Hogyan ne legyél másnapos, ha tizenéves debreceni lány vagy?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.10.25. 11:31 | Frissítve: 2014.10.27. 08:08
Debrecen – A jó gyerekek nem sokat isznak: csak egy kis whisky, meg pár koktél. Ettől még jól érzik magukat, és élvezik a koncertet is.
Buli volt, buli van, buli mindig lesz. A hétfő a hét legtragikusabb napja, a legszebb pedig, amikor arra ébredünk, hogy péntek van, már csak egy napot kell kibírni és akkor kezdődik a permanens parti-időszak. Ez a filozófia részben korfüggő, de azért a tizen-, huszonévesek mellett olykor ez az érzés megérinti a harmincasokat is. Mi több, azokat az „öregeket” is, akiket a kamaszok nemes egyszerűséggel „negyven pluszosoknak” hívnak.
Parti-time. Aki a Simonffy utca meg a Hal köz, vagy éppen a Bajcsy-Zsilinszky környékén sétál, azt érezheti fél kilenc környékén, hogy szolidan dübörög az élet. A nyár az persze más, akkor tömegek üldögélnek a teraszokon, de ahogy múlik a jó idő, és bemasírozik az ősz, megcsappan a létszám. Egyébként pedig még korán van ilyenkor egyébként is, nagyon korán. Sokfelé van ma buli, akad, ahol táncolni lehet, s olyan hely is, ahol koncert lesz. Ami ugyan nyolc környékére volt hirdetve, de mindenki tudja, hogy ez azt jelenti, majd valamikor kilenc után lesz ebből bármi is.
A buli végül fél 11 környékén indul. Addig lötyögés van. A jegyeket már előre megvették, tesznek hát néhány kört a városban. Mivel a kis társaság (négy lány, egy fiú) egy része már alapozott egyikük albérletében, így adott a jó hangulat. (Ott még sminkeltek, meg „facebookoztak” egyet indulás előtt.) Rendes gyerekekről van szó egyébként, akik normálisan tanulnak hétfőtől péntekig, jó eredményeik vannak, nagy terveik, de azért ha néha buli van, akkor egy kicsit lazítanak. A lányok messze nem a „cápák” kasztjába tartoznak, és a kíséretükben található lovag sem valami hangoskodó „partiállat”. Az a kis whisky, amit ittak, semmi ahhoz képest, a környezetükben sokan milyen mennyiséget képesek letolni töredéknyi idő alatt. Mivel idő is van még, meg a várakozás, a csámborgás közben meg is éhezett egyik-másikuk, így elsétálnak egy makarónira. Jó, annyira nem szuper, húst soha nem látott, de ez a pirított kenyérszerűségből összerakott étek pont olyan népszerű Debrecenben, mint húsz vagy harminc éve volt.
Időnként összefutnak ismerősökkel is, és akkor nagy az öröm. A balhés alakokat ellenben kerülik. Rendőrt nem nagyon látnak jártukban-keltükben, de ez őket nem zavarja, azt mondják, el vannak nélkülük is. Ebben nem értünk egyet, mert az éjszakában nem csak (amúgy) normális gimnazistákat, egyetemistákat (szóval fiatalokat) lehet látni, hanem nyomasztó (taszító, brutális stb.) alakokat is. Bár a koncerten van egy kicsit komolyabban beállt tag, aki tántorogva táncol, ölelget, lökdös boldog-boldogtalant, ez inkább mulattatja őket. Vigyorognak, amikor jönnek a kidobók és nevükhöz híven kidobják a srácot. Nincs baj, nincs taccs, a show megy tovább.
Ők is mennek, amikor vége a koncertnek. A cél az Ibolya, amit elsősorban azért céloznak meg, mert olcsó. Ahogy sétálnak a Péterfián, többfelé kisebb-nagyobb társaságok állnak a szórakozóhelyek előtt, és dumálnak lelkesen. Mivel nem csak fiatalok, de annak is látszanak, így a csapos gyanakodva méregeti a lányt, aki beáll a sorba rendelni. Nyilván nem a kóla, hanem a whisky miatt. Vagy már tizennyolc éves? – kérdezi. A lány bólint, de mint mondja, a táskájában van az igazolványa. Visszasétál érte, s amikor mutatná, akkor már nem a papír az érdekes, hanem hogy fizesse ki a rendelést. A hely atmoszférájához egyébként hozzátartozik a zenegép is, melyen valaki sokadjára is a Rossz vér című dalt indítja el. Rossz vér, rossz vér... – kesereg Deák Bill Gyula.
A társaság tovább áll. Úgy döntenek, beülnek a Kaktuszba, ahol főleg koktélokat isznak. Nincs tömeg, de azért vannak itt is, többségében húsz körüliek. Jönnek, mennek a népek, dumálnak, nevetgélnek, jól érzik magukat. Aztán amikor elunják a helyet, s indulnának tovább, kint azt tapasztalják, hogy csöndesen szitálni kezd az eső. Nem olyan vészesen – különösebben hideg sincs –, de azért úgy tűnik, most már nincs értelme tovább menni sehova. Így aztán elindulnak haza. Átlagos este volt, de alapvetően jól érezték magukat. S ha figyelembe vesszük az elfogyasztott alkoholmennyiséget, jó esély van rá, hogy reggel senki nem lesz másnapos. Pláne, mert délig, délután kettőig alszanak, ami teljesen természetesen ennél a korosztálynál.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)