Rock and roll, retró, líra: hosszú út vezetett a Tócóskertből Budapestre, majd vissza Battonyára
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.04.08. 09:11 | Frissítve: 2020.04.09. 08:40
Budapest – A felhő, amelyről nem tudott az ég: Poós Zoltán új könyve az elmúlt 18 év verseit tartalmazza. Van, amit a vonaton írt Debrecen felé zakatolva.
„Aki egyszer megszeretett egy Poós Zoltán-verset, az az összeset szeretni fogja. Van ebben a költészetben egy titokzatos paradoxon: egyfelől ott érezni minden versben a legélesebb figyelmet bármire, ami trendi, naprakész és mai, másfelől viszont fájó nosztalgiát minden iránt, ami elmúlt, ami hagyomány, ami tegnapi - de még az egy perccel ezelőtti iránt is. Talán ennek az ellentétnek a finom feszültségébe sajdul bele az olvasó szíve.”
Fotó: Horváth Péter Gyula
Kemény István, a költőtárs és barát írta ezt Poós Zoltán új verseskönyvéről, A felhő, amelyről nem tudott az ég című kötetről, mely tele van ilyen versekkel: "útközben meglátok egy temetkezési irodát. / Miért nézi?! Mert ott van egy libikóka? / Igen, tíz éve még óvoda volt, na és."
Vagy: "Vasárnapi ebédek, fújják a leves felszínét. / Valaki mindig idő előtt kezdett kanalazni. / A szekrényből - fiókjait filctollal firkálták össze - / négy zsák gyújtós lett. Úgy ötven kiló."
Ahogy Kemény megjegyzi, ezeket az életképeket szomorúnak, de olyan természetesnek érezzük, hogy szinte eszünkbe se jut, hogy ez a könyv nemcsak egy szülőföldről és egy apa haláláról szól, hanem a tágabb világról is: igen, kiürül egy ország, elöregszik egy kontinens, és "Mindenkinek másképp szakad be / az ég. Csak a föld marad ugyanaz." És mégis:
Poós Zoltán versei semmit sem szépítve a valóságon úgy hatnak olvasójukra, mint a fájdalomcsillapító.
Aki figyelemmel kíséri Poós munkásságát, tapasztalhatja, hogy szövegeiben igen határozottan jelen van a nosztalgia. Néha egészen tárgyilagosan: nem véletlenül, hogy letűnt korok tárgyait megidéző könyveit – a nagy sikerű Szivárvány Áruház folytatásának is tekinthető Rock&Roll Áruházat, mely a punk, a rock, a skinhead korszak kultikus tárgyait tálalta elénk, vagy a Kádár-kor hétköznapjainak világába röpítő Csemege ajándékkosár című munkát – olyan szívesen forgatják az olvasók.
A vágyódás a múltba ugyanis alap emberi érzésünk. S ez a hangütés a verseiben is felsejlik – csak ott másképpen.
Poós Zoltán élete egy időben sok-sok szállal kapcsolódott Debrecenhez is, hiszen – ahogy maga nyilatkozta korábban – itt, ebben a városban lett felnőtt. Barátságok, zenekarok, főiskolai élet, albérletek, művészeti csoportok, s persze, az irodalom fonalaival kötődött ide. Bár az új könyv elsősorban a gyerekkor és Battonya, a szülőföld felé kalauzolja az olvasót, azért némi kapocs itt is akad Debrecen felé. A Szürkületi zóna című verset például Debrecenbe jövet írta, valamikor 2003 körül. E sorait a vonatról látható táj képe ihlette:
"Varjak lepték el a focipályát, / ez most a gyep eseménye. / És az útzáró lánc, amit piros-fehér-zöld / színekre festett a gyepmester /egykoron. Most varjúpár ül rajta. // Nini, egy kosár tojás tört el ott! / Elpattant a biciklifék fémszála, / mint egy cimbalomhúr, amikor / zárszámadáson nagy volt a vígasság."
Sajnos, a kötetnek nem kedvezett a mostani helyzet: akkor jelent meg, amikor hirtelen nyakunkba szakadt a koronavírus-járvány, s nem mozdulhatunk ki otthonról. Így a tervezett kötetbemutatók is elmaradtak természetesen, s arra is várni kell még, hogy a szerző újra vonatra szálljon, s eljöjjön élete e fontos helyszínére, s bemutassa könyvét a debreceni olvasóknak. Addig maradnak az internetes könyváruházak, s a rendelés, hogy ne maradjunk Poós-versek nélkül nyárig.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)