Karneváli emlékek: „sokan már reggel 6-kor jöttek hokedlivel, létrával”

---

Debrecen – Még a nyári programjait is úgy alakítja, hogy itthon legyen augusztus 20-án. Máté László, az egykori szervező máig rajong a virágkarneválért.

---

Máté László több, mint húsz éven át dolgozott a virágkarneválok felelős szervezőjeként. Akik ismerik, úgy is emlékezhetnek rá, ahogy ott vonul a menet élén vagy a menet mellett, kezében rádió, azzal tartja a kapcsolatot a kollégáival, jelzi, hol tartanak éppen, vagy mire kell figyelni. Ez idő alatt nagyon sok felejthetetlen emléke gyűlt össze.

Mint felidézi, különösen azt szerette a rendezvényben, hogy nagyon sok embernek lehetett vele örömet, szép élményt szerezni.

- A legelső virágkarneválon ugyan nem vettem részt, de később nagyon sok alkalommal dolgoztam a rendezvény sikeréért. Közel állt hozzám hangulatában, felfogásában, nagyságában, habitusában a virágkarnevál mindig is – mondja, s máris felidéz egy számára felejthetetlen történetet. Egyszer, úgy este 9 óra körül láttam, hogy egy idős néni áll a Piac utcán, s nézi a vonuló menetet, a mediterrán hangulatú, kivilágított kocsikat. Odamentem hozzá, s megkérdeztem tőle, kedves, hát honnan tetszett jönni. Mondott erre valami távoli dunántúli települést, és aztán folytatta: úgy vagyok vele, hogy azt mondtam, addig nem halok meg, míg meg nem nézem a debreceni virágkarnevált este is...

- Az emberek tényleg így álltak hozzá, ennyire szerették, ennyire fontosnak tartották a virágkarnevált – állapítja meg Máté László. – Sokan már reggel 6-kor jöttek hokedlivel, székkel, párnával, létrával, igyekeztek, hogy jó helyük legyen, jól lássanak. Élmény volt számukra, esemény, amiről sokáig beszéltek aztán. Megesett velem is, hogy amikor a virágkarnevál másnapján mentem munkába, hallottam, hogy beszélik páran, milyen szép volt előző este a tűzijáték. Odaléptem hozzájuk, s kérdeztem, honnan nézték. Sárándon van egy kunhalom az állomás mellett, mesélték, odamentek, s onnan nézték, mert még onnan is lehetett látni.

Az egykori szervező azt is fontosnak tartja, hogy akkoriban nagyon sok ember dolgozott a rendezvényért. - Mintegy mozgalom volt ez a 70-es 80-as években. Munkahelyek, közösségek díszítették a kocsikat, sokszor generációk gyűltek össze, a részt vevő brigádok tagjai vitték a gyerekeket, unokákat is. Így aztán egy kicsit mindenki a magáénak érezte az egészet, mert maga is részese volt. A látogatóknak és a készítőknek is felejthetetlen élményt nyújtott a debreceni virágkarnevál.

A virágkarnevál ma is sokak számára fontos esemény, az emberek szeretik a rendezvényt, nagyon sok debreceni el sem tudja képzelni, hogy ne nézze meg augusztus 20-án a menetet. Máté László megjegyzi, hogy ő a maga részéről jobban szereti, ha egy kocsin több az élővirág, mert annak egészen más a hangulata. Szépek a szárazvirágok is, mondja, de azok gyakran nem is a saját színükben kerülnek fel a kocsikra.

A karnevál, a tömeg kapcsán szóba hoz egy régi „városi legendát”. Gyakran emlegetjük, mondja, hogy ilyenkor a város lélekszáma a duplájára duzzad. Számoljunk, veti fel az egykori felelős szervező. Ha egy buszba átlagosan 40 ember fér el, akkor 10 busszal 400, 100 busszal 4 ezer, ezerrel 40, kétezer busszal 80 ezer ember érkezik a városba. Hol fér el ennyi busz Debrecenben? Vagy ha hozzájuk vennénk azokat, akik gépjárművel érkeznek: ha átlagosan 4 fő ül egy kocsiban, legalább tíz-ezer autó kellene ahhoz, hogy újabb 40 ezer fő érkezzen Debrecenbe. S ebben az esetben is még mindig hiányozna a maradék 80 ezer fő, akik meg vonattal kellene, hogy jöjjenek. Máté László úgy véli, nagyon sok érdeklődő jön augusztus 20-án a városba, de a város lakossága valószínűleg nem duplázódik meg. Viszont egy-egy látogató nem csupán egyetlen eseményen vesz részt. Sokan megnézik a karneváli menetet a városban vagy a stadionban, kiállításokra, egyéb programokra mennek – tehát ha megszámolják őket, akkor persze összejöhet egy ekkora látogatottság. Nem is ártana majd újra felmérni, valójában hányan vesznek részt a virágkarneválon, állapítja meg Máté László.

Kérdésünkre, idén tervezi-e, hogy megnézi a karnevált, mosolyogva válaszol: - Minden évben úgy alakítottam a programjaimat, a szabadságomat, hogy itthon legyek ilyenkor, s nem lesz ez másképpen idén sem. Nagyon sokszor pedig  kerékpárral mentem, mert azzal könnyebben tudtam mozogni a városban. Ez ugyanis egy olyan rendezvény, amit nem hagynék ki.