Fenyeget-e lódarázs-invázió Debrecenben is?

---

Debrecen – Tucatnyi embert szúrt meg darázsraj a minap egy kerékpárversenyen. A dunántúli eset azért is elgondolkodtató, mert térségünkben is feltűnően sok nagy testű fullánkos repked. Ősszel eltűnnek, ám addig is fő az óvatosság!

---

A fenti szerencsétlenség nyomán napvilágot látott beszámolók arra is kitérnek, hogy a megfigyelések alapján az előző éviekhez képest most kevesebb a méh és jóval több a darázs Szombathely környékén. A Dehir.hu tudósítója – aki a terepbringásokhoz hasonlóan szintén sokat tartózkodik a szabadban – hónapok óta tapasztalja, hogy a cívisváros egyes részein meglehetősen gyakran tűnnek fel olyan darazsak, melyek méretei nem éppen bizalmat keltőek. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a korábbi években nem látott belőlük ennyit.

A leírások szerint a valódi darazsak fullánkja – a méhekével szemben – nem kampós, s emiatt többször is tudnak szúrni. Nem mindegy ugyanakkor a csípés helye sem. Ha ugyanis a nyelv vagy a torok az, akkor a helyi duzzanat elzárhatja a légutat, gégevizenyőt okozhat, amely életveszélyes. Ha egyszerre több csípés éri az embert, akkor a vérbe jutó toxinok összeadódnak, és allergiás reakcióhoz hasonló tünetek léphetnek fel: láz, fejfájás, szédülés, hányás.

A „kisujjnyi vadászgépek” Debrecenben leginkább az Akadémiakertben, Nyulason és más fás városrészekben szabdalják a légteret. A természetjárók ugyanakkor azt is megfigyelhetik, hogy például a Pallagra vezető út két oldala is tele van az autók által elcsapott példányok tetemeivel. Kollégánknak egy ilyen kába – csaknem háromcentis – rovart sikerült lefotóznia, s megállapítottuk, hogy minden bizonnyal a rettegett lódarázzsal van dolgunk, amiről oly sok rémtörténetet hallani.

A 200 forintossal egyező méretű rovar felvételét megmutattuk a Debreceni Egyetem szakemberének, aki ez alapján megerősítette a gyanúnkat: lódrázs (Vespa crabro) szerepel a képen. Az Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék tudományos munkatársától azt is megkérdeztük, hogy mi okozhatja a lódarazsak elszaporodását? Földvári Mihálytól megtudtuk: ha megfelelő mennyiségű táplálékot találnak, akkor nagyobb mennyiségben megjelenhetnek, de rendszeres (éven belüli vagy többéves) rajzásuk nincs.

További érdeklődésünkre a szakember elmondta azt is, hogy mivel nem vizsgálják rendszeresen a Nagyerdő rovarállományát, pontos adataik nincsenek erről. Ennek ellenére „nem tűnt a számuk nagyobbnak a korábbi éviekhez képest.” Az életmódjuk egyébként olyan, hogy tavasszal a királynő maga eteti az első dolgozókat (amik az ősszel megtermékenyített petéiből származnak), majd ezek a dolgozók építik a kolónia fészkét, és nevelik az újabb utódokat.

Ragadozó életmódjuk miatt nem vonzódnak a lakóhelyek körüli ételmaradványokhoz, szeméthez. Arról, hogy a lódarazsak veszélyesek lehetnek-e emberekre, más élőlényekre, azt a tájékoztatást kaptuk, hogy rovarokat fogyasztó ragadozókként az emberre csak a fészkük bolygatása esetén vagy az egyedek túlzott mértékű zavarása miatt támadhatnak. Tehát a lehető legkevesebbet szabad zavarni, ingerelni őket, ugyanakkor aki allergiás a darázscsípésre, annak fokozottabban kell ügyelnie.

Mit tegyünk, ha a közelünkben repked egy-két példány, netán egy egész raj? – tudakoltuk Földvári Mihálytól. Válaszában rámutatott: egy-egy példány esetén meg kell várni, amíg elrepülnek, ha pedig többen a fészek körül vannak a kertben vagy ház körül, akkor is csak elkerülni érdemes őket, mivel nem agresszívek. Rovarfogyasztókként például a házilegyek számát is csökkentik, ám akit mindez nem nyugtatott meg teljesen, annak azt is elárulhatjuk, hogy októberre a teljes azévi állomány kihal, s csak a jövőbeli királynők telelnek át.

A híradások mindemellett arra is felhívják a figyelmet, hogy Franciaországba már behurcolták az ázsiai lódarazsat, ami nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb hozzánk is bevándorol. Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) akkora, mint a mi lódarazsunk, de agresszívebb fészekvédő, és a fák koronájában tanyázik. A szakemberek azt még vitatják, hogy milyen következményei lehetnek a megjelenésének.