Helyünk a futballvilágban, avagy hol tart az orosz foci, s hol a magyar?
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2014.08.03. 14:21 | Frissítve: 2014.08.04. 08:04
Kazan - Virtuális kettős meccsen találkoztak a csapatok, mérlegen az MTK-Loki és a Rubin-Szpartak bajnoki mérkőzés. Dzsudzsákék nagyon bekezdtek. Útijegyzet.
Különös időutazás részese lehet az ember, ha hazájától távolra visz a munkája. Az időzónák jóvoltából adódott, hogy miután a Volga menti Kazan városában a helyszínen megnézte az orosz futballbajnokság 2014/15-ös sorozatának péntek esti ünnepélyes nyitómérkőzését, visszatérve szállodájába egy szintén fél kilenckor kezdődött újabb meccset is látott láthatott, szintén élőben – az interneten, a kétórányi „időhátrányban” levő kispesti stadionból.
Mondhatnák azt is, hogy dupla élvezet, de ezt a minősítést most inkább helyezzük parkolópályára az MTK – Loki összecsapás kapcsán…
Ezzel együtt valóban érdekes volt a virtuális kettős meccs világába csöppeni, s párhuzamokat vonni a két ország futballsportja, a csapatok produkciója között.
Azt azért már elöljáróban leszögezhetjük, hogy a korábbi évtizedek előítélete, az otthonról látványosan lesajnált orosz foci már régen nem az, ami egykor volt, így a párhuzam jó esetben is csak azt jelentheti, hogy egymás mellett futnak a sínek – s maximum annak örülhetünk, hogy a távolság (a hátrányunk) nem növekszik. Bár ezt a megállapítást is óvatosan kell kezelnünk, hiszen épp a napokban győződhettünk meg arról, hogy az orosz FK Krasznodar milyen játszi könnyedséggel mosta le a Nagyerdei Stadionban albérletező magyar Európa Liga-résztvevő Diósgyőrt.
Az orosz magyar összehasonlítás azért lehet tanulságos, mert a péntek éjszakai négy szereplő közül kettő hazája bajnokságának derékhadában szerepel - a Rubin Kazan a 9. helyen zárt a legutóbbi sorozatban, az MTK a kiesétől megmenekülve lépett fel a középmezőnybe – a másik kettő viszont az elit tagja, hiszen a Szpartak Moszkva és a Loki egyaránt meghatározó saját közegében. Az oroszok (közel)múltja dicsőséges, hiszen 1992 és 2001 között csak az 1995-ös év maradt arany nélkül, s most is ott vannak az élbolyban, noha az előző idényben „csak” hatodikok lettek. A Lokit, pedig nem kell bemutatni: tudjuk jól, hogy a hazai bajnokságban egyeduralkodó csapat évek óta ismerkedik a nagyvilággal.
Az ismerkedésnek voltak, vannak pozitív jelei, látható a haladás is, ám a távolság még mindig nagy. A lépésről lépésre haladás mérföldköve a futballakadémia és az új stadion. Az előbbi, mármint tudatos utánpótlás-nevelés évtizedek óta a hazai legjobbak közé tartozik, s mindig „ellátja” tehetséges fiatalokkal az NB I-es gárdát, s immár a másik tényező, a létesítmény tekintetében sem kell szégyenkeznie a magyar bajnoknak. A Rubin-Szpartak idénynyitónak otthont adó régi (53 esztendős) kazani stadion beléptető-rendszere, szurkolói infrastruktúrája még a tavalyelőtti felújítás ellenére is elmarad a Nagyerdei Stadionétól. Az ülőhelyek kényelmetlenek, szűkek, a játéktér messze van a lelátóktól, szurkolói büfé, illemhely jóval kevesebb van, mint Debrecenben. A csodálatos hátteret kínáló városkép ellenére megérett a kazani stadion nyugdíjba küldésre. A költözésre csak két hetet kell várniuk a milliós metropolisz drukkereinek: augusztus 17-én már az új, 45 ezer férőhelyes arénában lesz a következő bajnoki meccs.
S hogy miért nem ott rendezték már a szezonkezdő mérkőzést is? Ez is megér egy misét, főleg a debreceni párhuzam kapcsán… – idézzük csak emlékezetünkbe az új nagyerdei aréna „meggyötört” gyepszőnyegét egy-egy meccs után. A 406 millió dollárért emelt Kazan Arena már a tavaly nyári Universiade idején is az ünnepélyes megnyitó és záróünnepség helyszíne volt, ám a sietős építkezés miatt nem sikerült a futballpálya gyepszőnyegét megfelelően telepíteni, így az új füvet kímélendő egy éven át meccs nélkül állt a kacsalábon forgó létesítmény. Mostanra jutottak odáig, hogy „beengedik” a futballt. Ami pedig a közeljövőt illeti: 2015-ben két hatalmas mobil medencét állítanak fel a játéktéren, s itt lesz az úszó világbajnokság, utána pedig újabb egy év elteltével jön az oroszországi futballvébé, ahol szintén osztanak szerepet a kazani stadionnak.
