97 nap gáz nélkül a Libakertben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2013.11.07. 10:09 | Frissítve: 2013.11.08. 10:38
Debrecen – El tudják képzelni, milyen lehetett az élet három hónapig gáz nélkül? Van, ahol csak a fűtési szezon kezdetén kapták vissza a gázórát a lakók. Jegyzet.
Ez már igazi november. Volt, ahol reggel a kinti hőmérő 5 fokot mutatott. De ha bent ülünk a szobában, s odahúzzuk a széket a konvektor mellé, akkor elégedetten élvezhetjük azt, milyen jó meleg van. Van, aki még inkább tudja ezt a helyzetet értékelni. Így van ezzel írásunk hőse is, Zoltán, aki feleségével a Libakertben lakik. Mindig is kedvelték a városnak ezt a részét, de ezen a nyáron kissé morcossá váltak, mivel ők is a gázóracserék áldozatai közé sorolhatják magukat.
Ez a házaspár pontosan 97 napig élt gáz nélkül. Ami valamivel több, mint három hónap. Borzalmasan nagy idő ez Európa közepén, amikor az ember hirtelen visszazuhan vagy 50-60 évet, és tetszik vagy sem, le kell adnia az igényeiből.
A történetükben semmi extra nincs, ilyesmi bárkivel megtörténhetett, s meg is történt valószínűleg. Zoltánék még a nyár elején kaptak egy értesítést, miszerint néhány napon belül lakógyűlés lesz, ahol majd tájékoztatást kapnak arról, mi a teendője a társasházuknak, s a társasházban élőknek a gázkészülékekkel kapcsolatos rendelkezés miatt. Mivel el kellett utazniuk, így abban az időben, amikor jöttek ellenőrizni a lakásukat, nem tartózkodtak otthon, csak Zoltán édesanyja, aki beengedte a két férfit. Ők mutattak egy műszert, s közölték, le kell szerelni a gázórát. Zoltánék arra jöttek haza, hogy nincs gáz.
Alapjaiban kellett átszervezniük az életüket. Szereztek egy kis rezsót, azon tudtak főzni illetve vizet melegíteni mosdáshoz és fürdéshez. Lemondták a baráti látogatásokat, nem jött hozzájuk nyaralni a rokongyerek sem, mert ilyen körülmények között nem akarták vendégeiket is kitenni annak a kényelmetlenségnek, amiben éltek.
Mivel tíz éve kicseréltették ablakaikat, úgy gondolták, nem szeretnék összefurkálni és tönkretenni ezeket a viszonylag új nyílászárókat. „Tíz éven át semmi gondunk nem volt, pedig sokszor főztünk és fűtöttünk egyszerre. Igaz, a bejárati ajtónk a régi, az fából van, ami nem légmentesen zár” – magyarázta el Zoltán, aki korrekt módon áll a kérdéshez különben, amikor arról beszélünk, hogy kinek a felelőssége ez a 97 nap.
Mint mondja, rajtuk is múlott, nem csak a Tigázon. Ők például úgy döntöttek, nem azzal a vállalkozóval fogják elvégeztetni a munkákat, akivel a lakásszövetkezet szerződött, és próbáltak keresni másik szakembert. Kiderült, egyáltalán nem olyan könnyű ez. Hiába találtak mestert, aki megígérte, hogy jön, mert aztán végül mégsem jött... Újabb egyeztetések után újabb időpontban állapodtak meg, a mester aztán az utolsó előtti (vagy utáni?) pillanatban lemondta ezt is. Azért végül csak sikerült megállapodni és elindítani a munkálatokat. De hamarosan újabb akadályok tornyosultak előttük. A tervező engedélyeztetési tervet készített a kémény bekötéséhez, amit aztán a Tigáz visszadobott. Közben Zoltán és felesége meghozott egy súlyos, a családi költségvetést is jelentősen érintő döntést: úgy határoztak, lecserélik a sütőt elektromosra. Ahogy a fürdőszobai gázbojlert is. (Pedig sokan ezek pont miatt is szívesen vállalják azt, hogy amikor ingatlant vesznek, akkor inkább többet fizetnek érte, mert a későbbiekben viszont kisebb rezsiköltségekkel kell számolniuk.) Ez persze nem csak azzal járt, hogy új készülékeket kellett vásárolni, hanem azzal is, hogy a lakás elektromos hálózatát át kellett alakítani.
Az idő erősen szorította őket, mert tudták, mire bejön a fűtési szezon, mindennel el kellene készülni – legfőképpen a gázóra visszaszereltetésével. Ez megtörtént. Éppen 97 nap után ismét van gáz Zoltánéknál. Igaz, ezt jobbára csak fűtésre használják most már, mivel lemondtak a gáztűzhelyről és a gázos vízmelegítőről, de a konvektor végre valóban meleg. S hogy mibe került nekik ez a móka? Majdnem 350 ezer forintba. 97 nap, 350 ezer forint – ilyen az élet a Libakertben 2013-ban...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)