A nagy akarás és a nyögés – edzői közhelyszótár a hétvégéről
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2013.11.04. 08:39 | Frissítve: 2013.11.04. 13:41
„A nagyobb akarásunknak köszönhetően győztünk.” Egy edzői értékelés a hétvégéről. Hm, mi azt hittük, az a minimum, hogy győzni akarnak a játékosok… Jegyzet.
Vannak ezek az egyébként is semmitmondó edzői értékelések – és most kivételesen nem, vagy nem csak a labdarúgásról van szó –, amiket hétről-hétre hallgat az újságíró, a szurkolók pedig már kívülről fújják. Tudják mire gondolok, ugye?
Például: "Nem tudtuk megvalósítani, amit elterveztünk…”, vagy “a srácok jól hajtották végre a kiosztott feladatokat”, vagy “olyan gólt kaptunk, ami ilyen talajon benne van a játékban”, vagy „fölényben futballozott az ellenfél, annak ellenére, hogy nem volt jobb”, vagy „ez a győzelem igazi csapatmunka volt”, vagy “a nagyobb akarásunknak köszönhetően győztünk”.
Csak néhány példa az edzői közhelygyűjteményből és akkor még a labda gömbölyű, vagy a védelmi hibákból kaptuk a gólokat, illetve nevetséges gólokat kaptunk el sem hangzott a hétvégén. Merthogy a fent idézett értékelések az elmúlt hétvégén hangzottak el a foci, a kézilabda, a kosárlabda, illetve a vízilabda sportágakban.
Persze a zöme a labdarúgásból jön – és itt emlékeznék meg Knézy Jenő közelmúltbéli kirohanására, amit a Magyarország–Andorra világbajnoki selejtezőn adott elő, Csank János szavait kommentálva. Idézem: “Mekkora közhelyek voltak ezek!” A helyzet az, hogy maximálisan igaza van abban, amit mond, de ahol és ahogyan mondta, az már vitatható. De vissza az edzői közhelyekhez!
“A nagyobb akarásunknak köszönhetően győztünk.” A kedvenc hétvégi mondatom. Ezek szerint az, hogy a játékos akarja, vagy éppen jobban akarja a győzelmet mint az ellenfél, még manapság is örömet okoz egy edzőnek, külön kiemelendő pozitívum, mintha nem ez lenne az alapelvárás a havonta több százezer, vagy éppen millió forintot kereső sportolótól, legyen szó akármelyik sportágról is.
Nehéz mit kezdeni ezekkel a frázisokkal. Ilyenkor mindig elgondolkodik az ember, hogy vajon akkor most tényleg a játékosokkal (illetve csak a játékosokkal) van-e a baj, vagy az edzővel. Mert José Mourinho-tól például még nem hallottam olyan meccs utáni elemzést, amikor azt emelte volna ki, hogy hű, de mennyire akarták a játékosok a győzelmet. De Manolo Cadenas a világbajnok spanyol kézilabda válogatott szövetségi kapitánya sem azzal kezdte a meccs utáni értékelést, hogy kiemelte volna: bizony, annak ellenére, hogy csak felkészülési mérkőzést játszottunk a magyarokkal, a fiúk nagyon akarták a győzelmet. Szóval hogy van ez?
Azért jönnek a közhelyek, mert tulajdonképpen nincs miről beszélni? Vagy azért, mert mást, esetleg valami kézzelfoghatót a sportággal kapcsolatban nem is tudnának mondani a “szakemberek“? Persze az is lehet, hogy az újságírókkal van a baj. Mert “a média felelőssége vitathatatlan”. Lehet, hogy nem a válasszal van a baj, hanem a kérdéssel, mert valószínűleg a hétvégén is sok pályán elhangzott ez a kérdés: Mester, mégis melyik csapat akarta jobban a győzelmet?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)