Anyagi és lelki támogatást vitt Szíriába a debreceni érsek-metropolita
Szerző: Kandert-Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2023.12.03. 16:40 | Frissítve: 2023.12.04. 15:21
Segíteni mindig kötelességünk, vallja Kocsis Fülöp, aki szerint egy kézszorítás és egy együttérző ölelés többet jelenthet, mint sok ezer dollár. Interjú.
Ismét Szíriába látogatott Kocsis Fülöp, hogy anyagi és lelki támogatást vigyen a szíriai keresztényeknek. A görögkatolikus érsek-metropolitával a mostani útjáról, kedves és megrázó élményekről és a segítségnyújtás fontosságáról beszélgettünk.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/kocsisfulop_2.jpg)
Dehir.hu: Nem először járt Szíriában. Mi volt a mostani út apropója?
Kocsis Fülöp: I. József (Youssef Absi) melkita pátriárka hívott meg a melkita egyház egy éven át tartó tricentenáriumi ünnepségsorozatának nyitó Szent Liturgiájára. Már Bejrútban voltam, amikor megérkezett a hír, hogy a gázai övezetben kirobbant háború miatt elmarad ez a nyitó esemény, de az utam nem bizonyult feleslegesnek: sok látogatást bele tudtam sűríteni ebbe a néhány napba.
Dehir.hu: Nem érkezett most sem üres kézzel…
Kocsis Fülöp: Valóban, szinte rendszeressé vált, hogy mindig viszek magammal adományt. Közzétettük a honlapunkon a felhívást, és nagyon sokan adakoztak névtelenül. Volt, aki egymaga 500 ezer forintot adományozott,
összesen pedig több mint 5 millió forintot, mintegy 14 ezer dollárt tudtam elvinni. Ez az összeg egy ott élőnek 38 évnyi keresete, így ez a felajánlás óriási segítséget jelent.
Egészen sokfelé jutott ebből az adományból, főleg rászoruló családok, keresztény menekültek és a karitász munkájának megsegítésére, valamint az Al Dmeine-i parókia munkásságának segítésére fordítják, de szerzetesközösségek is kaptak a támogatásból.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/kocsisfulop_sziria1.jpg)
Dehir.hu: Szíria mintegy 3000 kilométerre található Magyarországtól, a magyarok szemében távolinak tűnhetnek az ottani problémák. Miért fontos, hogy mégis segítsünk?
Kocsis Fülöp: Segíteni mindig kötelességünk. Az első utam során vittem ki a legjelentősebb összeget, több mint 10 millió forintot, és beigazolódott az a gondolatom, hogy erre nekik nagy szükségük van. Szíria megítélése ugyanis a nemzetközi közvéleményben teljesen torz és téves. A médiában azt híresztelik, hogy polgárháború dúl és vallási összeütközések vannak, de ez egyáltalán nem igaz. A mai napig embargóval sújtják az országot arra hivatkozva, hogy ott diktatúra van, ennek eredményeként pedig sok esetben a segélyek sem juthatnak el Szíriába, így nem indulhat meg az újjáépítés. A migránsjelenség megjelenésekor több ország azon az állásponton volt, hogy támogatni kell a menekültek befogadását Európában, holott Szíriára nézve ez a legkártékonyabb tevékenység, hiszen kiürül az ország, nem lesz kikkel újjáépíteni. Ez vezetett engem, hogy ebben erősítsem őket, hogy van, aki együttérez velük, és a magyar kormány – egy ideje már a Hungary Helps programon keresztül – is támogatást nyújt Szíriának.
A legtöbb pedig az, hogy személyesen is ott legyünk közöttük, együttérzésünket kifejezzük, ami megerősítően hat.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/kocsisfulop_sziria6.jpg)
Dehir.hu: Az anyagi segítségen túl ezek szerint talán még fontosabb lehet ilyen időkben a lelki támogatás.
Kocsis Fülöp: Egy kézszorítás és egy együttérző ölelés többet jelenthet, mint sok ezer dollár. Magyarországról nem csak én, más egyházi vezetők és politikusok is jártak már ott, a jelenlétünk, az együttérzésünk személyes kifejezése sokat jelent nekik.
Nagyon megszerettek bennünket, Szíriában a magyarokat mint legfőbb jótevőiket emlegetik.
Dehir.hu: Merre járt Szíriában, kikkel találkozott?
Kocsis Fülöp: Korábbi szíriai utam során megismertem egy fiatal lányt, aki akkor még a cserkészcsapat vezetője volt, mostanra pedig szerzetesnővér lett. Sally még a novíciátusát (újoncidő a szerzetesközösségekben – a szerk.) tölti, de megengedték, hogy találkozhassak vele és a libanoni bazilita nővérekkel, akik nagy szeretettel fogadtak. Egy másik szerzetesközösséghez, a bizánci rítusú karmelita nővérekhez is ellátogattam. Ők szigorúan elzárva élnek a világtól, senki nem tartózkodhat velük egy légtérben. A karmelita nővéreknél tett látogatás után Damaszkusz felé vettük az irányt, ahol az Al Riaya melkita iskola diákjaival és nevelőivel találkoztam. Amikor először jártam ott, az iskola helyén csupa rom volt, a terroristák teljesen szétrombolták. Akkor kértek segítséget az iskola újjáépítéséhez, hazatérve pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek tolmácsoltam a melkita egyház kérését, a magyar kormány pedig 700 millió forint támogatást küldött, melyből teljesen fel tudták építeni az iskolát. Ma ott egy élő közösség található, 2500 gyermek oktatását vállalják óvodától egészen az érettségiig. Érdekesség, hogy az iskolaterület közepén található egy úgynevezett paradicsomkert, ahová kiviszik a gyerekeket imádkozni, beszélgetni.
