Végtelen gyilkosságok utcája – ölni tudnánk a Bűnös Városért?
Szerző: Zsupos Ágnes | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.08.31. 09:03 | Frissítve: 2014.08.31. 21:05
A legvéresebb képregényadaptáció legújabb része, már a pormóció idején lázas rajongók hadát indította el idő előtt a mozikasszák felé. Az igazi fanatikusnak pedig nem kellett csalódnia. Kritika.
A Bűnös Város krónikája alig tíz éve kultusz filmmé nőtte ki magát. Az alkotók már akkor eljátszottak a gondolattal, hogy folytassák a történtet, de mindeddig nem került rá sor. Fura kettősség jellemzi most a második felvonást, ugyanis a technika megérett arra, hogy a modern látványvilág végre kiteljesedhessen a képregényfilm műfajában. Ugyanakkor a készítők látványosan ügyeltek arra, hogy a művészkedés, az úgynevezett „noir” film elemeit a leginkább fogyaszthatóvá tegyék a moziba betévedő néző számra
A Sin City: Ölni tudnál érte című filmben is több szálon futó történetiséggel találkozik a mozizó. A sztori nem csak folytatódik idén, de az új karakterek mellett a régiek előtörténeteibe is betekinthetünk. Így láthatjuk például Éva (Eva Green) áldozatainak tragikus sorsát – úgy, mintha csak az extrákat néznénk a DVD-n. Érdekesség, hogy a reklámkampány nagy részében inkább Jessica Alba képeire fektették hangsúlyt, pedig a két nő által eljátszott karakter közötti éles kontraszt épp az ellenkezőjére adott volna okot. Egyrészt az Alba által megformált Nancy üressége és jellemtelensége összezsugorítja az amúgy nem kis szerepét a történetben. Másrészt Eva Greennel már a film első harmadában lehetetlen versenyezni. Nemcsak a képileg tökéletesen elkészített jelenetek segítik őt abban, hogy eljátssza az utánozhatatlan, számító boszorkányt – istennőt? – de a férfikarakterek is egytől egyig látványosan behódolnak ennek a karizmatikus kisugárzásnak. A kiemelkedő női alakítások mellett megjelenik Joseph Gordon-Lewitt is egy zseniális szerepben. Ő alakítja a szenátor ismeretlen fiát, Johnny-t, az örök elnyomott, soha nem akart zabigyereket. A leépülés folyamata pedig olyan látványos, hogy már-már elfelejtünk szurkolni neki. Törvényszerű, hogy az apja ellen indított merényletben ne járjon sikerrel. Gordon-Lewitt-nak hiányzott már egy olyan szerep, ami kihívást jelenthet számára, most végre megmutathatta, hogy a műfaj idegensége, a szerep keménysége sem okoz neki problémát.
Aki szereti a régi filmeket a Keresztapa hangulatával ötvözve, mindenképpen kedvelni fogja Robert Rodrigez és Frank Miller új moziját. Sok olyan asszociációs elem is megtalálható benne, amit egy felületes néző talán észre sem vesz – ez természetesen a széria első részében is így volt. Lgyan megvilágított hófehér női testek; ködös, keményen fényelt elszánt férfi tekintetek. (Szinte már csak Marlon Brando alakja hiányzott a sztárparádéból.) Illetve a fekete-fehér filmben abszolút kihasználható színekkel való játék. Így a készítőknek könnyebben lehetőségük nyílik arra, hogy kiemeljék, amit fontosnak találnak. Akár egy zölden villogó gonosz női pillantás, vörös ajkak vagy csupán egy kék szatén kabát. Ahogy azt már megszokhattuk, a Bűnös Városban, ahol mindennap „balhé” van, hegeket és sebeket szerez az ember. Természetesen ezek is kiemelt, világosabb és élesebb képen kerülnek előtérbe. A film hangulatát ez már alapjaiban meghatározza. Ahogy az is, hogy egyetlen csepp vért sem látunk a gyilkosságok során. Amikor a legnagyobb brutalitásra számít az ember, hirtelen vált a kép, és rajzolt alakok kétdimenziós formái bomlanak szét fekete temperát festve a vászonra.
A készítők kínosan ügyeltek arra, hogy minden a lehető leginkább fogyasztható legyen, és ez talán egy bizonyos rajongói réteget rosszul érintett. Sokkal kevesebb ugyanis a történet, a valódi cselekményszál, és így könnyedén követhetőek az események. Ráadásul az is érteni fogja a filmet, aki nem látta az előző részt. Talán nem ismer fel néhány utalást, de ez az élvezhetőséget nem csorbítja. Mindez persze kizárólag azért, hogy véletlenül se fuccsoljon be a mozijegyeladás indexe. Ez valahol természetesen érthető. Másfelől úgy érzi az ember, mintha kissé megcsalnák az alkotók azokat a fanatikusokat, akik szívből ragaszkodtak az előző katartikus élményvilághoz.
Ha a rendezés nem is sikerült olyan jól mint az első filmben, a látványvilág most már utánozhatatlan. A karakterek pedig szintén nem okoznak csalódást. (Noha a szinkron például Marv személyében igazán maradhatott volna az eredeti....) A férfiak kemények, elszántak, romlott szörnyetegek. A nők fekete özvegyek, akik nem csak asszisztálnak az eseményekben, hanem ők maguk irányítják azokat. Összességében minden adott ahhoz, hogy másodjára is elrepítsen minket a Bűnös Város ebbe a borzongató, züllött, apokaliptikus hangulatba.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: szeptemberig, 20:15 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)