak az új nevezetességet, a Szerelemparkot is érdemes felkeresnie (és kipróbálnia)! A város központjában található, romantikus téren minden a szerelemről mesél: a szigeteken elhelyezett padok mindegyike egy-egy művészi alkotás, melyek a legszebb emberi érzést jelenítik meg.
Az ősfákkal, fenyőkkel övezett kertben a párok természetesen a maguk lakatjaikat is kiakaszthatják, s őrizhetik a kulcsaikat – amíg tart a szerelem...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)