Email rulez, avagy kalandorok íméljenek
Szerző: (szénási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.20. 14:03 | Frissítve: 2011.03.20. 14:03
Drótposta? Villanylevél? Elektronikus levelezés? Boldogok az amerikaiak, akik most már kötőjel nélkül emailezhetnek.
Minden nyelv változik. Példának okáért a magyar is, meg az angol is. A változás nem mindig jó, de tudomásul kell vennünk, csak a változás örök a világban, nem az állandóság. Egy fontos és elgondolkodtató nyelvi változást élnek meg most az amerikaiak. Mint az az Index cikkében olvastuk, az amerikai sajtó által általános helyesírási támpontként és útmutatóként használt The Associated Press Stylebook and Briefing on Media Law legújabb kiadása szerint a tengerentúliaknak ezentúl emailt kell írniuk, ha ragaszkodni szeretnének nyelvhelyességhez és helyesíráshoz, nem pedig e-mailnek, azaz le kell mondaniuk egy kötőjelről. Nyilván ott is volt, akinek nem új ez, mert az Atlanti-óceán túlpartján sem csupa nyelvzseni, meg Leslie Grétsy vagy John Lőrincze él, bizonyára bőven akadtak, akik eddig is így írták, fittyet hányva az angol nyelvre és annak szabályaira.
Az e-mail szó értelemszerűen itthon is okozott némi zavart a fejekben, amióta mi is felhajtottunk az infosztrádára és az internet bűvkörében éljük napjainkat. A logikus magyarításnak tűnő drótposta nem honosodott meg igazán. A villanylevélen legfeljebb jót vigyorogtunk, az elektronikus levelet meg simán hosszúnak tartottuk. Azt érteni véltük, hogy amúgy az e meg a mail közé miért kívánkozik kötőjel, ettől függetlenül ki-ki kedve szerint használta a köznapi levelezésekben ezt a szép szót. Nyilván eljutunk majd egyszer ezzel is oda, mint a jazz meg a disco szavakkal, melyeket nem káromlás dzsessznek vagy diszkónak sem írni ma már, de addig még úszhat majd lefelé némi dinnyehéj a Dunán.
Ránk, magyarokra amúgy érdekes módon meglehetősen jellemző a nyelvi csendőrködés. Most a sajtó egy részét az tartja némi nemihez közelinek érzett izgalomban, hogy aranyajkú (-tollú, -nyelvű) köztársasági elnökünk „álamfői” látogatásról és első „álomásról” írt első külföldi látogatása során. Ami nem jó, nyilvánvaló. Csak éppen mulatságos, ha ott mulatnak ezen, ahol a politkusok, és sajnálatos módon a sajtó is rendszeresen használ olyan nyelvi torzókat, mint a „megrendezésre kerül” szóduó, vagy a „sor kerül” fordulat. Tehát lehet hajigálni a köveket nyugodtan, csak éppen álljon a sor elejére, aki még nem ütött mellé soha a billentyűzetnek. Más kérdés, hogy a nyelv valóban érték, olyan kincs, amire vigyázni kell. Ahogy a napokban hallottam egy református újságírók által tartott tanácskozáson, nincs rendben az, ha magyar nyelvi közegben arról olvashatunk, hogy a „kúl mítingen lájkolták a szkájpot”. A nyelv ugyanis a sajtó számára munkaeszköz. Olyan, mint a kalapács vagy a gereblye. Ha rosszul használjuk, visszaüt. Világos, dear barátaim, ugye?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)