Nonfiguratív absztrakciók – Debrecen „furcsa” köztéri művei
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.07.31. 14:46 | Frissítve: 2012.08.01. 08:56
Debrecen – A divat, a psziché, a tehetség, a környezet és az anyagi lehetőség is mind-mind meghatározza egy képzőművészeti alkotás megjelenési formáját. Ennek megfelelően a cívisváros köztereit is nemcsak klasszikus, hanem szélsőségesebb kompozíciók is díszítik.
A Nagyállomásból kilépők rögtön a 22 emeletes lakóház tövében csodálkozhatnak rá Váró Márton 1975-ben készült művére, mely a Vasbokor címet viseli. Ennek az alkotónak a Hatvan utcai banképületen is van egy hasonló tárgya (Krómacél-plasztika, 1978), ami azonban nagyon nem illik a postaigazgatóság díszei mellé.
Ilyen (kinetikus) fémszobrokat találunk a Cívis utcában (Cs. Uhrin Tibor: Szélforgó-mobil, 1981) és az Egyetem téren (Segesdi György: Krómacél-kompozíció, 1972). Ez utóbbi nem csak bizarr, de talán még veszélyes is. Korábban „kibernetikus organizmusok” csilingeltek a régi Kölcsey-központ melletti medencében, továbbá a Bethlen-Füredi-sarki medencében is.
A város legészakibb avantgárd műve a gyógyszergyár homlokzatán található, ugyancsak a műfaj egyik fénykorából. Laborcz Ferenc 1964-ben készített, bohókás-barátságos kompozíciója ez, melynek a címe stílszerűen: Vegyészek.
A Nagyerdei Kollégium előtt fekszik egy fém- és kőidomok alkotta konstrukció. Ez nem egy létraszerkezet, hanem Gaál Tamás képzőművészeti alkotása (Folyamatos kapcsolat, 2008). Nem messze csodálható meg az élettudományi központ páratlan atmoszférát sugárzó, óriási térplasztikája; a komplexumot Golda János, Szenderffy Gábor és Mészáros Erzsébet tervezte.
Az újszerű megfogalmazások iránt – a jelek szerint – az egyetem régóta nyitott. Példa erre a zeneművészeti kar magasföldszintjének óriási fafala (Szanyi Péter: Hullámok, 1980), az orvostudományi elméleti tömb földszinti mozaikja (Pólya József: Figurák), valamint az agrártudományi centrum aulájának dekorációi is.
Az agráregyetemen Garányi József Kerámiafríze (1965), valamint Vigh Tamás alkotása, a „Magvető” (1967) deríti jobb kedvre a vizsgadrukktól lázas ifjúságot. A klinikatelepen két másik modernt is megcsodálhatunk: Józsa Lajos „nonfiguratív figuráját” (1984) és Várnai Gyula nagyméretű üvegfalát a felújított kollégium előtt.
Ez utóbbinak, a 2010-ben kihelyezett „Tárgylemez”-nek egyik szokatlan ötlete az, hogy a teljes hippokratészi eskü olvasható rajta. De figyelemreméltó a Józsa-szobor is, mégpedig egyebek mellett amiatt, hogy a művésznek az Auguszta-kollégium előtti – Tavasz című - szobra fémből készült, és hagyományos eszközökkel fejezi ki a mondanivalóját.
A kísérletezői kedv és a sokszínűség Cs. Uhrin Tibor munkásságát is jellemzi. Ő ugyanis az Újkert egyik jelképének számító Szélforgó-mobil mellett az ottani lépcsőházakat színesítő-azonosító táblákat is megalkotta – majd pedig az aprólékos realizmus felé fordult, és ugyancsak egy szimbólumot alkotott meg: Debrecen üvegmozaik-címerét, ami 12 éve a Kossuth téren ragyog.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)