A macskák kedvéért mindent bevállal egy debreceni asszony
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2014.02.16. 11:50 | Frissítve: 2014.02.17. 14:42
Debrecen – Hiába érték durva szidalmak, hiába hívták ki rá a rendőröket, az asszony nem tett le arról, hogy segítsen a kóbor macskákon.
Van akinek mindene a kutya és a macska, és van, aki már attól is frusztrált lesz, ha meglát egy utcán kóborló állatot. Nem sajnálatot, hanem inkább ellenszenvet vált ki belőle a látvány. Néhányan azonban fontosnak tartják, hogy segítsenek, akár olyan áron is, hogy minden pénzüket az állatokra költik, és saját maguktól vonják meg a mindennapi betevőt.
Ilyenkor télen nagy gondot fordítanak az állatkertben is arra, hogy a madarak megfelelő mennyiségű élelemhez jussanak, ezért ahol csak tudják, etetik őket. Hasonlóan kilátástalan helyzeteben vannak a kóbor macskák és a kutyák is, ezek szintén élelem után kutatva járják az utcákat. Néhány ember próbál rajtuk segíteni, lelkiismeretesen odaadva nekik az otthonról megmaradt házi kosztot.
Debrecen egyik kisebb lakótelepén él egy hatvan év körüli asszony. A nevét nem írjuk le, mert igazából nem is az a fontos. Élete manapság arról szól, hogy a környéken élő kóbor macskákon segít. Kezében két étellel megtömött szatyorral minden este lemegy a lakótelep egyik kis sarkához, kipakolja a nejlonzacskókba rakott eledelt, és szétosztja az állatok között. Nem mindennapi látvány, ahogy 11 macska egyszerre lát neki a lakomának. A cicák számára az asszony a nagy megmentő, rá mindig számíthatnak. Nem véletlen, hogy már jó fél órával a megszokott etetési idő előtt odagyűlik néhány cica, s amikor kis idő múlva megjelenik a nő, a macskák hálásan körbeállják. Még azok a cicák is előbukkannak a sötét bokrok alól, akik addig csak biztos távolból szemlélték az előkészületeket.
Az asszony azt mondja, ezek a kis állatok a legfontosabbak az életében. Egyedül él, nincs senkije, így csak tőlük kaphat egy kis szeretet. Jól érzi magát köztük, s az is jó érzéssel tölti el, hogy olyan dolgot tesz, amivel segít. Látszik a szemében a szomorúság, de az is, hogy elégedett. Miközben a macskák falatoznak, nézi őket, számon tartja mindegyiket. Néha még az állandó gondoskodás ellenére is előfordul, hogy egy-egy cica eltűnik, sajnos nem is kerül elő többé. Télen sok elpusztul, néhányat megmérgeznek, nem mindenki nézi ugyanis jó szemmel az asszony önkéntes misszióját.
- Nagyon sokszor megszólítottak már, agresszívan, dühösen jöttek oda hozzám, és azt kérdezték: mégis mit képzelek magamról? Miért etetem én a macskákat?! Nagyon sokszor vitázom a környéken élőkkel, vannak olyanok, akik többször is bekiabálnak nekem. Az elején még felvettem a kesztyűt, de most már úgy teszek, mintha nem is hallanám őket, mintha süket lennék. Ezek a hangok azonban nem tántorítanak el, még jobban megerősítenek. De sajnos nem elég, hogy a nyugdíjam nagy része állateledelre, a macskák etetésére megy el, még az emberekkel is küzdenem kell – mondta.
A környéken élőket zavarja a nő ténykedése. Többen hangot adnak nemtetszésüknek, s minden egyes negatív vélemény többszörös erővel hat.
- Egyszer egy férfi azért esett nekem, mert szerinte én leszek a hibás, ha a macskák összekarcolják az autóját. Egy másik is ugyanerre hivatkozva kiabált velem. Azt mondta, a cicák ráülnek a négymillió forintos autójára és tönkre teszik. Az persze nem hatotta meg, amikor visszakérdeztem, hogyha ilyen drága autója van, miért nem vesz, vagy bérel egy garázst. A cicák senkinek sem ártanak, nem hiszem, hogy kárt tennének bárki kocsijában. Szerencsére mostanában csönd van, de ez is csak ideiglenes állapot – mondja az asszony végtelen szomorúsággal a hangjában.
Nem egyszer egészen extrém helyzetekbe is került a macskaetetés miatt. Előfordult, hogy az egyik környéken lakó kihívta rá a rendőrséget. Nemrég az egyik társasház elhagyatott tárolóhelyiségében rendezett be egy kis kuckót az állatoknak. Ezt a helyet azonban rendszeresen megtalálják a hajléktalanok is, így velük is folyamatosan konfliktusba kerül. Egyik alkalommal éppen a helyiséget rendezgette, amikor hirtelen becsukódott az ajtó. Az egyik lakó bezárta őt, és egy ideig nem is akarta kiengedni. Ott tartotta, míg a rendőrök ki nem értek a helyszínre. A járőrök követték a hivatalos előírást, a férfi macskákra vonatkozó panaszát jegyzőkönyvbe vették, de nem lett komolyabb ügy belőle. Az asszony szerint megtehette volna, hogy feljelenti a férfit, amiért bezárta, korlátozta őt a szabadságában, de úgy látta, nincs értelme tovább feszíteni a húrt. Inkább nem szólt a rendőröknek, próbálja csendben folytatni a munkáját.
Az asszony egyébként korábban is próbált segíteni, az egyik debreceni állatmenhelynél vállalt munkát. Mivel azt tapasztalta, hogy a kevés anyagi háttérrel, így még kevesebb eredménnyel dolgozó menhely sem képes megmenteni a sanyarú sorsú állatokat, úgy gondolta, saját erőből próbál valamit javítani a helyzeten. Állítja, hogy nem akar senkinek sem ártani. Nem arról van szó, hogy odaszokatná a város összes macskáját, csupán azokat az állatokat akarja megmenteni, akik a környéken kóborolnak.
A történetet több szempontból is lehet vizsgálni. Az állatbarátok támogatják az asszony akcióját, ha máshogy nem is, biztató szavakkal, együttérzéssel feltétlenül. De a másik oldal álláspontja is érthető, a felháborodás mögött nem csak az állatok iránti közömbösség, ellenszenv bújik meg, hanem félelem a fertőzésveszélytől, a kóbor macskák elszaporodásától. Nincs új a nap alatt, a téma mindig is megosztotta és biztosan meg is fogja osztani az embereket, ezzel nem lehet mit tenni. Mindig lesznek, akik személyes ügynek tekintik az állatok segítését, és lesznek olyanok is, akik úgy vélik, vannak ennél fontosabb dolgok. Nehéz megérteni egyik oldalnak a másik álláspontját, elveit, kompromisszumokra azonban szükség van. Az asszony azt mondja, amíg teheti, gondoskodik a környék kóbor macskáiról, s vállalja az ezzel járó társadalmi kockázatokat is.
Amikor vége az etetésnek, még álldogál egy darabig. Nézi a macskákat, aztán elindul hazafelé.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)