Messze a legjobb – a világ bajnoka!
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2011.01.12. 07:22 | Frissítve: 2011.01.12. 07:22
A spanyolok dühösek, a közvélemény meglepődött, pedig semmi különös nem történt: egyszerűen a világ legjobbjáról bebizonyosodott, hogy ő a világ legjobbja. Csakhogy ehhez az elmúlt években nem szoktunk hozzá. A rossz döntésekre magyarázat mindig akadt. Most nem volt rá szükség. Messié az Aranylabda.
Hétfőn délután még azon filozofáltunk a szerkesztőségben, hogy ki és milyen érdemei elismerésével kaphatja meg este Zürichben a FIFA Aranylabdát. Azt ugye előre tudhattuk, hogy a Messi-Xavi-Iniesta trió egyike lehet a nyertes. A „nagyon jól értesült” olasz sajtó már napokkal korábban telekürtölte a világot, hogy Andres Iniesta lesz a befutó, elsősorban a világbajnoki címet eldöntő gólja miatt. Persze, a korán kopaszodó fiatal középpályás fantasztikus játékos, az FC Barcelona igazi gyémántja, elvileg tehát lehet(ne) övé a trófea.
Iniesta pechje – gondoltuk –, hogy ott van Xavi Hernandez a három jelölt között. Igaz, nem ő lőtte azt a bizonyos „aranygólt”, de mind a spanyol válogatott, mind az FC Barcelona „esze”, a világ talán legpontosabban passzoló focistája (és a Barca éppen arról nevezetes, hogy kiválóan képes tartani a labdát, rengeteg átadással!). Xavi olyan mint a jó bor: évről évre növeli értékét, és nyújt kiemelkedőt. Elvileg tehát lehet(ne) övé a trófea.
Iniesta és Xavi pechje – mondtuk –, hogy ott van Lionel Messi a három jelölt között. Tény, hogy nem lőtt világbajnoki címet érő gólt (sőt, dicstelenül távozott gyorsan kiesett válogatottjával a vébéről, de hát ez elsősorban az edzőnek egyáltalán nem való Maradona miatt volt így!), a spanyol bajnoki cím és hispán Szuperkupa győzelmen túl 2010-ben nem termett neki sok babér. De – és ebben még elvakultan Real Madrid-rajongó kollégámmal is megegyeztünk – ő a világ legjobb labdarúgója. Gyakorlatilag tehát lehet(ne) övé a trófea. És láss csodát: a három FC Barcelona-sztár közül az ő nevét szedte ki a győztest rejtő borítékból klubedzőjük, Pep Guardiola.
Már-már felháborító, hogy lassan azért kell szégyenkezniük az ítészeknek, mert jól döntenek. A France Football magazin és a FIFA első ízben ítélte oda közösen az Aranylabdát az év legjobbjának. Korábban a francia szaklap adta az „aranylasztit”, míg a világszövetség az „év játékosa” címet, most ezeket egyesítették. Újságírók, szövetségi kapitányok és válogatott csapatkapitányok szavazhattak. Messi kapta a legtöbb voksot – jogosan! Most Spanyolország labdarúgást szerető fele dühöng: ha már világbajnok lett válogatottjuk, miért nem valamelyik sztárjuk lett a legjobb? No és miért nem az ő szövetség kapitányuk, miért egy portugál klubedző? Igaz, Mourinho mester legalább az olaszországi Internazionale irányítójaként mindent megnyert „olasztalan” csapatával, amit csak tudott...
Érthető a spanyolok csalódottsága, hiszen nem volt mindig úgy, hogy a legjobbat nevezték meg legjobbnak! 2006-ban például – csak hogy ne menjünk messzire – kizárólag azért kapott Aranylabdát az egészen kimagaslót szinte soha nem nyújtott Fabio Cannavaro, mert ő volt a világbajnokságot akkor nyerő olasz válogatott csapatkapitánya. Hát nála azért 2010-ben akár Xavi, akár Iniesta többet letett az asztalra! És vajon milyen csalódás volt nekünk, debrecenieknek, hogy tavaly nyáron az előtte mindent megnyerő és a Bajnokok Ligájába jutott DVSC trénere, Herczeg András nem lett az év edzője az MLSZ szerint! Szóval eddig sem mindig volt helyénvaló és igazságos egy-egy döntés, azaz nem a legjobb kapta a díjat. Eddig!
Mert most – ha tetszik, ha nem – a világ legjobbjának tavalyi játékát ismerték el. A még mindig csak 23 éves Lionel Messi (és nem „Lejonel”, ahogy Xavi Hernandez és nem „Fernandez”, mint ahogy a gálát közvetítő Duna TV riportere, ifjabb Knézy Jenő keresztelte át a két sztárt), egyszerűen fantasztikus. Olyasmit tud, amit nagyon-nagyon sokan nem tudnak a futballpályákon: erőlködés nélkül játssza a focit, ráadásul még szemtelenül élvezi is, nemcsak megél belőle. Többen már most minden idők legjobb labdarúgójának tartják, megelőzve Pelét, Maradonát, Cruyffot, Beckenbauert vagy éppen Puskást. És nem alaptalanul: ha pályán van vagy gólt lő (2009-ben például 55 tétmérkőzésen 58-at), vagy gólpasszt ad (sokszor többet, mint ahány gólt maga szerez), de szinte állandóan leköti két-három védőjátékos figyelmét. Messi játékát nézve örül az ember annak, hogy még mindig „él” az igazi foci. No, persze Xavi és Iniesta is hasonló stílusban foglalkoztatja a labdát - amíg ilyen srácok repítik élre aktuális csapatukat, bízhatunk benne, hogy nem csak az archívumokból előbányászott Puskás-, Cruyff- és Maradona-szlalomok bizonyítják, hogy milyen szép is (volt) a labdarúgás.
Messinek talán csak arra kell figyelnie, hogy ne tékozolja el tehetségét. Rossz példa lebeghet előtte több is. Elég, ha csak a szintén játékzsonglőr brazilok két ászára célzunk: vajon hova tűnt a kétszeres világbajnok Ronaldo, és miért tart éppen a süllyesztő felé a még csak 30 éves, 2005-ös Aranylabda-győztes, Évtized labdarúgója (2009) címeket is begyűjtő szintén világbajnok Ronaldinho? Most csak e két fenomén eltört karrierjét említettük, de találhatnánk még nagyon sok, többre hivatott játékost is a glóbuszon, akik bizony további csúcsokra törhettek volna. Meglehet, Messi sohasem lesz világbajnok (bár esélye még van bőven), mégis bátran kijelenthetjük: ha továbbra is az eddig megszokott szerénységgel és alázattal műveli szakmáját, még sok örömet okoz a labdarúgást szeretők százmilliós táborának. Akár a spanyoloknak is, hiszen mégiscsak náluk, Barcelonában mutatja meg és bizonyítja be hétről hétre, hogy ő a legjobb. Elvitathatatlan, ő a világ bajnoka!
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)