„Minden a Németországból hozatott kemencékkel kezdődött”

---

Debrecen – Mi köze egymáshoz a gyerekrajzoknak és a népművészetnek? Hogyan léphetünk a kitalált út helyett a megtalált útra?

---

Régóta jelen van a szerves szemléletű pedagógia a debreceni rajztanításban. Olyan nagyszerű embereknek köszönhetően is, mint Pap Gábor művészettörténész vagy a néprajzos-festő Makoldi Sándor, akiktől generációk tanultak világlátást és gondolkodásmódot. De köztük kell említeni Bobonkáné Papp Antóniát is, ezt a mindig kedvesen és türelmesen mosolygó művésztanárt, aki nagyon sokat tett azért, hogy a gyerekek otthonosan mozogjanak ebben az univerzumban.

Dehir.hu: Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre, mikor, hol és hogyan indult el a munka?

Bobonkáné Papp Antónia: A Debreceni Művelődési Központ Tájoló tűzzománc szakköre 1983/1984-es tanévben indult. Az Újkerti Közösségi Ház akkori igazgatójának, Nagy László Jánosnak köszönhetően Németországból hozatott kiváló minőségű tűzzománc kemencével, amely harminc éven át hűségesen szolgált bennünket műhelyünkben. A tűzzománcozáshoz szükséges anyagok és eszközök beszerzése az első gondjaink között voltak. Hiányos szerszámhasználó és anyagformáló ismereteinket – évekig tartó – számtalan kísérlet, próbálkozás egészítette ki. A kezdetekkor a Képzőművészeti Akadémia felsőfokú rajztanárképzőjét Balogh Jenő professzornál végeztem, s az ő nyári hónapos gyakorlatain évfolyamtársam laborkemencéjével zománcozási kísérleteket végezhettünk s az itt szerzett tapasztalataimat is jól tudtam szakkörvezetői munkámba beépíteni. A szerves magyar műveltség szellemi tartalmát, a világ látásának elvi alapvetéseit tudós tanítóink, Pap Gábor művészettörténész és Molnár V. József gyermek- és néplélekkutató tárták fel s azt is, hogy a gyermekrajz és a szerves kultúra emberének képjelei egygyökerűek. A gyermeki vizualitás egy tőről fakad, egylényegű a népművészet vizualitásával. A gyermeki rajzon az időbeli és a térbeli értelmezések szerves egysége van jelen, szemben az esetleges, kizárólag egy nézőpontból érvényes látszati ábrázolással. A tőlük kapott ismeret és tudás igazítja – évtizedek óta – alkotásaink üzenetét, gondolkodásunkat, értékrendünket, elkötelezettségünket.

Dehir.hu: Rögtön a kezdetektől az úgynevezett organikus, azaz szerves műveltség nyomvonalán haladt a munka?

Bobonkáné Papp Antónia: A kezdetektől törekedtem fontos, értékes és érvényes témával, gondolatkörrel megtisztelni diákjaim gyermeki érzékenységét, gyermeki nyitottságát, megismerési vágyát. A mesék, a teremtésmondák, a balladák, a gyermekmondókák, gyermekjátékok üzenetének kifejtése teremtette meg azt az alaphelyzetet, amelyben az anyanyelvén gondolkodó gyermek rátalál az eredendő, természetes kifejező módra, vizuális anyanyelvét használja gondolatainak képi megjelenítésekor. Mi jellemzi a szerves szemléletű látásmódot? A teljességben való gondolkodás. A gyermek egészben lát, úgy is mondhatjuk, hogy egybelát, tér-idő élményét egységben jeleníti meg. Ennek a gondolkodásmódnak a mélyszerkezetét találjuk meg a „tiszta forráshoz” érkezve, a szerves magyar műveltség szöveges- és ábrázoló népművészeti alkotásaiban, amelyek évtizedek óta kiapadhatatlanul segítik alkotásaink létrejöttét, meghatározzák azok szellemi arculatát.

Dehir.hu: Generációkat érintett meg ez a szemlélet. Hogyan látja, mi a létjogosultsága ebben a világban ennek a gondolkodásmódnak?

Bobonkáné Papp Antónia: A kérdést úgy is fel lehetne tenni, hogy meddig van létjogosultsága annak a szemléletnek, amely nem szervesen gondolkodva értelmezi a világot... József Attila Ars poetica című verséből idézek: „A mindenséggel mérd magad!” Lehet úgy is létezni, hogy minderről tudomást sem veszünk. Feleslegesnek, túlhaladottnak véljük a természet rendjéhez való igazodást, divatjamúltnak is kikiálthatjuk. S ahogyan a kristály világa is független a természeti törvények ritmusától, nem tud megkülönböztetni napszakokat, évszakokat, a sokszorosítható egyformaság jellemzi. Az ún. kristályszerkezetű (lineáris, raszter karakterű), mesterséges világ túlburjánzásakor az emberi minőség kristály szintre szorul, az élő van fenyegetve. Kérdésére a választ tömören Pap Gábor gondolatával tudom megadni: „hosszabb távon nagyon is bizakodó vagyok. Ha az emberiség egyáltalán élni akar, akkor csak is ezt a szerves kultúrát tudja ismét felfedezni."

