Nyolcvan éve áll a debreceni Nagyerdőben a szavak szobrászának emlékműve
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.06.10. 09:54 | Frissítve: 2014.06.11. 08:13
Debrecen – A város első Tóth Árpád-emlékművét 1934. június 10-én avatták fel. A kedvelt, de hányatott sorsú mementót Medgyessy Ferenc szobrászművész és Popper Ferenc építész készítette.
A nagyerdei parkerdőben, a Nagyerdei körút felőli kis téren felállított kompozíciót Ady Lajos (a költő öccse) avatta fel az Ady Társaság nevében. Ez az ünnepség zárta a Debreceni Hét című programsorozatot, amely során a stadiont is átadták. Az eredeti alkotáson (ami tulajdonképpen egy egyszerű téglafal) szemmagasságban a poétát ábrázoló, balprofil-dombormű látható, az azt tartó, világos márványlapon pedig Tóth Árpád örökbecsű sorai is olvashatók: „Jó így csendesen nézni a fákat, érezni a derüt, mely mindent áthat.”
Az emlékfal előtt – ugyancsak téglából kirakott – kis virágtartó volt, a mű lépcsőzetes tetején pedig egy kecses amfóra. S miért a múltidő? Sajnos azért, mert az emlékhelyet a hálátlan utókor egyes tagjai folyamatosan rongálták, lopkodták, s mindezek következtében végül szinte az egészet újra kellett készíteni. A bronzidom „rekonstrukcióját” E. Lakatos Aranka végezte el 2004-re (teljesen más arcképet alkotva), s nagy mértékben megváltozott a fal színe és formája is. Ami viszont a leginkább szembetűnő: a karcsú korsó semmilyen formában sem került vissza az emlékműre.
A „szavak szobrászának” első debreceni mementója azonban így is kedvelt zarándokhelye a Nagyerdő szerelmeseinek. Az alkotópáros fővárosi tagja, Popper Ferenc is így elmélkedett róla:
„Gyermekkorunk, iskolánk klasszikusaihoz térünk vissza deres hajjal s csodálkozunk, hogy az új ifjúságnak más örömei, más bánatai és más költői vannak; nem akarjuk hinni, hogy oda az ifjúság; nem akarjuk, hogy örökre elmuljék, meg akarjuk őrizni szellemét egy jobb, igazabb jövő ifjúságának kincséül, tanulságául. Ezért állítunk emlékeztetőt kőből, ércből, rávésvén a felejtésről beszélő verssorokat.”
Kezdeményezésükre Debrecen emléket állított Tóth Árpádnak. „Dús talaj – fogalmaz Popper Ferenc –, amely egy évszázad multán a második klasszikust megtermette.”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)