Dél-Afrikában kivirágzott a kivi
Szerző: Kállai Imre | kallai.imre@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.20. 18:00 | Frissítve: 2010.06.20. 18:00
A legutóbbi vb-n, ahogy az olaszok elkezdték szereplésüket, bukdácsolva léptek mindig tovább, és végül mégis a magasba emelhették a kupát. Pedig a fanatikus szurkolókon kívül senki sem hitte, hogy ők lesznek a világ legjobbjai. Lehet, hogy ez most is így lesz? Olaszország-Új-Zéland 1–1.
A lelátó kékbe öltözött. Rengeteg olasz drukker érkezett az összecsapásra. Az első vb-győzelemben reménykednek. No meg az otthoni milliók. Eszembe jutott, amikor az Olasz Focisulival kint jártam Salernóban. Ott tapasztaltam meg, hogy micsoda kultusza van a labdarúgásnak. A város lázban égett, pedig „csak” a tizenévesek rúgták a bőrt. A „csizma lakói” mind élnek-halnak a fociért.
De Új-Zéland is focilázban ég. Az ország miniszterelnöke személyesen is megjelent a lelátón, és öt dollárt tett „fiaira”. Ha nyer, húszszoros pénzt kaszál. És rögtön, a meccs elején dörzsölhette a tenyerét. Smeltz váratlanul gólt szerzett. Még a vuvuzelák is elhallgattak a meglepetéstől. Ezután kezdett csak felébredni csipkerózsika álmából a Lippi-legénység. Iszonyatos erővel rohamoztak, több kecsegtető helyzet maradt ki, de csak egy kapufáig jutottak. Ezt követően azonban egy buta új-zélandi szabálytalanság után Iaquinta értékesítette a büntetőt.
A szünetben megszólalt a párom, hogy milyen szépen pörgeti a kabala oroszlán a farkán a labdát. Értettem a célzást, de mielőtt tovább fonta volna a gondolatmenetét, gyorsan válaszoltam: Még lesz egy félidő, és este meg kell néznem a brazilok meccsét, mert érzésem szerint az kihagyhatatlan derbi lesz!
A második félidőben is nyomás alatt tartották a kékek az ellenfél kapuját – igazi átütő erő, és elképzelés nélkül.
Régen, a hetvenes évek elején imádtam a „digó” focit. Különösen az 1970-es mexikói világbajnoki elődöntő jut eszembe, amit az olaszok a németek ellen játszottak. Egy fantasztikus, fordulatos, idegtépő, de mégis varázslatos küzdelem folyt a pályán. A találkozó a hosszabbításban dőlt el, Boninsegna, és Rivera káprázatos meccse volt ez. Nem véletlen nevezték ezt az összecsapást az „évszázad mérkőzésének”. Itáliában a Partita del secolo, míg a németeknél a Jahrhundertspiel néven vonult be a köztudatba. Ez a meccs csak a szigetországiaknak lesz emlékezetes, a vb-címvédők gondolom, már most kitörölnék az emlékezetükből. Ebbe az olasz válogatottba több Boninsegna, és Rivera is elkelne, akkor nem lenne ilyen gyatra ez a csapat. 1-1-es döntetlennél lefújja a bíró a meccset, vége a taljánok kínszenvedésének. Azért ne írjuk le az olaszokat, hisz a legutóbbi világbajnokságon is így kezdtek, és lettek világbajnokok. John Key új-zélandi miniszterelnök nem bánkódik az elvesztett öt dollárja miatt, és ezek után újra fogadhat hős fiaira. A Csendes-óceán pedig biztos hangos lesz a távoli sziget körül. Az olaszoknál pedig egy biztos: a mai vacsorán a Lippi-tanítványoknál nem kivi lesz a desszert.
Olaszország-Új-Zéland 1-1 (1-1)
vezette: Carlos Batres (guatemalai)
Olaszország: Marchetti 0 – Zambrotta 5, Cannavaro 4, Chiellini 5, Criscito 5 – Pepe 4 (Camoranesi 5, 46.), De Rossi 6, Montolivo 6, Marchisio 5 (Pazzini, 62.) – Iaquinta 6, Gilardino 4 (Di Natale 5, 46.)
Új-Zéland: Paston 8 – Reid 6, Vicelich 6 (Christie 81.), Nelsen 7, Smith 6 – Lochhead 6, Killen 7, Bertos 6, Fallon 6 (Woods, 63.), Elliott 6 – Smeltz 7.
Gólszerző: Iaquinta a 28., ill. Smeltz a 7. percben
Sárga lap: Fallon 14., Smith 28.
Kállai Imre írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)