A munkát vagy az önkéntességet viselik nehezebben a debreceni diákok?
Szerző: Zsupos Ágnes | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.03.22. 11:20 | Frissítve: 2014.03.22. 16:51
Debrecen – Ami kötelező, az nem is lehet jó? Hogy állnak az 50 órás közösségi munkához a fiatalok? Csak a pénz számít? Vagy öröm becsülettel helyt állni?
Nemsokára végeznek az első turnusban azok a tizedikes diákok, akiknek a kötelező önkéntes munkát is teljesíteni kell az érettségihez. Az ötven órás közösségi munka 2016-tól lesz feltétele a vizsgának.
A talpraesett diákok közül pedig sokan előre gondolkodnak, és inkább egy-két évvel korábban „letudják” a gyakorlati részét a dolognak, minthogy majd – mint mondják – az érettségire készülődés közben kelljen szedni a szemetet.
Mindenki találkozott már olyan szarkasztikus hangú posztokkal a neten, mint az ilyen mémek: „Semmire nem használtam a logaritmust az életben!” S mégis meg kellett tanulni… Végre itt a remek lehetőség, hogy a diákok a valós élettel nézzenek szembe, kötelező ötven órás munkában. Tekinthetjük ezt akár tesztidőszaknak is, ugyanis senki nem tudta pontosan, hogyan fog ez alakulni. Az Oktatási Hivatal felmérése szerint jelenleg 80 ezer gyerek igyekszik kihozni magából a maximumot az iskolapadon kívül.
A Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola igazgatója, Fekete József úgy látja, hogy nagyon jó tapasztalataik születtek az első turnusban. A diákok nagy része már gyakorlatilag az első évben sikerrel teljesítette a kötelező óraszámot. Emellett nagyon sok szerződést is kötöttek, a mentorok beszámolói alapján pedig kifejezetten aktívak a gyerekek.
Akik nem csak a munkában aktívak, hanem az élményeik megosztásában is, mivel a tanévkezdés óta tucatszámra jelentek meg beszámolók az interneten arról, mit tapasztalnak az iskolások. Balázs Bettina tizedikes tanuló. Barátaival együtt a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban végzi jelenleg is az önkéntes munkát. Ők teljes egyetértésben azt mondják: egyáltalán nem találták hasznosnak a gyakorlatot. Ráadásul van olyan iskolai napjuk, amikor délután fél hatra érnek haza a fakultációkról, így aztán egyértelmű volt, hogy a kötelező közösségi munkát a hétvégeken kell elvégezniük.
- Nyereményajándékokat csomagoltunk, könyveket rakosgattunk eddig. Szóval nem kaptunk különösebben izgalmas feladatokat. Szerintem nem is ez fog majd a munkára nevelni. Sokszor a mentorainknak is nehezére esik, hogy munkát találjanak nekünk – jegyezte meg Bettina.
Elméletileg a tanulók rendelkezésére áll egy lista, amiről a számukra szimpatikus szervezetek közül válogathatnak. Fontos, hogy elvileg mindenkinek a saját lakókörzetében kellene szerződnie, elkerülve azt, hogy így a budapesti gyerekek például Hajdú-Biharban próbálkozzanak „elhelyezkedni”. Méhész Sándor viszont, aki szintén tizedikes, azt mondja, ők például nem is kaptak listát. Maguk keresték fel a debreceni könyvtárat, mivel barátaival együtt szeretnek olvasni, és úgy gondolták, hátha össze tudják hozni a kötelezőt és a kellemest...
- Ha nem lenne kötelező, nem csinálná senki – véli Méhész Sándor. – Így viszont csak egy újabb feladat, amihez nem állunk túl nagy lelkesedéssel. De mindjárt végzünk vele, minél előbb annál jobb. Én már lassan 42 órán is túl leszek...
Sok helyre csoportokban jelentkeznek az önkéntes jelöltek, így előfordul, hogy nem is tudnak mindenkinek azonos mértékű és minőségű feladatot adni a mentorok. A legjobb helyeket érdemes időben lefoglalni. Az persze, hogy melyik a legjobb hely, nem igazán derült ki a diákokkal folytatott beszélgetésből. De azért az sejthető, hogy szívesebben végeznek könyvtári vagy adminisztrációs feladatokat a fiatalok, minthogy szemetet szedjenek az utcán, vagy környezetvédelmi akciókban tevékenykedjenek. Előbbi ugyanis jó eséllyel számítógépes munka, ami alapból néhány kattintás – és már igazán nem is munka egy mai tizenévesnek...
Az egészen biztos, hogyha kötelező lenne ugráló várba járni, rögtön az sem lenne csábító egy kisgyermeknek egy idő után. Az önkéntes diákmunkáról szóló törvény elfogadása előtt pedig hiába példálóztak többen is azzal, hogy talán érdemesebb lenne a diákokat más módon motiválni a munkára – ez az út lett kijelölve a számukra, ezen kell haladniuk.
Ugyanakkor az sem igaz, hogy a diákok egyöntetűen utálnák az önkéntességet, vagy magát a munkát. Országszerte jelentkeztek olyan fiatalok is, akik a kötelező ötven óra után is szívesen dolgoznak tovább – akár fizetség nélkül. Sok fiatallal találkoztunk és beszélgettünk e cikk írása során, és meglepő vagy sem, éppen azok a tanulók tartoznak ebbe az utóbbi kategóriába, akik a legnehezebb „fronton” álltak helyt. Például a hátrányos helyzetű gyerekkel való foglalkozásban lelték örömüket.
A diákok természetesen pontosan annyira különbözőek, mint a választható munkák. Mint ahogy a debreceni Reménysugár Gyermekotthon egyik lakásában jártunkkor megjegyezte a diákok mentora: van, aki megpróbálkozik azzal, hogy a munka elvégzése nélkül írják alá neki az igazolásokat... Csakhogy ez az életben sem (feltétlenül) így megy. Ahogy az egyik mentor tömören megfogalmazta: az érettségi 2016-tól szóljon csak valóban az éretté válásról.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)