Ha gyenge a foci, nincs néző – középcsapat lett a Loki
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.12.14. 08:18 | Frissítve: 2015.12.15. 16:04
Se csapat, se foci, se néző. A DVSC hat éve még csoportkört játszott a Bajnokok Ligájában, most pedig a középmezőnyben szerénykedik. Ráadásul a korábban élvezhető és fantáziadús játéknak már nyoma sincs, ahogy a nézőknek sem. Van már stadionunk, de hol a csapatunk?
Véget ért a meghosszabbított őszi szezon a labdarúgó NB I-ben. Tizenkilenc forduló után a hetedik helyen szerénykedik a DVSC-TEVA. Persze Kondás Elemér vezetőedző nem győzi hangsúlyozni, hogy milyen sűrű a mezőny, és hogy egy győzelemmel rögtön a dobogóra ugorhat a csapat, csakhogy a debrecenieknek – legalábbis a közelmúltban elért kimagasló eredményei után – nem a három pontra lévő Újpestet kellene üldözni, hanem a listavezető Ferencvárost. Mert a hétvégén bizonyos Horváth doktor három góljával legyűrt halovány MTK legyőzése után a klubházban nyilván kialakult „rendben van itt minden” hangulat bizonyára nem ragadt rá a hiányzó „többségre”, hiszen a Fradi 21(!) ponttal szerzett többet a Lokinál 19 forduló alatt!
Nézzük a tényeket! A DVSC nyáron igazolt két kapust, akik közül egyik eleve sérülten érkezett, egy fiatal védőt, aki még egy bajnokin sem lépett pályára, és három csatárt, akik összesen öt gólt lőttek az ősz során. Ahhoz képest, hogy az NB I átszervezésének köszönhetően szabadon igazolható játékosok tömkelege volt a piacon, a Lokinak egyet sem sikerült elcsábítania. Kamber, Kitl, Strestik, Márkvárt, Pekár, Koltai, Lang, Pátkai, Pogacsics: csak néhány név, akik mára meghatározó játékossá váltak új csapatukban, és akik a hírek szerint Kondás Elemér kívánságlistáján is szerepeltek. Mégsem jöttek…
Az elmúlt évek következetlen átigazolási politikájának másik következménye, hogy mára a DVSC az egyik, ha nem a legidősebb csapat az NB I-ben. Az alapemberek közül Szakály és Zsidai 29, Jovanovics 30, Máté és Tisza 31, Kulcsár 33, Coulibaly 34, Mészáros 35, Sidibe pedig 36 éves! Persze, hogy gyakrabban fordulnak elő sérülések. Lásd Szakály, Zsidai, Kulcsár, Mészáros és mostanában Varga Józsi esetét.
Ha már a sérüléseknél tartunk, sajnos nem feledkezhetünk meg a Loki tájékáról érkező pletykákról sem. Az egyik szerint néhány játékosnak nem is annyira a lába, mint inkább a pénztárcája sérült jelentősen az utóbbi években. Hallani ki nem fizetett pénzekről, több éves tartozásokról és pereskedésről is. De nem csak a játékosok, az utánpótlásban dolgozó edzők bére is meg-megcsúszik a hírek szerint, és hát valószínűleg az sem csak félreértés volt, hogy az E.ON szégyenszemre kikapcsolta a villanyt Pallagon, a Debreceni Labdarúgó Akadémián. Ezek szerint a pénzügyekkel sem stimmel valami. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, márpedig a fociakadémia elég huzatos helyen épült meg.
Nem tisztünk, hogy megbíráljuk Kondás Elemér (Eli bá’) munkáját, nyilván azzal főz, amit a kezébe adnak. Már nem egyszer kikezdték a szurkolók, de róla lepereg a kritika. Mintha észre sem venné, hogy ciki harmincadszor is ugyanazt elmondani a meccs utáni értékelésben („jól kezdtünk”, „ha belőjük azt a helyzetünket, akkor nyerünk”, meg „az ellenfél kétszer lőtt kapura és mindkettő bement”, stb…). Az viszont sajnos egyszer sem fordult elő, hogy elismerje, bizony jobb volt a soros ellenfél. Mostanában nem nagyon látszik, mit is akar játszani a néhány éve még a magyar mezőnyt oktató Loki. De azt folyamatosan halljuk, hogy a helyzetei mindig megvannak a csapatnak, csak peches módon mindig ki is maradnak. Hát igen, ha a nekünk volt több helyzetünk bemondások után osztogatnák a pontokat, már régen a jövő nyári Bajnokok Ligája selejtezőre készülne a csapat.
Csakhogy a süket duma, a fantázia nélküli játék nem hoz eredményt, ahogy nézőt sem csal be a gyönyörű Nagyerdei Stadionba. 1285 („hivatalos adat”) néző látta az utolsó fordulóban az MTK elleni meccset a húszezres arénában. Ja, és akkor még nem is beszéltünk a vendéglátásról, arról, hogy a biztonsági őr ordenáré módon beszél a fizető nézővel, a bérletest elküldi a sunyiba, ha az a helyén ülve éppen megkéri a „badigárdot”, hogy két méterrel álljon odébb, mert nem látni tőle a pálya felét. Nem, nem megy odébb - csak azért is odaáll, minden meccsen!
Hát mi van itt emberek? Mi történik a Lokival? Tesszük fel a kérdést, ami nyilván ezúttal is megválaszolatlan marad, ahogy az összes többi, amit az utóbbi években a klubnak szegeztünk. Szima Gábor nagyjából négy és fél éve nem hajlandó beülni a Debrecen Televízió stúdiójába, hiába hívjuk rendszeresen. A Dehir is másod- vagy harmadkézből kap információkat, amiről ráadásul néha kiderül, hogy hamis. Lásd: „Már nem tárgyalunk Coulibalyval!”
És még egy adalék a kiváló klubkommunikációhoz: hírlik, hogy egy komoly utánpótlásbázissal rendelkező nyugati sztárklub megkereste a DVSC-t együttműködést kezdeményezve, ám mivel hetekig válaszra sem méltatták, tovább állt, és az egyik fővárosi klubbal köt szerződést. No comment! De tényleg!
Mi a baj, emberek? Nem az, hogy az öt évvel ezelőtti sikercsapat esetleg túlnőtt a klubon? Hogy olyan magasra tette fel a lécet, aminek fenntartása meghaladta az alkalmazottak képességeit? Nem lehet, hogy érdemes lenne profi módon, nyelveket beszélő és udvarias menedzsmenttel, illetve alkalmazottakkal üzemeltetni a DVSC-t?
Szokás szerint várjuk a válaszokat. Persze, az eddigi gyakorlatot ismerve, e cikk olvasása után az lesz az első dolguk, hogy hajtóvadászatot indítanak információ kiszivárogtatók után. Pedig jobb lenne, ha elgondolkodnának a leírtakon, ne adj Isten, tennének érte valamit, hogy megváltozzon a helyzet.
Előre szólunk, nincsenek „tégláink” a klubnál. Amit leírtunk, azt Debrecen utcáin hallottuk. Sokan, akik szeretik a jó játékot, és élnek-halnak a Lokiért, azok beszélik mindezt aggódva a jövő miatt.
Mindeközben a sikerek, a szép játék és a tömött lelátók a múlt ködébe vesznek...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)