Vajas csirkén innen, sült galambon túl
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.08.24. 09:28 | Frissítve: 2014.08.24. 23:04
Lelketlen zöldségekkel, anyamártásokkal és sült galambokkal gyűlik meg a baja Lasse Hallström filmjében egy fiatal, de rátermett mumbai-i szakácsnak. Kritika.
Vajon mit tud a kardamom, ha az ételben elkezd kiteljesedni az íze? Van-e titkos összetevője az omlettnek? És egyáltalán, lehet-e valakiből szakács Franciaországban, ha nem ismeri a francia konyha négy alapmártását, a besamelt, a hollandit, a fehéret és a barnát? Ahhoz, hogy ezek a kérdések felkeltsék az érdeklődésünket, nem kell sem gasztrobloggernek, sem főzőműsorok házigazdájának lenni, elég ha él bennünk egy minimális kíváncsiság hazánk, valamint a különböző nemzetek gasztronómiája iránt. Mégis, első blikkre kockázatos vállalkozásnak tűnik két ízvilág – indiai és a francia –kombinációjára építeni egy egészestés mozifilmet. Ha nem lenne ott a szív, és a finom humor, ami a Csokoládéban is átlényegítette a zamatokat és az aromákat, Lasse Hallström gasztronómiai kísérlete kudarcra lenne ítélve. A rendező – Richard C. Morais regénye nyomán – sok összetevővel, de legfőképp érzéssel dolgozik legújabb, az éleket finomra csiszoló, helyenként közhelyes meséjében, mely kellemes, de gyorsan feledhető nyári élményként érinti meg a nézőt.
Az élet ízei egy kisváros meseszép kulisszái, többek közt egy francia és egy vele szemben létesült indiai étterem tereiben teljesedik ki, tökéletesen illusztrálva azt, hogy száz lépésnyi távolságot néha nehezebb legyőzni, mint száz kilométert. Két kultúra találkozásából még békés felek esetében is könnyen adódnak összezördülések, különösen egy olyan európai országban, ahol az utóbbi években egyre több a bevándorló. (Franciaország jelenleg a harmadik helyen áll a legfrissebb statisztikák szerint: 165 ezer európai uniós menedékkérőből 16 ezer Franciaországban szeretne letelepedni.
Az ötgyerekes indiai Kadam család megözvegyült feje, Papa (Om Puri) hosszú utat tett meg Mumbai-ból, s talán meg sem közelítette volna a dél-francia kisvárost, ha nem robban le autójával a főúton. A fiatal Marguerite (Charlotte Le Bon) siet segítségükre, aki annak az előkelő étteremnek a szakácsa, mely a megtelepedő jövevények legfőbb konkurenciáját jelenti a későbbiekben. A vaskalapos Madam Mallory (Helen Mirren) vezeti a Le Saule Pleureur-t, s az első perctől azon ügyködik, hogy ellehetetlenítse a bevándorlók üzletét. Papa titkos fegyvere az egyik fia, Hassan Kadam (Manish Dayal), aki anyja érzékét és kitartását örökölte a gasztronómia terén, és akinek tehetségére akár vendéglátóhelyet is lehet alapozni. A megállíthatatlannak látszó Madame nemtelen eszközöket sem mellőző előretörése akkor torpan meg először, amikor szélsőségesek egy csoportja a Kadam família életére tör. A harcot a családból egyedül Hassan képtelen felvenni, elsősorban azért, mert felismeri, séf csak akkor lehet belőle frank honban, ha alkalmazkodik a helyi sajátosságokhoz és elsajátítja a francia konyhaművészet fortélyait. Más szóval, a vajas csirkén túllépve, meg kell tanulnia azt is, hogyan kell trüffellel töltött galambot sütni. Szerencséje van, mert Marguerite-on keresztül szépen lassan „beszivárog” a Michelin-csillagos Le Saule Pleureur-be...
Elnagyolt képekkel és dialógusokkal indul a mozi, amint felvillantja, miért keres új otthont magának az indiai család. Ha magunktól nem néznénk csodabogárnak őket, a bevándorlási hivatal munkatársai megteszik helyettünk, akik nehezen tudnak azonosulni a Kadamok mentalitásával, mondjuk például azzal, hogy abból az országból el kell jönni, ahol nincs lelke a zöldségeknek. A ködösen misztikus mondatok sem a felvezetésben, sem később nem tesznek jót a filmnek, mint ahogy az érzelmek túlcsordulása sem.
A családfő szerepében Om Puri természetessége és joviális alakítása még Helen Mirrenét is elhomályosítja, bár utóbbi múlhatatlan érdeme, hogy a szemünk láttára vezetgeti pártfogoltját, Dayal-t. A sikervárományos Dayal – úgy is mint Hallström szócsöve – érzelmekkel és szívvel lényegíti át a legegyszerűbb ételt is, amit emlékezetnek nevez; egyúttal óva inti a nagyobbra, többre vágyókat, hogy a kikövezetlen úton muszáj kockáztatni és vállalni a bizonytalanságot.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: augusztus 27-ig 20 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)