A romos Damaszkuszban alig vannak parkok, nincsenek fák, zöld területek, kőrengetegben élnek a fiatalok, és fontosnak tartják az iskolában, hogy a természettel megismertessék őket. Magyarország parknak is hívják hálából a magyarok segítségnyújtásáért.
Homsz felé véve az irányt az ország egyik legismertebb monostorát, Deir Mar Mousa al-Habashi, vagyis Abesszin Szent Mózes Monostorát is meglátogattam. Nagyon mély benyomást tett rám az a közösség, mely nagyon aszketikus életet él a sivatag szélén, a hegyekben fent, egy gyönyörű, régi épületben, ami római kori erőd volt.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/kocsisfulop_sziria2.jpg)
Dehir.hu: Mi volt a legkedvesebb, és melyik a legmegrázóbb élménye a mostani út során?
Kocsis Fülöp: Nagyon örültem a Sally-vel való találkozásnak, amikor ezt a rég megismert fiatal lányt szerzetesi ruhában, még ragyogóbb tekintettel láthattam. Talán ez volt a legörömtelibb, de említhetném még Al Dmeine faluba való látogatásomat, ahol fiatalokkal, a képviselőtestülettel találkoztam, a cserkészek pedig az Örömódát játszották el nagyzenekarral. Az egyik legmegrendítőbb élményem pedig egy véletlen találkozás volt. Hazafelé jöttünk már, amikor Homszban megálltunk és meglátogattuk a nemrég kinevezett szíriai katolikus püspököt. Jakub Mourad a Mar Mousa kolostor egyik alapítója volt. Mesélt arról, hogy 2015-ben az Iszlám Állam katonái elrabolták és hónapokig fogva tartották, majd isteni csoda segítségével megmenekült.
Talán ez volt a legmegrázóbb élmény, egy olyan kedves, mosolygós emberrel találkozni, aki sugározza a békét, és aki nem ellenségként beszél a gyötrőiről, hanem rászoruló emberekként.
![](/upload/images/wp_cikkek/2023/kocsisfulop_sziria7.jpg)
Dehir.hu: Korábbi útja során lövedéket és egy marék földet is hozott Szíriából. A kellemes és megrendítő élményeken túl most is hozott haza tárgyi „szuveníreket”?
Kocsis Fülöp: Földet most nem hoztam, azt azóta is őrzöm egy ládában, de a Mar Mousa kolostorból eltettem egy követ, és sok ajándékot is kaptam. Al Dmeinében egy gyönyörű terítőkészlettel leptek meg, a bejrúti nővérek pedig elláttak pomelóval és avokádóval, de ezeket sajnos nem tudtam hazahozni.
Dehir.hu: Nem csak a távol élőknek lehet szüksége segítségre, hanem a körülöttünk lévőknek is. Karácsony közeledtével pedig még inkább megerősödhet az adni vágyás. Miért fontos, hogy ilyenkor ne csak magunkra gondoljunk, hanem szeretteinkre és a közelben élő ismeretlenekre is?
Kocsis Fülöp: Egy szép kezdeményezést említenék példaként, melyet a Szent Efrém-iskolánkban indítottunk el két évvel ezelőtt: összekötöttük a diákokat a gyermekvédelmi hálózatban lévő fiatalokkal. Mindenki kapott egy levelezőtársat, a gyermekvédelmi intézet gyermekei pedig megírták, mit szeretnének karácsonyra kapni. A tanulóink megpróbálták valóra váltani ezeket az álmokat, mi pedig összehoztuk őket, hogy személyesen adhassák át az ajándékokat, aminek mindenki nagyon örült. Itt jön megint a személyes kapcsolat: az, hogy találkoztak és odaadhatták a meglepetéseket, még értekesebbé, szebbé tette az ünnepet. A gyerekek szeretnek ajándékokat kapni, de kiderült, hogy adni is. Ez azért jó, és azért örvendek én is ennek, mert kihozza az emberből, ami igazán mélyen benne van. Akad, aki bírálatként mondja azt, hogy karácsony Jézus Krisztus születése, ezt kellene ünnepelnünk, ehelyett egy ajándékozási akciót szerveztünk belőle. Nem tartom jogosnak, ha ezt valaki panaszként, vádként mondja, mert
a karácsony valóban az ajándékozás öröme: az Isten nekünk ajándékozta önmagát. Amikor mi ajándékozunk, mindig kicsit önmagunkat adjuk. Az ajándékozásban benne van az ember és kiderül, hogy szívesen adja önmagát. Ez abból fakad, hogy hasonlítunk az Istenhez, és a szívünk mélyén szívesen adunk. Mindig az az ember boldog, aki ad, aki önfeláldozó.
A szerzetesek például az életüket odaadják az Istennek, lemondanak mindenről, és ebben az önkéntesen vállalt „kifosztott” életben sokkal boldogabbak, mint azok, akik úszómedencére, ilyen-olyan külföldi utakra vagy bármilyen luxusra költik a pénzüket. Adni jó, és ebben az időszakban azok is felfedezik ezt az érzést magukban, akik máskor nem ezzel a szemlélettel élnek.
Szíria közel van címmel, vetítéssel egybekötött beszámolót tart mostani útjáról Kocsis Fülöp. Az érsek-metropolita előadására december 7-én, csütörtökön 17 órára várják az érdeklődőket a Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskolába (Debrecen, Kossuth utca 44.).