A DKV új vezérigazgatóját gyerekkora óta vonzotta a közlekedés világa
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.08.21. 09:15 | Frissítve: 2021.08.21. 09:18
Debrecen – Az elmúlt húsz év az innováció jegyében telt el Debrecenben. Így látja Tóth Szabolcs, aki szerint a jövő útja a közösségi közlekedés további fejlesztése a fenntarthatóság és a hatékonyság érdekében. Interjú.
Közgazdászként szerzett diplomát a Debreceni Egyetemen, PhD-ját a városi közlekedés fenntarthatósági és gazdasági kérdéseiről írja. Pályáját a flottaértékesítés világában kezdte, majd a gépjárműlízing-üzletágban dolgozott regionális, illetve üzletági igazgatóként. 2010-ben került a DKV Debreceni Közlekedési Zrt. kötelékébe, ahol kontrollingvezető, majd 2013-tól gazdasági igazgató volt. Idén augusztusban a cég vezérigazgatójának nevezték ki.
Dehir: Mindig érdekelték a járművek?
Tóth Szabolcs: Édesanyám a Volánnál dolgozott gazdasági vonalon, a pénzügyi osztályon, édesapám a MÁV-nál járművezetőként: így már gyerekkoromban ott volt előttem az autóbuszos és a kötött pályás közlekedés világa. Mivel itt nőttem fel a vasút mellett, valamilyen szinten mindig kapcsolatban voltam ezzel a területtel. Gyerekként buszoztunk, villamosoztunk; természetes volt, hogy a közösségi közlekedés eszközeit használjuk – az autó csak hétvégén került elő. A technikai sportok világa is vonzott: 14 éves korom óta motorozok, 17 éves korom óta vezetek, én magam is versenyeztem navigátorként. Ha lehetőségem van rá, akkor szívesen megyek rallyversenyekre; legutóbb pedig a Forma 1-en jártam.
Dehir: Több mint tíz éve dolgozik a DKV kötelékében; volt ideje megismernie a közösségi közlekedés világát. Miért nehéz terület ez?
Tóth Szabolcs: Közszolgáltatásról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy az utazó közönség elég szerteágazó igényeinek kell megfelelnünk nap mint nap. Ennek ellenére arra törekszünk, hogy – az egyéni közlekedéssel szemben – egyre többen vegyék igénybe szolgáltatásainkat. Hiszen a közösségi közlekedésnek nagyon sok előnye van: nincs szükség kezdeti beruházásra, az utas számára nincs fenntartási és üzemeltetési költség, és nem viseli az ebből eredő kockázatokat sem. Hátránya, hogy van egy kötött menetrendje, amihez alkalmazkodni kell. Az egyéni közlekedésben ez nincs meg.
Az emberek a kényelem miatt gyakran az egyéni közlekedési formát választják, mert rohannak, egyre több mindent szeretnének belezsúfolni egy-egy napba.
Ha azt akarjuk, hogy a városunk élhető legyen, akkor a lakosság nagy részének a közösségi közlekedés irányába kell újra fordulnia.
Dehir: Lehet nyereségesen, támogatás nélkül üzemeltetni egy ilyen szolgáltatást nyújtó céget?
Tóth Szabolcs: A kérdésre a rövid válasz: nem. Ahhoz, hogy a közösségi közlekedés versenyképes legyen az egyéni közlekedéssel szemben, folyamatosan fejleszteni kell. Öröm az, ha a fejlesztések bármilyen forrásból, támogatásból meg tudnak valósulni, de az még csak az egyik része a finanszírozásnak: a közösségi közlekedést működtetni is kell, ami pénzbe kerül. Az üzemeltetés költségét viszont teljes egészében nem terheljük rá az utasra, mert akkor nagyon magas áron kellene értékesíteni a jegyeket, bérleteket. A közfeladat ellátásához önkormányzati és állami szerepvállalásra, támogatásra van szükség.
A helyi közösségi közlekedésnek városstratégiai szerepe is van. Mindamellett, hogy segítségével a debreceniek elérik úti céljukat, fontos szerepe van azokban a gazdasági kérdésekben, amikor egy cég Debrecent választja telephelyéül. Az élhető város megteremtéséhez is lényeges szempont az, hogy – a közösségi közlekedéssel utazva – kisebb mértékben terheljük környezetünket, elkerülhetjük a közlekedési dugókat.
