Kísértetkastély a város szélén: még megmenthető lenne a reneszánsz művész debreceni álma – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2022.04.30. 15:15 | Frissítve: 2022.05.05. 11:10
Debrecen – Egy igazi világpolgár, a Csokonai Színház egykori díszlet- és jelmeztervezője által felépített kastélyt tragédiák övezik. De még lehetne a történetéből happy end.
A görög-olasz származású díszlet- és jelmeztervező, Ilia de Riska tanulmányait a firenzei, majd a düsseldorfi képzőművészeti egyetemen folytatta. Sok ország színházában dolgozott, megfordult például Wiesbadenben, Kölnben, Athénban, Salzburgban, de Buenos Airesben is.
A gazdátlan kastély (Fotó: Gurbán György)
Az 1990-es évek elején érkezik a rendszerváltás utáni Magyarországra. Először Pécsett dolgozik, majd Lengyel György, a Csokonai Színház akkori igazgatója hívja Debrecenbe, hogy az általa rendezett Shakespeare Julius Ceasar című drámájához tervezzen díszletet és jelmezeket. 1994-et írunk akkor.
Hamar otthonosan érzi magát a városban. Debrecen egyik ikonikus épületébe, az úgynevezett Püspöki Palota egyik földszinti lakásába költözik, sokan láthatják a belvárosban jellegzetes alakját, mikor két kiskutyáját sétáltatja. Rendkívül aktív. A régi Kölcsey művelődési központban görög kulturális hetet szervez, aztán rendez is: egy kortárs görög darab, a Tavli szerepeit a tragikusan fiatalon elhunyt Bertók Lajos és Jámbor József játssza.
Egyre ambíciózusabb terveket dédelget. Ezek csúcspontjaként nagy telket vásárol Debrecen külterületi részén, a Külső Sámsoni út közelében. 2000-ben válik tulajdonosává a földterületnek. Építkezni kezd rajta. Nagy álmát kívánja megvalósítani, amikor édesanyja, Phaedre Elektra de Burdi családjának egykori firenzei kastélyát veszi alapul a munkához.
Terve többrétegű: olyan közösségi játszóhelyet akar létrehozni, amely egyrészt helyszíne, díszlete lehet zenés-táncos előadásoknak. De a képzőművészekre is gondol: olyan hátrányos helyzetű alkotóknak kíván lehetőséget biztosítani, akiknek erre önerőből nem futná.
Nyers kőből és téglákból építkezik, csodás, romantikus boltíveket, tornyokat alakít ki, családja külhonból segíti anyagilag. Erre nagy szükség is van, hiszen például megesik, hogy a földhivatali dokumentumok tanúsága szerint 2006 májusában végrehajtást állapítanak meg a megyei illetékhivatal részére 1 221 930 forint értékben.
De a munka zajlik. Három épület nő ki a földből: egy reneszánsz stílusú kastély, melynek oldalához oszlopcsarnok kapcsolódik, egy kápolnaszerű épület, melyet színjátszási célra tervez meg, de épül két medence is. A harmadik, külső létesítmény funkciója tisztázatlan. A csapongó, fékezhetetlen fantáziájú művésszel nem könnyű az együtt munkálkodás, hiszen előfordul: arra ébred, hogy álmot látott, aminek hatására a munkásokkal visszabontat részeket. Egyre több időt tölt a kastélyában, mert már igazán ott érzi jól magát.
Ám a sors tragikus módon avatkozik bele a történetbe és zúzza szét az álmokat: Ilia de Riska 2009. december 5-én, mindössze 53 évesen meghal. Ám hamarosan kiderül, őt magát nem érte halála teljesen készületlenül. Hiszen végrendelkezett, örököséül barátját, a már évek óta szintén Debrecenben, vele együtt élő Otto Dieter Friedrich-et jelölte meg.
A kastély magára marad, mert hosszú pereskedés indul el a terület és a létesítmények tulajdonjogáért a művész szüleivel. Hat esztendeig húzódik el a jogi perpatvar, melynek végén, 2015 tavaszán végrendeleti öröklés útján Friedrich válik a terület és a rajta álló ingatlanok tulajdonosává.
Itt veszi át a szót Tolvaly Ildikó, aki ekkor már dolgozott Otto Dieter Friedrich számára. A férfi őt bízza meg a gondnoki feladatokkal, hogy amennyire lehet, tegyen rendet a birtokon.
- Csak akác és ecetfából hatvankettőt vágattam ki és osztogattam szét tüzelőnek – meséli, majd hozzáteszi: az új tulajdonos felhatalmazta arra, hogy a munkájáért cserébe, ami tetszik neki, vigye el a kastélyból.
Ez jó döntés volt, mert ennek köszönhetően menekültek meg onnan különböző tárgyak, melyek nagy részét már korábban széthordták.
- Nem veszélytelen most ott járkálni, mert már az aknatetőket is ellopták – mondja Ildikó, aki szerint a kastélyban többek között szauna is volt és már a leendő alkotótáborok lakói elkészülő szobrainak helye is elő volt készítve.
Hatalmas munka volt, amit elvégzett annak érdekében, hogy az új tulajdonos eladhassa a birtokot. Már vevő is lett volna, az egykori gondnok úgy tudja, 12 millió forintról szólt az alku. De az élet ismét drámai módon avatkozott közbe, ugyanis Otto Dieter Friedrich még a lebonyolítás előtt, 2017-ben elhunyt. Az üzlet kútba esett, a dokumentumok tanúsága szerint azóta nincsen bejegyzett tulajdonosa a területnek.
A reneszánsz ember álma pedig gazdátlanul pusztul. A terület újra elgazosodott, az oszlopsort és a kastély falait mindenütt elszáradt indák fonják körbe, a medencékbe csak az eső hord vizet. Ám még mindig felújítható állapotban vannak a jelenlegi elhanyagolt állapotukban is varázslatos épületek. És ha megfelelő gazdájuk lenne, megvalósulhatnának benne az egykori szép álmok...