De vissza a mostani meccs helyszínéhez, ahol a fővárosi vendégek a 18 ezres publikum előtt könnyedén elbántak a házigazdákkal. Nem csupán a pályán (4-0), de – meglepő módon – a nézőtéren is a vendégek voltak erőfölényben: a talán legfélelmetesebb orosz drukkersereg (csak a Zenit sorolható még ebbe az „elitkategóriába”) csaknem tízezer fanatikussal töltötte meg, nem csupán a vendégszektort, de a szomszédos nézőtéri területeket is. Ezúttal elmaradt a balhé (köszönhetően a sima sikernek), még a helyi klub junior együttesét is megtapsolták, amint a kazani fiatalok a szünetben körbehordozták a stadionban az orosz bajnoki trófeát. Az utcán volt ugyan némi csetepaté, tíz moszkvai drukkert a meccs előtt le is kapcsoltak, ezzel együtt az éjszaka a nyolcszáz kilométerre levő fővárosba induló vonat elégedett utasokat vitt vissza Kazanból.
Gyorsan, dinamikusan, látványosan futballozott a Szpartak, erőnlétben, technikai képzettségben is nemzetközi szinten jár. Nincs kétség, otthon kimagaslana a mezőnyből – de a könnyedén legyőzött Rubin is főszerephez juthatna a magyar bajnokságban. S ez volt a hazai futballbarát számára mellbevágó, s egyben lehangoló felismerés a gyors egymásutánban megnézett orosz, illetve magyar bajnoki mérkőzés után. Intercity és vicinális, állapíthattuk meg – pedig ezúttal nem a vébéről, nem az európai csúcsbajnokságoknak számító ligák valamelyik meccséről, a Barca, a Bayern vagy a ManUnited szintjéről van szó, „csak” az orosz élvonal egy meccséről, s ellenpontként a kispesti stadionban látott óvatos NB I-es poroszkálásról.
Az orosz foci előretörésében, természetesen a sportágba ömlő pénznek van óriási szerepe.
A megfelelő anyagi háttérnek, a gazdag mecénásoknak, stabil magáncégeknek és állami vállalatok támogatásának köszönhető az európai porondon is ütőképes csapatok kialakítása. A Szpartak keretében az oroszok mellett argentin, olasz, német, brazil, örmény, svéd, grúz, paraguayi és ghánai focista hallgatja a svájci-török Murat Yakin edző tanácsait. Ha jól működik az olvasztótégely, megfelelően ötvözik a külföldit és a hazait, akár hasznos is lehet a sok légiós – lehet tanulni tőlük, van kire felnézni. S az is tény: nem csak Joao Carlos, a brazil hátvéd, vagy Tino Costa, az argentin játékmester tündökölt a moszkvaiaknál, hanem például a 27 éves Denis Glusakov és a 26 esztendős torony, a 194 centis Artyom Dzsuba is, ők ketten három gólt jegyeztek a négy Szpartak-találatból.
Külföldi játékosa volt bőven a házigazda együttesnek is – a 2012-ben kupagyőztes, a 2008-ban és 2009-ben bajnoki ezüstig jutó társulat, érezhetően a moszkvainál szerényebb büdzsével dolgozik, így a külföldiek is főleg a volt szovjet területekről, vagy a közeli országokból érkeznek. De aki pályán volt, azon látszott, hogy nem tucatlégiós – s ne feledjük a szünetben masírozó juniorokat, van tehát honnan meríteni.
Ez utóbbi két szál lehet a képzeletbeli szakmai kapocs a kazani és debreceni futball között: az utánpótlásra, a helyi erőre, a saját akadémiáról kinövő fiatalokra való tudatos építkezés és a megfontolt „bevásárlás”, csak olyan külföldi szerződtetése, aki valóban segítségére lehet a csapatnak, húzza magával a fiatalokat.
Debreceni vonatkozású hír, hogy 11 hónap után szerzett ismét bajnoki gólt Dzsudzsák Balázs az orosz Premjer-ligában: a csapata hétközi Európa Liga-selejtezőjén is igen jól játszó volt Loki-futballista az FK Rosztov hálójába talált be, s további két gólnál az előkészítésben jeleskedett – a gólzáporos mérkőzésen a Dinamo Moszkva végül 7-3-ra nyert. Legközelebb, augusztus 10-én a Szpartak együttesét fogadja a fővárosi rangadón Dzsudzsákék csapata.
A Premjer-liga 2014–15-ös szezonja igazi gólesővel kezdődött, hiszen az orosz élvonalban tizenöt éve nem volt mérkőzés, mely tíz gólt hozott volna. A Himki stadionban jegyzett tíz mellett az Ural-Szaranszk (2-3 és a CSZKA-Torpedo (4-1) moszkvai derbi is öt-öt gólt hozott, míg Zenit és a Szpartak négy-négy góllal terhelte meg a Tula, illetve a Kazan kapuját.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)