A remény debreceni rabjai: Zselé, Zoya, Kobak és a többiek – fotókkal

---

Debrecen – Ezek a hányatott életű kutyák menhelyen laknak. Gazda, szerető család nélkül telnek napjaik, pedig megérdemelnének egy kétlábú, igaz barátot – ahogy sok-sok sorstársuk is, akikről Szendrei Viktória mesél olvasóinknak.

---

Maya szerencsés kutya. Elég volt egyetlen pillantást vetni a fotójára, a fiatal pár, Luca és Tamás azonnal meghozta a döntést, hogy befogadják a hosszú hónapok kóborlása után menhelyre került állatot.

Zselé, Zoya és Kobak (Jakkel Rudolf fotói)

Vannak szerencsések

Kuglóf élete is jól alakult: Krisztit és Jánost a legkevésbé sem zavarta, hogy hatalmas – legalább ötven kilós – jószág. Magukhoz vették, és nagyon boldogok vele. Héla, a kis félszemű, végtelenül puha bundájú cica is jó helyre került: őt Judit és Bence vette magához. Időközben hozzájuk még egy lakó érkezett, a hófehér és kezdetben meglehetősen soványka Kirké személyében, aki azóta Hélával egészen nagy barátságban osztozik a lakás legkényelmesebb zugain – például az ablakpárkányokon és a díszpárnákon. De említhetjük Szilvesztert is, akit az óesztendő utolsó napján szedett le egy villanyoszlop tetejéről Jakkel Rudolf, a fotós, és ha már így alakult, akkor be is fogadta. Vagy Pannát, akit Anna nem akart a szabadban hagyni, s az első nap után már tudta: örök barátok lesznek ezzel a sovány, barna kutyussal, aki kóbor életében nem csak az éhségtől szenvedett, hanem azoktól a szörnyetegektől is, akik jó viccnek gondolták egy kiskutya bántalmazását.

Gazdára várva

Nem minden állat sorsa alakul azonban így. Elég csak megnézni a Debreceni Kutyaház Facebook-oldalát: gyönyörű, tiszta és nyílt tekintetű kutyák és cicák várnak arra, hogy végre valaki észrevegye őket.

Van, aki 2-3 éve, van, aki 5-6, vagy még több esztendeje lakik a menhelyen. Eltöprenghetünk, milyen élet ez, tényleg ezt érdemlik-e a kutyák és macskák, hogy gyakorlatilag rács mögött, ketrecben, gazda, szerető család nélkül futnak el éveik, szalad el az életük… Pedig a menhely dolgozói és önkéntesei mindent megtesznek értük. Gondoskodnak ételről, orvosi ellátásról, próbálnak támogatókat szerezni, mert bizony, az általános üzemeltetési és fenntartási költségeken túl olykor előfordul, hogy egy durván bántalmazott, gyakorlatilag fél arcú cica kezelésére kell költeni, vagy olyan műtétre, ami 200 ezer forintba kerülne. 

Szendrei Viktória nagyon fiatalon csöppent az állatvédelem világába, s immár több mint tíz éve dolgozik az Együtt az Állatokért Állatvédő Közhasznú Egyesület vezetőjeként. Se szeri, se száma a történeteinek a négylábúakról. 

Zselé, Zoya és Kobak

Itt van mindjárt Zselé, mondja Viki, aki bejelentés alapján került a gondozásukba. A csontsovány kutyát Fülöpön találták, s hamar kiderült a helyiek elbeszéléseiből, hogy Zselé gazdája egy éve meghalt, a házat eladták, az örökösök pedig – valószínűleg – utcára engedték a kutyát és társát. 

- Hogy hol voltak egy évig, azt nem tudni. A társa sérült volt, de sajnos őt nem tudtuk behozni a menhelyre, a befogáskor már jó két hete nem látták a környéken. Zselé csontsovány, zörögnek a csontjai, de mindezek ellenére imádja az embereket, elképesztően életvidám kutyus.

Az elsődleges orvosi körökön túl van, vár még rá egy oltási program és az ivartalanítás is, de nagyon szeretnénk, ha minél hamarabb megtalálná az igazit – mondja Viki.

Zoya egy Debrecen melletti településről érkezett, élőcsapdával kellett befogni, mert annyira rettegett. 

- Sajnos, már veszélyben volt az élete, az emberek dobálták, és ha tudták, akkor rugdosták. Bejelentés alapján került a gondozásunkba, három nap alatt tudtuk becsapdázni -idézi fel Viki. – Nagyon sokat oldódott már, egyre kedvesebb, keresi az emberek társaságát. 2 év körüli, ivartalanított kislány. Minden oltását megkapta, a szívféregtesztje is negatív lett.

Kobakot a 33-as úton halászták össze, a kocsiból egy zacskónak látszott, de amikor megemelte a fejét, akkor azonnal visszafordultak. A megtalálása utáni napokban érkezett a havas szél, a kemény mínuszok, nem valószínű, hogy túlélte volna. Rasztás páncélja alatt egy csontsovány, legfeljebb négy kilós kiskutya volt. 

- Az orvosi ellátáson túlesett, jelenleg napi többször kap enni, meleg helyen van és napról napra egyre jobban bízik bennünk. Kobak egyelőre nem keres gazdit, de amint jobb állapotba kerül, reméljük, hamar elrabolja majd valaki szívét.

A remény rabjai

Viki bizakodó, reméli, hogy sikerül gazdit találni az otthon lakóinak, lehetőleg minél több kutyának és cicának. Persze, tény, sokan vannak. Ugyanakkor miért pont ezeknek a kisebb-nagyobb négylábúaknak ne jutna elég szeretet, hely a világban? Ne legyen kétségünk: barátságot venni nem lehet csak úgy. Azt csak elnyerni lehet. De ha valaki ellátogat az állatmenhely Facebook oldalára, vagy akár személyesen a telephelyre, jó eséllyel megtalálhatja azt a négylábút, akivel kölcsönösen szebbé és kerekebbé tehetik egymás életét.

A gazdakeresésben az állatokat szerető fényképész, Jakkel Rudi is próbál segíteni fotóival, rajta sem múlik tehát a nagy találkozás. De a döntés mindig azé, aki azt mondja: ha már megteheti, miért is ne tenne jót egy kutyával vagy egy cicával. 

(S ha valaki úgy érzi, másképpen segítene, például adománnyal, vagy az adója egy százalékával, természetesen az is lehetséges, arról itt olvashatnak bővebben.)