Dehir.hu: A világ csak az elmúlt harminc évben is sokat változott-elég, ha csak a technikai fejlődésre gondolunk.Vajon meddig tudjuk még őrizni illetve továbbvinni a hagyományt?

Bobonkáné Papp Antónia: Már el is kezdődött egy új világkorszak, amely feltárja, hogy nem mi őrizzük a hagyományt, s nem mi visszük tovább, hanem fordítva. Tőle remélhetjük, s tőle kaphatjuk meg az erőt, amellyel a kitalált út helyett a megtalált útra térhetünk. Az élet alapelvét a hagyomány őrzi. „Létezik még egy kozmikus alapelv, az élet alapelve, mely teljesebb a fizikai alapelvnél. Az életelv bevezetése a tudományba nem jelenti azt, hogy az életelv ugyanúgy kirekeszti majd az anyagelvet, ahogy az anyagelv rekesztette ki az életelvet. Ez a felismerés legmélyebb alapjában fogja átalakítani az emberiség gondolkodását." Grandpierre Attila (fizikus, egyben a Vágtázó halottkémek zenekar énekese is – a szerk.) írta ezt Az élő világegyetem könyvében.

Dehir.hu: Személyesen ön mit szeret ebben a munkában?

Bobonkáné Papp Antónia: Ahogyan az alkotásra sarkalló gondolat a megjelenítés, a képi megfogalmazódás síkjára lép, s egyszer csak elkészül a kép: láthatóvá válik a meggondolt gondolat. S az alkotóban, a képet nézőben elindulhat egy újabb gondolat, amely a cselekedeteinket is igazíthatja. A láthatatlan létezőből a láthatóba visz és vissza... S közben élményeinket, ismereteinket átgondoltabb, rendezettebb, magasabb szinten élhetjük újra.

Dehir.hu: A kiállításon látható egy különleges játék is.

Bobonkáné Papp Antónia: Élő hagyományunk csillagnyi mintakincséből egyet kiválasztottunk: a székelyszenterzsébeti abroszközép virág-virágát s e hímzésmintát játékmezőnkké fogadtuk. A mintarend virágnyelven mesél a világ különböző tulajdonságainak egymást feltételező egységéről. A hímzésmintába szépült napszakokat, évszakokat, a nyári és a téli napfordulót, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőséget, az évkört, a fény-árnyék ciklikusan ismétlődő arányváltozásait, a kozmikus forgómozgások szent rendjét, az osztatlan egészet, a kört, a kettős forgásképletet, a hármas szerkezetet, a négyes alaposztást...képjelként tisztán megláthatják a látogatók. Érzékelünk, észlelünk, gondolkozunk, kérdezünk és a kiválasztott jelkincsünk válaszol. Rendrakó játékunk asztali és rendhagyó méretben is elkészült, ez utóbbi kétszer két méteres. A játékszabályt és a kérdéseket is a hímzésminta alakította ki, nem kellett őket kitalálnunk, csak megtalálnunk...

Vass Albertet idézve: a világ felett őrködő rendbe kapcsolódhatunk be. A világ látásának ez a módja vezet el bennünket az egyetemes törvényszerűségek egyszerre makró- és mikrokozmikus voltának megértéséhez.

Dehir.hu: A kiállítás mellett másképpen is ünneplik a jubileumot.

Bobonkáné Papp Antónia: Idén januárban, a Magyar Kultúra Napján, a Mag alkotó csoport egyetértésével, a Tájoló tűzzománc szakkör kezdeményezésére  – és a jubileumi év tiszteletére – megalakítottuk az Újkerti Közösségi Házban a Korona Gyermekrajz Gyűjteményt a DMK támogatásával. Alapját a tűzzománcos diákok rajzai, festményei, tablói, diái, digitalizált tűzzománc képei képezik. Az egészben láthatóvá válnak a gyermek vizuális anyanyelvi világának vetületei. Előttünk a feladat,a gyűjtemény tovább bővítése városi szintre.

A nagyközönség a Belvárosi Galériában láthatja a „termést”. A Tájoló Tűzzománc Szakkör jubileumi kiállítása arról a 30 éve folyó munkáról is képet ad, ami a szerves szemléletű oktatást-nevelést vállalta fel. A hagyomány, a természet, mese- és mondavilágunk, eleven örökségünk jelenik meg a tárlaton, melyen diákok és felnőttek munkái egyaránt láthatók: közel 90 alkotó 260 tűzzománca. A kiállítás december 15-éig tekinthető meg hétköznapokon 10-től 18 óráig. A játékot pedig november 17-én és 24-én 10–12 óra között mutatják be.