Utánam, srácok! – Gyönyörű őszt varázsolt a Nagyerdőbe a Loki
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2011.12.04. 14:05 | Frissítve: 2011.12.05. 14:18
Debrecen – Míg a többiek a szerelésigazgatással foglalkoztak, a DVSC felszaladt a csúcsra. Túl vagyunk a bajnokság felén, és mindenki a fantasztikus debreceni teljesítményen csodálkozik. A Lokit a Manchester City és a Juventus szorongathatja meg, de csak hetek múlva. Szép volt az ősz a Nagyerdőben… Jegyzet.
A DVSC-TEVA labdarúgó csapata lassan egy évtizede uralja a magyar bajnokságot. Kétség sem férhet hozzá, hogy megérdemelten. Szima Gábor vállalkozó és a városi önkormányzat együttműködése (többségében arany) érmekben, kupákban és folyamatos sikerekben mérhető. A Loki ráadásul utat nyitott ahhoz, hogy ma már a vidéki klubok uralhatják a magyar bajnokságot. A patinás Fradi, Újpest és Vasas csak kínlódik az NB I-ben (egyedül a Kispest kapaszkodik), az MTK a másodosztályban vegetál. Az idei bajnoki cím alighanem a DVSC, a Győr és a Videoton között dől el. Remélhetőleg a Debrecen javára.
Azt nem állíthatjuk, hogy érdemtelenül áll 17 lejátszott forduló után a Loki az élen. Bár a tavalyi bajnokságot meggyőző fölénnyel nyerte az anyagiak terén irigylésre méltó helyzetben lévő Vidi, már akkor is érezhető volt, hogy sikerük egyik oka éppen a DVSC nem megszokott gyengélkedése. Persze azt senki nem tudhatta, hogy a sok első, néhány második és harmadik hely után váratlanul elért ötödik hely mit hoz 2011 őszére. Biztató volt a már Kondás Elemér irányítása alatt lejátszott szűk fél szezon játéka, de a nyáron távozott például a csapat egyik legötletesebb játékosa, Czitkovics Péter. És akkor itt kell megsüvegelni a szakmai stábot, hiszen az új szezonban egy bátran megfiatalított, csapatként működő, sikerre éhes társaságot láttunk a bajnoki mérkőzéseken.
Újra képes gólparádékra, szép játékra, magabiztos győzelmekre, de ami fontos: hitét még vesztes állásnál sem elhagyó focira a debreceni csapat. A rangadókon sem remeg a láb (na jó, éppen a Videoton ellen kellett némi szerencse is a három pont itthon tartásához), Kaposváron pedig nem okozott gondot, hogy a hosszabbításban megítélt büntetőt Coulibaly belője a pontmentéshez. Úgy szárnyal a Loki, hogy közben szinte észrevétlenül végrehajtotta a szakmai stáb a generációváltást. A tapasztaltabb játékosok közül alig kapott szerepet Bernáth, Nikolov és Dombi, míg a fiatalok közül Nagy Zoltán, Korhut Mihály és Bódi Ádám a folyamatos játéklehetőséget meghálálva stabil csapattaggá vált. És milyen érdekes, már természetesnek vesszük, hogy a még csak 23 éves Varga József folyamatosan válogatott szintű szereplésre képes.
Dicséret illeti a szakmai stáb „jó szemét” a légiósok kiválasztásánál is. A már említett Coulibaly vagy Ramos és Yannick tudását ismertük (még a tavalyi bajnokságban mutatott gyengébb formájuk miatt sem gondolhattuk, hogy nem jó focisták), ám a kapus Novakovic, a középpályás Bouadla és a csatár Nikolic őszi teljesítménye is kellett a Loki szárnyalásához. Ráadásul nem kétséges, hogy a tudását egyelőre csak időnként bemutató Alisic és Zahovaiko is egy (leendő) bajnokcsapathoz illő magas szintű játékra képes. Azt pedig örömmel állapíthatjuk meg, hogy bár a jó teljesítményhez sokat hozzátettek a külföldiek, a Loki kezd ismét „debrecenivé” válni. Ez Kondás Elemér egyik legörvendetesebb válogatási elve: a Sándor, Pető, Szathmári, Dombi generációt másfél évtized múlva követheti a Varga, Bódi, Nagy, Korhut, Ferenczi korosztály.
