Gól a kapuban, leves a fazékban: Karina és Anna debreceni kedvencek lehetnek
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.18. 13:10 | Frissítve: 2016.09.19. 18:12
Debrecen – Ellenfelek voltak az orosz bajnokságban, de már a debreceni kézis sikerekért hajtanak. Nagyon sokat tehetnek értük.
Jókedvűek, még a nehéz fizikai felkészülés közben is tudnak mosolyogni – le sem tagadhatnák, hogy jól érzik magukat Debrecenben, pedig nem olyan régen érkeztek. Karina Jezsikava és Anna Punko vezéregyéniségei lehetnek a Loki kézilabda csapatának. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy ez így is legyen.
Mindketten az orosz bajnokságból érkeztek. Karina a frissen orosz bajnokká lett Asztahanocska csapatkapitánya és irányítója volt, egy ilyen klubot hagyott ott a Loki kedvéért, Anna pedig a nagy rivális Rosztov Don játékosa volt. A váltás okairól is meséltek, de nem csak erről...
Azt szokták mondani, a sport világában nincsenek nagy véletlenek. Ezt igazolja a szőke belorusz irányító-átlövő is. Jezsikava ugyanis igazi sportcsaládban nőtt fel, tehát szinte törvényszerű volt az életútja. Nagynénje válogatott kézilabdázó volt, manapság Németországban él, édesapja pedig kosárlabdázott, így aztán voltak, akiktől elleshette a sport szeretetét.
Punko esete gyakorlatilag ennek tükörképe. Az orosz hölgy testvére nyomán került sportiskolába, szintén nem véletlenül, hiszen édesapja röplabdázott, édesanyja pedig profi kosaras volt. Ő azonban nem kézilabdásként kezdett, hiszen 12 éves koráig versenyszerűen teniszezett. Ám ezután úgy döntött, nem tört „sarapovai magasságokra”, hanem az ütőt letéve átvonult a kézilabda pályára. Azóta ki is derült, milyen jó tette.
S mi vezette őket Magyarországra? Anna elmondta: ő bizony alaposan tájékozódott, mielőtt döntött volna.
- Azt korábban is tudtam, hogy Magyarországon nagyon erős a bajnokság, sok jó csapattal. – vélekedett az orosz kiválóság. - A DVSC-ről pedig a tavalyi évük alapján nagyon sok jót hallottam, Tone Tiselj személye is garanciát jelentett számomra. Mindenképpen olyan csapatba akartam igazolni, ahol komoly célok vannak és komoly szakmai munka folyik. Már tudom, hogy mindez igaz és tudom: jól döntöttem.
Karina buzgón bólogatott játékostársát hallgatva. Ő is úgy hasonlóképpen gondolkodik.
- Az a véleményem, hogy egy játékosnak, ha folyamatosan fejlődni akar, 3-4 évente váltania kell, hogy új közegben, új impulzusokhoz jusson, új kihívásoknak kelljen megfelelnie. Úgy éreztem, számomra ennek most jött el az ideje. Ráadásul nagy kedvet éreztem ahhoz, hogy kipróbáljam magam Európa legerősebb bajnokságában, ahol remek játékosok ellen mutathatom meg, mit tudok. A csapat jó néhány tavalyi meccsét megnéztem videón és nagyon tetszett, amit láttam – ráadásul nem tagadom, megfogott az az atmoszféra, amit a szurkolók teremtenek a csarnokban. És nekem, akit korábban évekig Trefilov mester irányított, bejön az itteni munkastílus is. Komolyan mondom, még a tényleg kőkemény fizikai felkészülést is tudtam élvezni.
Anna és Karina évekig ellenfelek voltak az orosz bajnokságban, most azonban társakként, egymást segítve kell küzdeniük a debreceni sikerekért. Ezek után korántsem mellékes, mi a véleményük egymásról. Összemosolyognak a kérdés hallatán.
- Anna az egyik legjobb balkezes átlövője volt az orosz bajnokságnak – mondta el Jezsikava. - Nagy csatákat vívtunk egymás ellen, de mindeközben maximálisan tiszteltük a másikat. Örülök, hogy most játékostársakká válhattunk.
- Csak jókat tudok róla mondani – jellemezte őt Anna Punko. - Mindig imponált a vérprofi mentalitása – ráadásul Karina még jó ember is.
S hogy mennyire, arról a belorusz játékos már számos alkalommal tanúbizonyságot tett. Például a remek hangulatú a szezonnyitó szurkolói ankéton, amikor az egyik szurkoló a borscs leves receptje iránt érdeklődött, és ő megígérte, hogy főz neki egy adagot. Tartotta a szavát és a II. TVP Kupa eredményhirdetése után egy órával, nem kis meglepetésre átballagott a Hódos-büfébe egy jókora edénnyel, hogy átadja a kiváló levest. Azaz: a drukkereket már a szezon előtt „megfőzte”....
És hogy a hölgyek nem a levegőbe beszélnek, már az első bajnoki meccsen bebizonyították. Jezsikava hozta a rá jellemző technikás, intelligens játékát és a góljait, Punko pedig leginkább azt a tulajdonságát csillogtatta, ami egy átlövőtől nagy erény: nem csak a kaput, hanem a társait is látja a pályán, hiszen két gólja mellett számos remek passzal szolgálta ki a többieket.
Csak így tovább...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)