Szederke már jobban szereti, ha nem ő, hanem a labda táncol
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.08. 11:32 | Frissítve: 2017.04.11. 09:29
Debrecen – A Loki Szedije hatalmas akaraterővel jutott el a műtéttől a nagyválogatottságig. Ma már csak egy folyó hiányzik neki...
Sirián Szederkétől alapból sem áll távol a mosolygás – már csak azért sem, mert tudja, remekül áll neki. Mostanság azonban többszörösen is van oka a jókedvre...
Dehir.hu: Ismersz magadon kívül még valakit, akit Szederkének hívnak?
Sirián Szederke: Ha hiszed, ha nem, ismerek. Egyetlen lányt, aki örömmel írt rám a Facebookon, hogy ezt közölje velem.
Dehir.hu: És te hogyan kaptad ezt a meglehetősen ritka nevet?
Sirián Szederke: Nagy családi kupaktanács hozta össze nekem – ráadásul a második nevem, az Alexa sem gyakori. De szeretem, mert szerintem szép. És könnyen meg lehet így engem jegyezni.
Dehir.hu: Azt lehet tudni rólad, hogy édesapád kézilabdázott. Volt neked valami más a kézilabda előtt?
Sirián Szederke: Volt bizony – a hip-hop. Nagyon szerettem csinálni, olyannyira, hogy egy ideig még ment a kézivel együtt is, de aztán a szüleim kijelentették: döntsek. Én pedig a kézilabdát választottam. Így utólag úgy érzem, jól döntöttem, mert azóta is szeretek ugrabugrálni, de azért a kézi mégiscsak komolyabb dolog, nemde?
Dehir.hu: Ezzel nehéz lenne vitatkozni, Győrben pláne...
Sirián Szederke: Így van, még akkor is, ha én nem ott születtem, hanem Szegeden, de már kisgyerek koromban odatelepült a család. És én már ott jártam végig az ETO korosztályos csapatait.
Dehir.hu: Hogy aztán eljuss a győriek világverő felnőtt csapatáig. Ráadásul neked beállóként a poszt legjobbja, Heidi Löke jutott példaként...
Sirián Szederke: Ő elképesztően nagy játékos. Ha megkapja a labdát, olyan lendülettel, energiával tud befordulni a kapu felé, hogy gyakran szinte lerepülnek róla a védők.
Dehir.hu: És partner volt abban, hogy tanulj tőle?
Sirián Szederke: Abszolút. Ráadásul kézenfekvő volt a dolog, hiszen hasonló a testalkatunk, a magasságunk, nekem is valahogy úgy kell mozognom a labda felé, ahogyan neki. Csak még kellene rám némi izom ehhez. Dolgozom is rajta.
Dehir.hu: Emlékszem, még a Győr egyik BL-döntőjén is kaptál pár percnyi játéklehetőséget. Gólt is lőttél, de nem adták meg – talán pár centit a vonalra léptél.
Sirián Szederke: Sajnáltam persze, de a finálé megnyerésének mámorában furcsa lett volna, ha én ezen duzzogok. Nem is szomorkodtam miatta.
Dehir.hu: Aztán a több játéklehetőség miatt eljöttél Debrecenbe.
Sirián Szederke: Igen. Akkor lejárt a szerződésem az ETO-nál és azt szerették volna, ha a mosonmagyaróvári fiókcsapathoz megyek. De én más utat választottam.
Dehir.hu: Miért is? Hiszen általában jellemző a fiatal magyar játékosokra, hogy nehéz őket kimozdítani a komfortzónájukból.
Sirián Szederke: Sokan gondolkodtam a dolgon, mert nem volt a döntés egyszerű, mert valóban nekem is ott volt a közelség a megszokott környezetemhez. De én azt mondtam: ki kell próbáljam, milyen kiszakadni ebből és önálló életet élni. Így döntöttem Debrecen mellett.
Dehir.hu: Aztán jött a nagy balszerencse: még el sem kezdődött a szezon, máris kidőltél a sorból.
Sirián Szederke: Szörnyű volt, egy felkészülési meccsen sérültem meg, ami csaknem a teljes bajnoki évembe került. Minden tervem felborult. Az önálló élet helyett mehettem vissza haza. Győrben műtöttek meg és utána négy hónapig ott lábadoztam. Így aztán a beilleszkedésem is késett. De amikor visszajöttem Debrecenbe, mindenki örömmel, szívesen fogadott. És elkezdhettem kapaszkodni fölfelé.
Dehir.hu: Szó mi szó, volt honnan. Gondoltad volna akkor, hogy ma már felnőtt válogatott játékosként és friss Magyar Kupa-bronzérmesként beszélgetsz velem?
Sirián Szederke: Ezek abban a helyzetben tényleg nagyon távolinak tűntek, de mindenkinek célja kell, hogy legyen a válogatottság, hogy a hazáját képviselhesse. Főként akkor, ha korosztályos válogatottként ennek már részese volt.
Dehir.hu: A Dunaújváros elleni bajnokin neked fantasztikusan ment a játék. Gólok, kiharcolt hetesek, mindez könnyedén, mosolyogva: azt mondtam magamban, remélem, a meccs felvétele eljut a szövetségi kapitányhoz...
Sirián Szederke: Tényleg jól ment nekem és a csapatnak is. Mert nélkülük persze nem ment volna. A kézi nagyon csapatjáték.
Dehir.hu: Arra gondoltál, hogy talán ekkor dőlhetett el a válogatott meghívód?
Sirián Szederke: Nem. Arra viszont gondoltam: Szedi, ez a teljesítmény legyen számodra ezentúl a mérce. És, ha ezt sikerül tartósan hozni, nem marad el az eredménye sem. Persze nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, máris sikerült.
Dehir.hu: A kapitány nyilvánosan meg is dicsért a horvátok elleni felkészülési meccs után.
Sirián Szederke: Örültem neki. Beszélgettünk is egymás között, ő elmondta, hogy látja az erényeimet. Azt is közölte, gondolkodó játékosokból akar csapatot építeni. Nyilván figyelhetett már, hiszen, ha csak statisztikákat néz, aligha hívott volna be, mert korábban kevesebbet voltam pályán.
Dehir.hu: Boki Klikovac távozása azonban teret nyitott előtted. Sőt, nem csak előtted, hanem a tini Tóvizi Petra előtt is. Ez megint új helyzetet teremtett a számodra. Mondhatjuk, hogy most te vagy Petra Hedi Lökéje?
Sirián Szederke: Mondhatjuk, ha pusztán a szereposztást nézzük, de azért valljuk be, rám igencsak hízelgő a párhuzam Heidivel. De tényleg sok mindent megbeszélünk Petrával. Mi a csapat szempontjából jó kettős vagyunk, mert ő más alkat, magasabb nálam, neki inkább fölfelé kell bejátszani. Így aztán nekem arra is figyelnem kell, amikor tanácsot adok, hogy neki mi a jó. De igyekszem.
Dehir.hu: És hogyan állsz a „debreceniséggel”?
Sirián Szederke: Köszönöm, nagyon jól. Azóta pláne, hogy egy éve a párom is itt van már velem, így már vele és a csajokkal is járom, meg is szerettem a várost. Csak egy folyó hiányzik nekem innen – ezt a szép nagyerdei tó pótolja a számomra. De már ide tartozom, nem vitás..
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)