Célunk az, hogy lerövidítsük az eljutási időket is, amire a legalkalmasabb mód a kötött pályás közlekedés.
Ennek a fejlesztésére törekszünk Debrecenben is. A jövő útja a közösségi közlekedés további fejlesztése a fenntarthatóság és a hatékonyság érdekében, javítani kell – többek között – a szolgáltatás minőségét és elérhetőségét, a menetrend racionalizálását, az elővárosi vagy akár a városon belüli vasúti közlekedés lehetőségeit is figyelembe véve.
Dehir: A DKV miben más, mint a többi hasonló cég?
Tóth Szabolcs: A legnagyobb különbség a fővárosi közösségi közlekedéssel szemben van. Míg a fővárosban a szolgáltatás mögött jelentős az állami szerepvállalás, addig a vidéki nagyvárosokban az önkormányzatok felelősek az ellátásért. A debrecenihez hasonló összetételű közösségi közlekedés összesen három vidéki városban van. Debrecen mellett Miskolcon és Szegeden szállítanak utasokat autóbuszok, villamosok és trolibuszok is. Szegeden az autóbuszos és a kötött pályás közlekedés üzemeltetését más-más szolgáltató végzi, így Miskolc az a város, amely az utazásszámokban és a futásteljesítmények terén hasonlít városunkhoz. Debrecenben az elmúlt húsz év az innováció jegyében telt el; a jövő sem szólhat másról, tovább kell fejlődni. Nagyon sok feladat áll előttünk, nagyon sok tervünk van, gondolok itt például a 3-as villamosvonal építésére is. Az elmúlt években a DKV Zrt. jelentős előrelépéseket ért el mind az infrastruktúra, mind a járművek terén, de említhetem az értékesítési rendszereinket vagy a szolgáltatásaink elérhetőségét is. Az infrastruktúra korszerűsítése azonban továbbra is nagyon fontos feladat, hiszen korosodnak a trolibuszaink, de az új villamosaink is hét és fél évesek már, amelyek karbantartása további forrásokat igényel. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy – az elért eredmények és az előttünk álló feladatok mellett – Debrecen közösségi közlekedése a magyarországi városok sorában az élmezőnybe tartozik.
Dehir: Nagy Attila húsz év után köszönt el a vállalattól. Milyen érzésekkel vette át a helyét?
Tóth Szabolcs: Tíz éve vagyok a társaságnál; tíz éven át napi szinten dolgoztam vele. Beleláthattam abba, ahogy a vállalatot irányította. Azt gondolom, ez a tíz év elegendő volt arra, hogy nagyon sok mindent megtanuljak tőle. Láttam azt is, melyek azok a területek, amelyekkel – jobban odafigyelve – kiemelten kell foglalkozni. Meg kell felelnünk az utasoknak, de a saját dolgozóinknak és – nem utolsósorban – a tulajdonosi és a városvezetői elvárásoknak is. Ezekben a dimenziókban mozogni nem könnyű feladat, de az elmúlt tíz év segített erre felkészülni.
Dehir: Milyennek látja a városi közlekedés jövőjét?
Tóth Szabolcs: A DKV hosszú távú stratégiájában a város elképzeléseivel, a városvezetés stratégiájával párhuzamosan lefektettük azokat a mérföldköveket, amelyeket szeretnénk elérni. Ilyen a 3-as villamos megépítése, a Zöld busz projekt, az autóbusz-járműpark fokozatos cseréje, a Smart City-elgondolások, a mikromobilitási megoldások, vagy akár a kerékpármegosztó rendszerek bevezetése. Ugyanakkor látni kell azt, hogy a város közlekedését nemcsak az itt élő kétszázezer lakos jelenti, hanem az agglomerációból beutazók is, akik munka, tanulás és egyéb szolgáltatások, illetve lehetőségek miatt érkeznek ide. Elkerülhetetlen, hogy közlekedési decentrumokat – azaz átszállási csomópontokat – hozzunk létre a város különböző külső pontjain, és ezzel is a közösségi közlekedés irányába tereljük a jelenleg még az egyéni közlekedést választó leendő utasainkat.