Vegyük komolyan a tréfát: Jordán Tamás újragombolta
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.04.14. 09:49 | Frissítve: 2015.04.14. 09:49
Debrecen – Nincs sallang vagy erőltetett hatásszünet: csak a költemények vannak, ma is érvényes tiszta és sértetlen mondanivalóval. Kritika.
A magyar költészet napjához kötődő rendezvénysorozat részeként Jordán Tamás stand up estjét tekinthette meg a közönség a Kölcsey Központban. A Széllel szembe – poénok és poémák című előadás kitalálója Hofi Gézát és Kellér Dezsőt tekinti a műfaj elindítójának hazánkban, de az új hullámról sem feledkezett meg. Az est gondolata is abból fakadt, hogy a feltörekvő nemzedéket figyelve ráébredt, ő is részese volt vicces helyzeteknek, amiket szívesen elmondana. Az est végére a közönség minden tagja biztos lehetett benne, hogy szórakoztató Jordán Tamás munkatársának, barátjának, ismerősének lenni, de még az is mosolyt csalhat az arcunkra, ha vele szenvedünk el egy balesetet.
Mindezt úgy meséli el, hogy verseket sző a történetek közé, de ezt sem hétköznapi módon teszi. Szinte észre se lehet venni az irodalom egy-egy kiváló darabját, mivel olyan természetességgel mondja a verseket, mintha csak egy kávé mellett beszélgetne nézőivel. Nincs sallang vagy erőltetett hatásszünet, egyszerűen csak a költemények vannak, ma is érvényes tiszta és sértetlen mondanivalóval. Ha nem jelentette volna ki a műsor első néhány percében, hogy a verseket ülve adja elő, míg az előadás többi részét állva prezentálja, akkor néhányat teljességgel neki tulajdoníthattunk volna, még akkor is, ha ismertebb poéma került éppen terítékre. Technikájával új műfajjá gyúrta össze a kettőt.
A színművész már öltözékével is utalt az est kettősségére. Bohókás, csíkos trikója felé, komoly fekete zakót vett, ezzel is jelezve, hogy a humort lehet szigorúság mögé rejteni vagy a zordság mögül is előbukkanhat a vidám összekacsintás. A történetek is vehetnének igazán veszélyes irányt, de minden lehet vicces is, ha van hozzá tehetségünk, hogy kihozzuk belőle. Jordán Tamásnak megadatott ez a képesség. Ha nem tudna nevetni önmagán, akkor nem lenne képes kihátrálni úgy egy hármas karambolból – forgalmi nélkül –, hogy a végén verset írasson róla. Egyszerűen üdítő a Nemzeti Színház egykori igazgatójának világlátása.
Majd következtek a komédia alapkövei, a félreértések talaján szárba szökkenő viccesebbnél viccesebb helyzetek: tudom, hogy ismerem, de nem tudom, honnan vagy azt hiszem, hogy tudom, honnan ismerem. Valljuk be, mindkettő könnycsordulásig nevettető helyzetet teremthet.
Természetesen nem maradhatott el a szocializmus humorban gazdag hétköznapjainak felemlegetése, ahogy a jelenünkben megeső csetlés-botlások sem.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész úgy meséli el mindezt, mintha csak összefutnánk vele az utcán és beülnénk pár percre a legközelebbi kávézóba néhány szóra. Ő pedig szabad folyást enged a szavaknak, épp csak annyira, hogy tudjuk, mi történt vele mostanában, néhány évvel ezelőtt vagy ki tudja, mikor. Úgy mesél, mint egy kedves nagyapa esetleg nagybácsi az érdeklődő családtagoknak, és még az sem okoz törést az előadásban, hogy olykor az adomák sorát egy – szerinte – trójai faló betörése szakítja meg, melyből nem katonák ugranak elő, hanem Karinthy, Kosztolányi, Radnóti, József Attila, Ady és Babits. A neves költők talán még jobban végzik munkájukat, mint az ókori görögök, hiszen teljesen meghódítják a közönséget. Mindenki örömmel vette kézbe a versek listáját a kijáratnál, hogy otthon célzottan tudja fellapozni régi köteteit, és felidézzen néhány talán már elfeledett rímet.
Jordán Tamás így gondolta – vagy a szavaival élve: így gombolta – újra nem csak a stand up műfaját, de az egész élethez való hozzáállásunkat is. Ideje komolyan vennünk a tréfát.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)