Itt van május elseje, de énekszó és tánc nem köszönti
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.05.01. 10:00 | Frissítve: 2012.05.02. 08:04
Debrecen – Sör, virsli most is van, de felvonulni és vörös zászlót lengetni nem kötelező. Nincs diktatúra, de feltalálták az internetet. Jegyzet.
Itt van május elseje, de énekszó és tánc sem köszönti. Legalábbis olyan énekszó, amit piros zászlót, meg Éljen a munka!, netán Éljen a párt!, vagy Veled vagyunk, Szovjetunió! táblát cipelő emberek énekelnek. A rendszerváltással a láncok mellett az ilyen dalokat és táncokat is sikerült elveszíteni. Attól persze még van idő, a télre tavasz jön, és menetrend szerint belezúg a képünkbe május első napja is.
Bár divat a nosztalgia, aligha van, aki a régi felvonulásokat visszasírná. Egyrészt, mert épeszű ember 40 meg 50 éve sem vonult boldogan, meg énekelte az Internacionálét, és integetett tribünön székelő (már képletesen értve...) elvtársaknak, pártfunkcionárusoknak. Csakhogy akkor ez kötelező volt. Nem úgy, mint manapság, amikor az egyik párt békemenetet szervez, a másik meg millás (százezres? tízezres? ezres?) tüntetést. Mert ha ide megy valaki, megy, ha nem, nem. Orvosi igazolást senki nem fog tőle kérni, és ha nem lesz ott, és nem hívják be a munkahelyén sem másnap, hogy Tót elvtárs (illetve: úr, kolléga vagy amit akarunk), tegnap miért szabotálta a munkásosztály (a kormánypárt vagy az ellenzék) akcióját. Mert nem ez a diktatúra, nem a mai menü, bármennyire is szeretne bárki is párhuzamot találni Kádár, Rákosi vagy Orbán világa között. Más idő van, más időszámítás, más kor. Ez már rég nem a szocializmus, hanem az internet kora.
Amúgy meg, mint nyilván nem egészen köztudott, az előző rendszer az internet miatt bukott meg. Annak hiánya miatt pontosabban. Mert az akkori május elsejéken vonulásra késztetett (kényszerített) tömeg nem volt igazán öntudatánál. Nem csak akkor, amikor a felvonulást majális követte virslivel, és olcsó, tehát mértéktelen mennyiségben fogyasztható sörrel. Hanem már vonulás közben is hiány volt a józan tudatállapotból. Nem igazán tudták a népek, mi az értelme a vonulásnak. Miért kell a Nagyállomás irányából elsétálni a Bika felé, tartani a táblát, énekelni, közben meg sutyiban azt tárgyalni a kollégákkal – akik persze soha nem elvtársozzák egymást az öltözőszekrénynél vagy a gép mellett állva -, hogy a párttitkár már reggel részegen megy be, de neki senki nem mer szólni. Vagy hogy a Kovács testvére, aki még 56-ban, az ellenforradalom (sic!) idején dobbantott, megint csomagot küldött, és a Kovácsnak a fia is farmert hord, pedig még csak taknyos gimnazista. Nyilvánvaló, hogy a mostani 60-70 évesek egészen másképpen álltak volna a május elsejei felvonuláshoz, ha akkor is kéznél van az internet...
Akkor ha beütik a Google-ba a kulcsszót, hogy május elseje, megtudhatták volna – amit egyébként mondtak nekik néha, de nem volt annyira érdekes, hogy állandóan erre gondoljanak -, miért pont május elseje. Arról nem is beszélve, miért pont mi, miért pont itt és ekkor, s miért úgy, hogy még az oroszok is itt vannak... S miért mondja azt a vezérkar, hogy a határon túl rohad a kapitalizmus, közben a Kovács Micu meg azt magyarázza, hogy a disszidens testvére szerint ez nem is így van, ott sokkal jobban élnek...
Ha lett volna internet 1973-ban mondjuk, akkor az kiköpte volna a tutit, valahogy így: „1886. május 1-jén a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért. A negyedik napon, azaz május 4-én a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. Több tucat sebesült maradt a helyszínen, akik félve a letartóztatástól nem mentek kórházba. A történelembe Haymarketi zavargás néven bevonult esemény során összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét...”
Ugye, hogy mindjárt más lett volna a menet? Jöhettek volna a felvonulók kérték, a sör, a virsli, akkor is tökös, öntudatos munkásokból állt volna az ország. Akik tudják, hol a helyük, meg hogy a munkás az mégis más, annak a karja végén ott az ököl, ami oda sújt, ahova köll... Persze, ha éppen az enter gombra, akkor a Google azt is kidobta volna, hogy május elseje katolikus ünnep is: „Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.”
Amivel meg nyilván a tribünön ülők nem tudtak volna mit kezdeni. Szent József ugyanis gyaníthatóan nem volt tananyag a "foximaxin", azaz a pártfőiskolán, sem Marx, Engels és Lenin előtt, sem utána nem igazán szerepelt a vizsgatételek között, pedig gyaníthatóan jóval régebbi proletár volt, mint ezek az urak. Mivel azonban sem Google, sem internet nem volt, így minden maradt a régiben. Az emberek vonultak, aztán elmentek sört inni, virslit enni, dumálni. Ebben azért mi is hasonlítunk eleinkhez. Sört iszunk, virslit eszünk, de előtte nincsen kötelező vonulás. Viszont ha kedvünk támad, elővehetjük a régi képeket – például a Helytörténeti Fotótár gyűjteményéből -, hogy mosolyogjunk egy jóízűt: ilyenek voltunk...
Dehir - Debreceni május 1-je – évtizedekkel ezelőtt
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)