Lehet-e szabályosan biciklizni Debrecenben?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.15. 10:15 | Frissítve: 2011.08.15. 10:15
Debrecen – A kerékpárosok közül sokaknak eszük ágában sincs betartaniuk a KRESZ-t, de azoknak sincs könnyű dolguk Debrecenben, akik szeretnének szabályosan és balesetmentesen tekerni.
Biciklizni is - az előírások szerint - csakis a kijelölt helyen és akkor lehet, ha a vezetője nem fogyasztott alkoholt, és ha a járművet felszerelték első-hátsó fékekkel és lámpákkal, továbbá csengővel és kerékprizmákkal. Lakott területen kívül a fényvisszaverő mellény is kötelező. Debrecenben a kétkerekűvel közlekedőket is kiterjedt úthálózat szolgálja, és ez a rendszer egyre bővül: külön felületük van a biciklizőknek egyebek mellett a Vámospércsi és a Füredi úton, valamint a Burgundia és a Jerikó utcákon, ugyanakkor várhatóan újak létesülnek Pallagig és Mikepércsig is.
A drótszamaragolás lehetőségeit kipróbáló körutazásunkhoz a Mikepércsi úton végigfutó bicikliutat választottuk, ami gyakorlatilag a Homokkert felüljárótól a Hosszúpályi útig tart. Ez még nem az elkülönített típusú út, hanem a járdára festett, sárga csík mutatja, hol a helyük a gyalogosoknak és a kerekezőknek. Indulásunkkor a Dehir.hu szerkesztőségi épülete mögül tekertünk ki az Erzsébet utcára, mely igen forgalmas, és már előre vetíti a hídra hajtó kerékpárosokra váró megpróbáltatásokat. Nekünk alapelvünk volt, hogy betartjuk a szabályokat, s csakis az engedélyezett helyeken megyünk.
A Petőfi téri kereszteződéshez érve máris egy biciklist vettünk észre, aki a nyergen ülve, a járdára támasztott lábbal várta, hogy zöldre váltson a gyalogosoknak a jelzőlámpa. Amikor ez megtörtént, a világ legtermészetesebb dolgaként száguldott végig a fekete-fehér sávokon… Miközben ez tilos – mégpedig azért, mert veszélyezteti a gyaloglókat, amikor közéjük hajt. Akárcsak a járdán kerékpározás, főként, ha azt úgy teszik, hogy elvárják a gyalogosoktól, hogy ugorjanak arrébb. Jóllehet, a járda nem a biciklistáké. Mégis, vannak olyanok, akik agresszíven rácsengetnek és ráordítanak a gyalogosokra, hogy menjenek arrébb, pedig ők kerékpároznak szabálytalanul és közveszélyesen.
Ha ilyesmin vagy bármi egyében eltűnődik az ember, akkor – legyen bármennyire is jó szándékú – könnyen rögtön maga is szabálytalankodóvá válhat, amikor a Petőfi térről fel akar kerekezni a felüljáróra. Mert ugyanis amíg az Erzsébet utcán és a Petőfi téren még lehetett biciklizni, addig a híd elején hirtelen egy tiltótábla vöröslik. Egy ennyire nagy forgalmú és egyirányú úton öngyilkosság visszafordulni autóval is, nemhogy biciklivel. Ráadásul az út mentén korlát van… Nekünk sikerült: gyorsan átpattantunk a kerítésen, és már a járdán küzdöttük le az emelkedőt. Ami bizony megint csak szabálytalan – következésképp ott csak KRESZ-be ütközően mehetnek fel a biciklisek.
Ettől függetlenül sokan nem zavartatják magukat emiatt, és mennek, mint a meszes. A híd túlsó végén, a Szabó Kálmán utcai kereszteződésben páran áttekernek a túloldalban lévő bicikliútra, de a többség tudomást sem vesz a létezéséről. Pedig, aki oda átrándul, az már viszonylag gond nélkül biciklizhet ki egészen a Hosszúpályi útig. Miért csak viszonylag? Például azért, mert az út nemcsak nagyon töredezett, hanem gyalogosok is gyakran kóricálnak rajta, továbbá, mert pár helyen épületkiszögelések, buszvárók és lámpaoszlopok szakítják meg. A tiltás ellenére sajnos ezt az utat is előszeretettel koptatják olyan motorosok, akik mindenkit alsóbbrendűnek tekintenek.
Nem túl szerencsés az sem, hogy a hídtól az út végéig nyolc lámpa állíthatja meg a biciklistákat olyan helyeken is, amelyek nem tűnnek igazán forgalmasoknak. De ez legyen a legkevesebb, főként, hogy várakozás közben legalább kifújhatják magukat a bicajosok. A több kilométernyi út egy derékszögű kanyarral zárul (aki először jár ott, könnyen nekifuthat a forgalomterelő korlátnak, ki tudja, milyen sérüléseket szerezve), aztán a bicikliút gyakorlatilag véget is ér. Persze ez is érdekes kissé, mivel az a záró szakasz olyan, mintha Y-megfordulási lehetőséget alakítottak volna ki a kerékpárosoknak.
Visszafelé letértünk a Mikepércsi útról, hogy a repülőtérre vezető utat is szemügyre vegyük, ugyanis ott is van bicikliút. Igaz, útpadkák szabdalják, és az egész mindössze körülbelül 50 méteres – egyszeriben ugyanis furcsamód egy drótkerítés vágja el, amin túl pedig aztán el is tűnik a szántóföldben. Visszagurulva a Mikepércsi útra, még azt is megtapasztalhattuk, hogy hiába vagyunk kerékpárúton, mégis nagyon résen kell lennünk, hiszen kijelölt helyünk olyan ingatlansor előtt fut, ahonnan bármikor ránk hajthat egy ugyancsak figyelmetlen gépjármű (volt is már itt ilyen baleset).
Mivel a hazaúton már a szabályos bicikliúton mentünk fel a hídra, lemenni is csak azon tudtunk. Ez abból a szempontból nem baj, hogy lefelé hasítani óriási élmény, viszont az nem mindig szerencsés, hogy kerülőt kell tenni miatta. Mi is kénytelenek voltunk elgurulni az autószalonig, ahol véget ér a bicikliút. A legközelebbi zebra a lakótelep elején van, onnan pedig a kertek alatt (a Haláp és a Tímár utcák érintésével) juthattunk újra a Petőfi térre. Ott már nincsen bicikliút, tehát le kell menni az útra az autók közé, avagy tolni kell a járművet a járdán. Ez utóbbit alig követi bárki is.
Sokan ugyanis azt hiszik, hogy az úton nagyon nagy veszélyben vannak – emiatt pedig maguk is veszélyforrásokká és szabálytalankodókká válnak. Nem veszik figyelembe azt sem, hogy sok helyen a járdák nemcsak rosszabb állapotban vannak, mint az utak, hanem a gumikat kiszúró tüskékkel és üvegszilánkokkal is gyakran tele vannak. Mi, a körutazásunk végeztével, azt is megállapíthattuk, hogy nem okoztunk és nem is szenvedtünk balesetet. Igaz, a rázós úttól kilazult a diónk, és elhagytuk a hátsó lámpánkat – tehát mégiscsak szabálytalanul kerékpároztunk…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)