Katasztrófa: tényleg 12 óra alatt lehet eljutni Debrecenbe a fővárosból?
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.15. 02:50 | Frissítve: 2013.03.15. 17:47
Debrecen – Utasok, elvágva a külvilágtól. A semmi közepén. Budapest és Debrecen között egy vonaton, ahol nincs világítás és fűtés. Jegyzet.
Katasztrófaturistának érezhette magát az, aki március 14-én szeretett volna eljutni Debrecenből Budapestre, vagy Budapestről Debrecenbe. A maga módján ez a nap igazi botrány volt. Történt ugyanis, hogy már napokkal korábban elkezdték beharangozni a meteorológusok, micsoda télies idő várható majd március idusán. Igaz, 12-én még gyönyörű tavasz tombolt Debrecenben, 14-én azonban megérkezett a tél. Igazi, dühös tél. Hófúvások a Dunántúlon, balesetek, hideg, szélvihar. Ebben azért őszintén szólva túl sok extrém elem nincs. Magyarország nem Afrikában fekszik, tehát itt télen szokott hideg lenni. Nemhogy márciusban, de néha akár április végén is jöhetnek hirtelen lehűlések, tehát nem kell ájuldozni, hogy akkor most mi van.
Ehhez képest eléggé furcsán és az egyszerű állampolgárok szemszögéből nézve felháborítóan alakult március 14. napja. Két kollégánk is megtapasztalta, oda is, vissza is, hogy mennyire balkáni a szolgáltatás minősége olykor, ha valaki a vasutat venné igénybe. Sándor Budapestre készült, mert másnap, 15-én délelőtt utazni kívánt, repülővel. Szerencsére úgy döntött, mivel van hol aludnia a fővárosban, a biztonság kedvéért elmegy egy nappal hamarabb. Ez volt a szerencséje. Mivel a 16 óra környékén a cívisvárosból Budapestre induló vonat 18 körül még be sem futott a Nagyállomásra, joggal gondolt arra, ha reggel megy, a repülőgép ekkora késénél simán nélküle száll fel...
Anett ellenben haza szeretett volna jönni Budapestről. Aznap hajnalban utazott a fővárosba, és amikor előző nap, szerda este jegyet váltott, visszafelé már csak 19 óra környékére kapott, és akkorra is csak első osztályú helyre szólót. Ami azért azt jelenti, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ehhez képest a vonat nem indult időben, a Nyugatin pedig meglehetősen nagy tömeg várta, mi lesz, ki hogyan jut majd oda, ahova szeretne ezen az egyébként átlagos csütörtök délután során. Némi késéssel, de csak elindult aztán a vonata. Az csak apró, ám annál bosszantóbb dolog volt, hogy bár asztal mellé kérte a jegyet, ennyi pénzért sem oda kapta. Mint megállapította, nincs gond, ha azt mondják, nincs jegy asztal mellé, mert azt megérti. De ha azt mondják, rendben, és mégsem odakapja, akkor az gáz, az bizony a szolgáltató bénázása. Nem szórakozásból igényelt volna asztalt, hanem mert dolgozni szeretett volna.
A vonat végül elindul, de lassan haladt. Tény, hogy az időjárás eléggé mostoha volt, de mivel Magyarországon vagyunk, itt azért nem illik rácsodálkozni sem az esőre, sem a hóra, sem a szélre, sem arra, ha mínusz 1-2 fokot mutat a hőmérő. Ehhez képest a vonat leragadt Szolnoknál. Hogy miért, arról itt lehet olvasni.
Anett nem tudta, mit tegyen. Kérjen segítséget otthonról, hogy jöjjenek érte? Keressen szállást a Tisza-parti városban? Végül úgy döntött, vár, majd lesz valahogy. Lett. De nem úgy, ahogy képzelte. A kalauztól például azt a tájékoztatást kapta, hogy nem fogják visszafizetni a pénzét. Ami a maga módján abszurd. Hiszen az utas azért fizet, hogy 2 és fél, 3 óra óra alatt vigyék el onnan és oda, ahova szeretne eljutni. Amennyiben ez nem történik meg, az gyenge és szánalmas magyarázkodás, hogy a körülmények így alakultak. Leszakadt egy vezeték? Ne vicceljünk már! Kit érdekel? Ha nincs kenyér a boltban, nem fogunk fizetni érte, akár elaludt a pék, akár pályát módosított. A MÁV nem teljesítette azt, amit vállalt, ennélfogva szolgáltatóként eléggé gyalázatosan megbukott.
S hogy mi történt az utasokkal, a vonattal? Valamikor elindult. Az utasoknak fogalma sem volt, hogy merre. Szép lassan kialudtak a fények. Sötét lett, fűtés sem volt. Anett hajnali fél 3-kor kapott egy értesítést a Facebook-on arról, hogy a veszteglő vonat tele van Ady-gimnazistákkal. Ezt persze nem biztos, hogy el tudta olvasni, mert a telefonja is kezdett lemerülni... Az interneten keringő hírek szerint a vonat majd talán 5 óra körül fog továbbgurulni. Persze, kérdés, ki hisz ennek fél 3 után?
Amikor ezek a sorok felkerültek a Dehirre, még nem volt biztos semmi, csak az, hogy valahol gáz ez az egész történet. Tisztára balkáni ez a helyzet. Lehet előállni azzal, hoy mégis: emlékezzünk csak vissza a Titanic pusztulását meglehetősen hitelesen bemutató filmre. Abban ott húzták a zenét a muzsikusok, végig, még a hajó süllyedt. Persze, ők becsületes zenészek voltak, tudták, mi a dolguk... S persze, tény, hogy van, amikor az időjárás meglepő fordulatokat hoz, amikor az ember nem erősebb, mint a természet, de ezt valamiképpen mégis tudni kellene kezelni. Időben szólni, hogy baj van, tessék megszervezni az alternatív hazautat, buszt kérni, telefonálni a családnak, szállást szerezni, ilyesmikre gondolunk. Ehelyett valamikor fél 6-kor az az információ érkezett a Facebook-on, hogy az egész vonatot leszállították és mindenkit bevittek egy szajoli általános iskolába. Leszakadt a felsővezeték és a dízelmozdony, amivel el akarták húzatni a szerelvényt nem bírta el a 19 zsúfolásig tömött kocsit. (Tényleg ennyivel gyengébbek a mai mozdonyok, mint a régiek? S mi van azokkal, amelyek 40 tehervagont vonszolnak? Azok hol vannak ilyenkor?) Azt, amelyiken ott ültek az Ady diákjai is, akik színházból szerettek volna hazajutni. S akiknek ígértek teát meg ropit, közben meg szép lassan mindenkinek lemerült a telefonja, tehát a szülők sem tudták, mi van, mi lesz...
Hajnali fél 3-kor, de úgy nézett ki, órák múlva még nem lehetett tudni, mikorra érnek haza azok Debrecenbe, akik előző este 7-kor indultak el. Tényleg, 12 óra kell megtenni a Budapest és Debrecen közötti távolságot a 21 században? A válasz a címbeli kérdésre az, hogy nem. 12 óra nem elég. Kolléganőnk valamikor péntek délelőtt 10 után ért haza Debrecenbe, miután elindult Budapestről előző este 7 körül... Azaz a két város között akár 15 órányi is lehet az út...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)