Mire a legbüszkébbek a Fényes udvariak? – az élet Debrecen felett
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.11.22. 09:04 | Frissítve: 2014.11.23. 11:01
Debrecen – A Fényes udvar a cívisváros azon városrészei közé tartozik, melyek a leginkább megosztják a debrecenieket. Pedig ez a megyeszékhely első lakótelepe – ami aztán a sejtszerűen „klónozott” mintapéldánya is lett a többi nagy kolóniának.
A dobozi temető helyén kialakított Dobozikertnek a Dobozi-lakótelep nevű övezetében található tízemeletes betonházak többnyire 1972-re készültek el. Az itteniek később könyvtárat, rendelőket, patikát, üzleteket, továbbá óvodát, bölcsődét, éttermet, presszót és kispiacot is birtokukba vehettek. Az egykori Sumen Étterem és a Márka Bár helyén ma az Abigél-középiskola működik, de a környéken van a Bocskai István Általános Iskola és a Brassai Sámuel Műszaki Középiskola is.
A Fényes udvari lakótelepre lehet hallani többek között olyan jelzőket, hogy régi, csúnya és rideg. Másoknak az is eszükbe jut, hogy amikor építették, gyakran hevertek emberi csontok itt is, ott is. Véleményt azonban leginkább az itt élők tudnak alkotni róla, a máshonnan érkezőknek pedig érdemes felülről is megszemlélniük a környéket. Így tettünk mi is, és egy verőfényes novemberi délelőttön arra vállalkoztunk, hogy a magasból fotózzuk körbe a panelépületeket (melyek általában 33–40 lakást foglalnak magukban).
A nyugati sarkon elkezdett terepszemlénk során máris a Víztorony utcát láthattuk – korábbi nevén a Tanács utcát – ahol a legszembetűnőbb objektum maga a névadó létesítmény. A sokak által csak ufónak becézett víztoronynak 12 lába van, azok pedig egy 30 méter átmérőjű tányért tartanak. A 44 méter magas betongigász 51 éve készült el, izgalmaktól sem mentes beüzemelés eredményeként. A kivitelezők ugyanis nem követték mindenben a tervezők által előírt építéstechnológiai lépéseket, és emiatt kisebb-nagyobb problémák támadtak.
A teherhordó pilléreknek és a középső feljáró orsófalnak egy ütemben kellett volna készülniük a csúszózsaluzattal a csepegőtéri szintig, ám a kivitelezők emellett a központos anyagmozgatástól is eltértek. Mivel a középső orsóteret nem a lábakkal együtt építették, a lábak külső héjánál olyan feszültségek léptek fel, amelyek repedéseket okoztak. Mindezek ellenére a 3000 köbméteres, egyedi külsejű monstrum kiállta az idők próbáját, s betölti szerepét: a vízszolgáltatás nyomáskiegyenlítését.
A víztorony mögött és távolabbi környezetében szépen kivehető a görögkatolikus templom az Attila téren, valamint a Nagytemplom, az általános iskola és a Csapó utcai panelsor is. További magaslatokról lepillantva feltárul az Árpád téri református templom, a Debreceni Egyetem főépülete, valamint a Főnix Csarnok, a Brassai-középiskola és a Csapókerti Református Templom is. Ugyanakkor kiválóan látható a régi dohánygyár, a Faraktár utcai felüljáró, az egykori pavilonlaktanya, valamint a református Verestemplom és a Tóth Árpád Gimnázium is.
Körbehatárolható mindemellett maga a meglátogatott terület is, hiszen a lakótelep az Ótemető, a Víztorony, a Munkácsy utcák és a Budapest–Záhony-vasútvonal között fekszik. A Fényes udvart egyébként tágabb értelemben három utca alkotja, mégpedig a Karácsony György és a Boka Károly utcák, valamint maga a Fényes udvar, amely három épületben 18 lépcsőházat foglal magában. Karácsony György (?–1570) parasztvezér, szilágysági jobbágy volt, aki a seregével szent háborút hirdetett a törökök ellen. A mai Törökszentmiklósnál indítottak sikertelen támadást a hódítók ellen, s végül a debreceni hatóságok végeztették ki.
Boka Károly (1808–1860), a híres cigányprímás pedig Kossuth Lajos kedvenc hegedűse lehetett, akinek aztán a szabadságharc debreceni ütközete, 1849. augusztus 3-án ahhoz is volt bátorsága, hogy a megszálló cári Paskijevics tábornok mulatságán a „Megvirrad még valaha...” kezdetű dalt játssza. A nagy lakótelep névadója, a Dobozi utca a XV–XVIII. századi családra utal, amelytől tanácsnokot és főbírót is kapott a város.
S mire a legbüszkébbek a Fényes udvariak? Például a fáikra. Ezek leghíresebb és legfontosabb csoportja a sínek mentén elterülő kiserdő, amit jó 35 éve ők mentettek meg a – szinte csemetekori – kivágástól. Az összefogásnak és az aláírásgyűjtésnek köszönhetően mind a mai napig ott susognak az ablakok alatt. Nagyon értékesek és szépek a házak között égbe törő növények is. November eleji ottjártunkkor ezeknek is különösen megkapó pompában csodálhattuk meg a lombjaikat. Nem vitás: aki olyankor látja a lakótelepet, rögtön megérti, miért is „fényes” ez az udvar... (Azóta persze eltelt pár nap, s a lombok lehullottak. Ám ilyenkor is szépen ragyog a nap a debreceni Fényes udvar felett.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)