Egy kőkemény ultra: történet a focihuligánról, aki tégla volt
Szerző: Nemesszeghy Dániel | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.12.22. 09:16 | Frissítve: 2013.12.23. 09:01
Debrecen – Találkoztunk a világ egyik leghíresebb focihuligánjával, aki valójában beépített rendőr volt, és most minden elmesél a Dehir.hu olvasóinak.
Imádta a focit világéletében, ám nem egészen szokványos módon lett belőle focihuligán. James Bannon ugyanis rendőr volt és tégla lett: néhány kollégájával ugyanis beépült a rettegett Millwall focidrukkerei közé, akik sorozatos rendbontásukkal elképesztően sok problémát okoztak a londoni rendőrségnek. Az egykori bandatag közel 20 éven át hallgatott erről, ám idén megjelent könyvében, „A beépített huligán” című kötetben a világ elé lépett és leleplezte a teljes igazságot.
A történet gyökerei elég messzire nyúlnak. A zseniális angol futball mellett kialakult az erőszakkal teli futballhuliganizmus is. Az 1960-as években a bandák tagjai leginkább fizikai, gyári munkások voltak, akiknek a legfőbb és legjellemzőbb kikapcsolódása a mérkőzések utáni nyílt, utcai bunyózás volt. A 20. század végén – a politika hatására – cégekké formálódtak, létszámuk viszont ekkorra erősen megfogyatkozott.
A futballhuliganizmus, mint jelenség viszont nemcsak Angliában, hanem Európa-, és világszerte is elterjedt. Hazánkban sem volt ritkaság, ha egy-egy mérkőzésen uszító beszólásokkal, szélsőséges rigmusokkal, esetleg előre megszervezett szurkolói tömegverekedésekkel találkozhattunk. Volt egy időszak, amikor rendszeresen értesülhettünk a Ferencváros, a Diósgyőr, az Újpest és más itthoni klubok bizonyos szurkolói csoportjainak rendbontásairól.
Visszatérve James Bannonra, az úriember az 1980-as években még a Scotland Yard kötelékében teljesített szolgálatot. Ott kapta a feladatot, hogy épüljön be a Millwall Bushwackers kemény magjába, és gyűjtsön bizonyítékokat a rendbontók ellen. Ez nem volt éppen mindennapi munka, Bannon gyakran került életveszélyes helyzetekbe, de túlélte, noha a lebukás veszélye szinte folyamatosan fenyegette is. Mint kérdésünkre elárulta, számára a titoktartás jelentette a legnagyobb kihívást. „Nehéz hazudni a barátoknak, azoknak, akiket kedvelsz. Akkor is, ha tudod, hogy amit teszel, az végül is másoknak biztonságot ad. Gyakran nagyon megviselt ez a helyzet, de hát ez volt a munkám. A legnehezebb döntéseim mellett ugyanakkor mégis sikerült meggyőznöm őket, hogy közéjük való vagyok.”
James Bannon egy iszonyúan veszélyes szituációban még azt is elhitette a gyanakvókkal, hogy nem tud olvasni. Ez később nagyon hasznosnak bizonyult, mivel a Millwall huligánjai többé nem feltételezték, hogy beépített rendőrnyomozók ólálkodnak közöttük. A sokszor félelemmel, mégis életre szóló élményekkel teli időszaknak a rendőrség vezetése vetett véget: az akciót lezárták.
Viszont mivel alapvetően sokoldalú ember volt világéletében – amellett, hogy rendőrként és színészként is tevékenykedett, humorista és ingatlanfejlesztő is volt, sőt még saját légitársaságot is alapított! – könyvet is írt. A beépített huligán című könyv Bannon elmondása szerint nem kis részben azért jött létre, mert egykori kollégái (a rendőrök, s nem a focihuligánok!) szerették volna, ha kiderül a teljes igazság.
„Már 1995-ben megírtam a Személyazonosság című film forgatókönyvét. A film elkészült, be is mutatták, de az a mozi csak részben alapul az eredeti történeten, nagy része kitalált volt. Engem viszont izgatott, hogy megírjam az igazi sztorit, így aztán nagyjából másfél évvel ezelőtt el is kezdtem dolgozni rajta” – osztotta meg velünk könyve történetét az egykori futballhuligán. Aki, mint elárulta, nem mellékesen szeretett volna szerepelni a Személyazonosság című filmben, ám jogi okok miatt ez a terve nem valósulhatott meg.
Mint meséli, a közel 18 éve készített mozifilmet sose reklámozták. Ez a producerek döntése volt, akik sohasem hangsúlyozták, a film megtörtént események alapján készült, hanem inkább a kitalált sztorinál maradtak. Ennek ellenére a filmet akkora érdeklődés kísérte, ami segített a könyvnek is. „Szerintem a közvélemény jobban kedveli a könyvet, mint a filmet” – jegyezte meg Bannon –, „mivel az emberek saját maguk képzelhetik el a szereplőket, bárki megtestesítheti számukra a karaktereket. A film ezzel szemben kisebb teret ad a képzeletnek, ráadásul a forgatókönyvírók a sztori bizonyos részeit jelentősen módosították.”
Bannon sok mindennel foglalkozott életében, humoristaként még légitársaságot is irányított, ám ezt a feladatot nem tudta sikeresen teljesíteni, mint szerette volna. „Ha belekezdek valamibe, akkor a legjobbat próbálom nyújtani. A színészet nagyon hasonlít egy beépített rendőr munkájára. A lehető legjobb futballhuligán akartam lenni, de emellett a legjobb beépített rendőr is. Üzletemberként szerettem volna sikeressé válni, aki légitársaságot alapít, de sajnos a terveim kudarcba fulladtak.”
Bővebben a Bannon-sztoriról itt lehet olvasni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)