Meztelenség, múltba tekintés és változások: bejártuk a Modem tárlatait
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.27. 09:30 | Frissítve: 2019.12.28. 15:05
Debrecen – Helmut Newton német fotóművész csodás divatfotói mellett kortárs magyar művészek alkotásait is megtekinthetjük. Kritika.
Három izgalmas kiállítást tekinthet meg az, aki a következő hetekben a debreceni Modembe látogat. Bár mindegyikben a fotóművészet dominál, különleges installációk is találhatók a kiállítóterekben: a Modern és Kortárs Művészeti Központ ismét a legkiválóbb kortárs alkotók műveit helyezte előtérbe. Járja velünk végig a három tárlatot!
Privát: látogatható 2020. január 26.
Helmut Newton német fotóművész jó ötven éven átívelő művészetét ismerhetjük meg szó szerint testközelből a Modem földszinti kiállítóterében. Csodás, fekete-fehér fotók viszik a látogatókat közelebb a ’60-as, ’70-es, ’80-as évekhez, amikor a női-férfi szerepek és a szexuális szabadság megítélése is igencsak változóban volt. Konzervatív szemeknek nem való világ ez: olyan, ahol a meztelenség, a szőrös testhajlatok és a szoborszerű, erős szépségek kendőzetlenül jelennek meg. Ezekhez a kivételes nőkhöz természetesen extravagáns ruhák, fehérneműk, cipők és grandiózus ékszerek dukálnak: öröm bennük gyönyörködni.
Megbotránkoztatástól mentes kitárulkozás és kukkolás ez: a pőreségnek nem a szimpla, személytelen vágykeltés a célja, hanem a test, a nő erős, karakteres szépségének kifinomult ábrázolása.
A kiállítás része egy 1995-ös videó is, amelyben a mestert ismerhetjük meg közelebbről: vall szüleiről és a hölgyekről fűződő viszonyáról is. Az 1920-ban Berlinben született művésznek és családjának menekülnie kellett a náci rezsim elől: apja a koncentrációs táborok poklát is megjárta, anyja pedig a háború hatására elkényeztetett nőből erős, karakán asszonnyá vált.
Helmut Newton fő specialitása a különleges, hatásos divatfotók mellett a személyiség rejtett rétegeire is reflektáló portré. A művész megörökítette David Bowie-t, Andy Warholt, Karl Lagerfeldet és Paloma Picasso divattervezőt is többek között, így impozáns baráti köre felől sem lehet kétségünk.
Mélyáramok: látogatható 2020. március 15-ig
A második szinten látogatható tárlat a kortárs magyar fotográfiát és a klasszikusokat állítja párhuzamba: az izgalmas koncepcióhoz színes kiállítótér és magával ragadó alkotások, sztorik társulnak. Igen sokszínű, különféle aspektusokat felvonultató kiállítás ez: a klasszikus műfajok mai értelmezései olykor szokatlan műveket hoznak létre, ám mindig az eredeti célt szem előtt tartva.
A tárlat legmegrendítőbb és leginkább feledhetetlen eleme egy fotósorozat, amely mélyszegénységben élő családokat mutat be érzékenyen és hihetetlen együttérzéssel.
A kislány karján szinte érezzük, mennyire fájnak a lila foltok, s a mellette álló, hatalmas bogárszemeket meresztő kisgyermek arcáról is szeretnénk letörölni az elhanyagoltság szomorú jeleit. Különösen érdekes Gyulai Szilvia sváb közösségeket bemutató nyolcrészes fotósorozata is, amely erősen hordozza a tárlat szellemiségét: a múlt és jelen szinte láthatatlan, mégis roppant erős egymásba fonódását. Urbán Ádám fotóira is külön felhívnám a figyelmet: az Aszódi Javítóintézetben készített szociofotói elemi erővel hatnak, gyönyörűen mutatja be azt, hogy a rossz útra téved fiataloknak szükségük van társra, bensőség kapcsolatra, hitre, feloldozásra.
Herczeg Eszter az apaképet kutatta: számos beszélgetésből merítve három tárgyinstallációt készített, amelyek a kiállítás központi elemeiként is értelmezhetők. Megjelenik emellett még egy sor aspektus, téma és ábrázolásmód is: gyermekekről, felnőttekről készült megrendítő, elgondolkodtató portrék, tájképek, csendéletek.
Több művészt is foglalkoztatott az elhagyatottság, elhanyagoltság érzése: sivár tájak, tökéletes szimmetriába rendeződött erdők és növényekkel benőtt egykori gyártelepek, élő és óriási, városi graffitik is a kiállítás részét képezik.
Anyag: látogatható 2020. február 2-ig
A Debreceni Nemzetközi Művésztelep kiállítása egy nem hétköznapi kérdést jár körbe: „miféle anyag a művészet anyaga? Konceptuális? Emocionális? Materiális? Sűrű? Összetett? Tapintható? Hogyan érzékelik az alkotók művészetük anyagát?” Ha ön nem gondolkozott még el ezen, tekintse meg a hazai kortárs alkotók műveit, és alkossa meg saját nézőpontját, vagy fogadja el a művészekét.
Richter Sára még ezen a kérdésen is túlment, és a létezésünk anyagát kutatta. Alkotása ezért gyorsan rothadó, ezáltal folytonosan változó összetevőkből áll: szerves anyagokból, falevelekből, zöldségekből, gyümölcsökből, utalva ezzel arra, hogy a lét és a mű egyformán tempósan formálódik, erodálódik, majd elenyészik.
Martin Henrik Földszerű bolygó-sorozata azt hivatott ábrázolni, hogy az egyén érzéki tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a világ, az anyagi világ létezik. Képein „belső bolygók” jelennek meg: olykor sűrű, máskor könnyed, átlátható mindaz, ami belül zajlik le. Balázs Nikolett installációi a digitalizáció uralta közeg elanyagtalanodásának visszafordításaiként értelmezhetők.
Szentirmai Tamás és Vági János Erózió című installációja pedig arra mutat rá, hogy a megmunkált anyag az idő erjesztő munkájaként változik. Csontó Lajost az illúzió és az anyag kapcsolata foglalkoztatta. Gallai Judit Ágnes Tűz, víz, repülő című videoperformansza traumafeldolgozási szándékkal jött létre, festményei pedig színes, állatközpontú világba repítik a látogatókat.
Megtudtuk, mi a művészet anyaga? Talán nem, de sok egyedi nézőpontot villantottak fel előttünk a hazai művészek, és ebből saját nézetünket is kedvünkre, tapasztalatainkra formálhatjuk, ha végigjárjuk a Modem tárlatait.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)