A tavalyi gyengébb szereplés után nyilván sokan nem értik, hogy mitől lett őszre ilyen jó a Debrecen. Szerintünk Kondás Elemértől és szakmai stábjától. Nyilván megalapozta a jó szezont a már megszokott anyagi biztonság, a tudatos jövőépítés, és – bár furcsának tűnik, de – a nemzetközi kupaszereplés lehetőségének elvesztése. Persze, hiányoznak a Magyarországon ellenfélként felbukkanó sztárcsapatok, és a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában megszerezhető jelentős euróbevétel. Ezzel szemben a többfrontos szereplés elmaradásával nem „facsarta ki” a csapatot a szezon. Nyilván nem azonos a Liverpool elleni hétközi felkészülés mondjuk a Paks ellenivel. És többen felfigyelnek a DVSC-re, ha legyőzi a Fiorentinát, mint amikor nyer Diósgyőr ellen. Mégis – igaz, az elmúlt évek nemzetközi sikereinek köszönhetően – talán nem baj, hogy az idén elmarad a nagy európai kupakaland.
Szóval Kondás Elemér. A mindig őszintén és szerényen nyilatkozó szakvezető elérte, hogy csapata úgy álljon ehhez a játékhoz, mint ő maga. Nézzünk fel a tabellára: 17 bajnoki mérkőzés (ebből kettő már tavaszról előrehozva) eredménye 41 pont, veretlen továbbjutás a Magyar Kupában és a Liga Kupában. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha így folytatják, eredményességben felülmúlják a Loki történetének minden eddigi csapatát. A szakvezető megnyilvánulásai és megnyilatkozásai, győzelemre ítélt csapatának irányítása valahogy a régi magyar ifjúsági filmre emlékeztet bennünket, az 1975-ben készült Utánam, srácok!-ra. Kondás edző kiadja a jelszót, és a fiúk – mind a 34-en – követik a mestert. Ezt hívják úgy, hogy CSAPAT. És talán ez az ősszel látott Loki legnagyobb erénye…
Természetesen hosszabban értekezhetnénk arról is, hogy vajon ez a hazai remek teljesítmény mit ér(het) a nemzetközi szinten, és valóban beájulhatunk-e a Lokitól, ha közben tüzetesebben megvizsgáljuk, hogy mekkora a magyar bajnoki mérkőzések látogatottsága és milyen a játék színvonala. (Azaz, helyén kezelve a magyar focit, tudjuk, hogy ez a teljesítmény az európai elitligákban kevés lenne az eredményességhez.) Ezt most nem tesszük meg. Azért nem, mert úgy helyes, ha a körülmények és lehetőségek figyelembe vételével értékelünk. És akkor jöhetne itt a stadionhelyzet, a piacképes bevételek nagysága, a fizetések összehasonlítása, és a többi…
Csak egyetlen fontos tényezőre hívnánk fel a figyelmet: az utóbbi évtizedek legjobb magyar klubcsapat eredménye, tehát a veretlenül megvívott őszi szezon plusz két meccs tavaszról, valamint a szintén vereség nélkül végigharcolt Ligakupa és Magyar Kupa szezon ellenére mondjuk az országos sportnapilap címlapján és első oldalain hetek óta a „fantasztikus” Ferencváros és Diósgyőr dicshimnuszát zengik. Egészen odáig merészkedve, hogy a héten már öles betűkkel hirdette a cím: „Már a Fradi az első”. Biztos részegek ezek, vagy előrehozták a szilveszteri vicces hangulatot – véltük, majd elolvastuk a cikket. Nos, a zöld-fehér vérű újságíró kollégák kibogarászták, hogy az addigi utolsó hat mérkőzés alapján az FTC vezetné a bajnokságot! (Ha meg csak az utolsó kettő kellett volna ahhoz, hogy a Fradi ilyesfajta „bajnoki címét” ki lehessen mutatni, akkor talán kettőből hozzák ki őket győztesnek.) Ettől függetlenül lényegtelen ez a szánalmas próbálkozás. Mi innen Debrecenből örömmel állapítjuk meg, mint egykoron a Fradiból elüldözött Ebedli Zoltán az egyik Ferencváros – Újpesti Dózsa rangadó alatt, amikor két góljával vezettek a lilák és gyalázta őt a zöld tábor: „Fiúk, nézzetek az eredményjelző táblára!”, majd tovább játszott.
Csak remélni tudjuk, hogy senkit nem kábít el a kiváló őszi szereplés, és Kondás Elemér csapata ugyanolyan alázattal és kiváló játékkal kápráztatja el tavasszal is az egész magyar labdarúgó közvéleményt, mint tette ősszel. Annak pedig meglesz az (aranyban mérhető) eredménye. Mert az igazán nehéz mérkőzések az idény második felében következnek: idegenbeli fellépés többek között Győrben, Székesfehérváron, Miskolcon vagy a Bozsik Stadionban. De mindenekelőtt március harmadikán a „nemzeti sportos hetibajnok”, a Fradi otthonában. Sok sikert fiúk, jó pihenést, és köszönjük nektek a szép őszt, mi debreceniek!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)