Nyolcvan különleges tollrajz díszíti a debreceni könyvritkaságot
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.09.14. 15:00 | Frissítve: 2018.09.14. 15:10
Debrecen - A Debreceni növény- és állatkönyv címmel megjelent könyvet szeptember 18-án mutatják be a Debreceni Református Kollégiumban. Interjú.
Az ország legnagyobb egyházi könyvtára, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára számos értékes kincset őriz. Kódexgyűjteményének egy különleges darabját, amely növényi és állati eredetű gyógyszereket mutat be, egy amerikai-német közös munka eredményeként hasonmás kiadásban, tanulmányokkal kiegészítve adta ki a wiesbadeni Reichert kiadó ebben az évben.
A mű Das ’Debrecener Pflanzen- und Tierbuch’ (Debreceni növény- és állatkönyv) címmel jelent meg. A könyvet szeptember 18-án, kedden 11 órától mutatják be a Debreceni Református Kollégium Oratóriumában.
Bernhard Schnell, a könyv egyik szerkesztője két tanulmányt is írt a kötetbe. A göttingeni egyetem tanára a középkori német nyelv és irodalom mellett az orvostörténettel is foglalkozik. A középkorban németül íródott szakkönyv esetében mindkét kutatási területét egyesíthette.
Dehir.hu: Hogyan fedezte fel ezt a kódexet?
Bernhard Schnell: Ez egy nagyon hosszú történet lenne. A középkori német füvészkönyvek feltérképezése során bukkantam rá Arthur Groos egyik tanulmányára, aki Wolfram von Eschenbach Parzival című művével kapcsolatban német nyelvterületről származó Apuleius kéziratokat vizsgált. Ő hívta fel a figyelmemet a számomra ismeretlen debreceni kéziratra. Beszélgetéseik során döntöttünk a szöveg közös kiadása mellett.
Dehir.hu: Miért különösen fontos az ön számára ez herbárium?
Bernhard Schnell: A 15. század közepe előtt készült debreceni kézirat az 5. századból származó késő antik szöveg első, nagyon pontos német fordítása.
A latin hagyomány sematikus illusztrációival szemben a debreceni kézirat rendkívül jó minőségű színezett tollrajzokat tartalmaz.
A festő azon törekvése, melynek során illusztrációnál az egyes növények megkülönböztető jegyeinek bemutatására koncentrált, és ezeket olyan „természethűen”, ahogy csak lehetett, próbálta meg ábrázolni, ahhoz vezetett, hogy az ábráinak hűsége a német nyelvterületen egy korábban még nem ismert mértéket ért el. A kézirat egy keletbajor-osztrák nyelvjárásban született.
Dehir.hu: Milyen forrásai vannak a könyvnek?
Bernhard Schnell: A mű latin szövegeken alapul, melyek valószínűleg az 5. század kezdetén keletkeztek. Ezek fontos kapcsolatot jelentenek az antik és a középkori füvészkönyvek között, és a 15. századig több mint 80 kéziratban maradtak fenn.
Dehir.hu: Milyen részekből áll a füvészkönyv?
Bernhard Schnell: A szövegkorpusz, mely a legkülönbözőbb betegségekre szóló receptek gyűjteménye, négy antik szöveget tartalmaz. A két első mű növényi eredetű orvosságokat mutat be, míg a két következő írásban állati eredetű gyógyszerek jelennek meg. A szövegeket minden esetben együtt hagyományozták tovább, és így ezek szoros egységet alkottak.
Dehir.hu: Mi indokolja ezek együttes megjelenítését?
Bernhard Schnell: A nyugati orvostudomány kezdetei óta a gyógyszereket mindenek előtt növényi, valamint állati anyagokból nyerték. Az orvosi ellátás szempontjából ezért ezek központi jelentőségűek voltak. A négy szövegben a növények és állatok egyaránt orvosságként szerepelnek. Orvosi használhatóságuk, a betegségek kezelésére történő felhasználásuk áll a középpontban. Ily módon keletkezett a terjedelmes farmakológiai kézikönyv.
Dehir.hu: Hol és mikor írták ezt a kódexet?
Bernhard Schnell: Magából a kéziratból nem derülnek ki keletkezésének körülményei. A kézírás alapján a kódex hozzávetőleg a 15. század második negyedében keletkezhetett. Nyelvezetét tekintve keletbajor-osztrák nyelvterületen született, valószínűleg az Alpok térségében.
Dehir.hu: Ki használhatta a herbáriumot?
Bernhard Schnell: Arra nézve, hogy ki volt a mű megrendelője és miként használták, nincs utalás. Mégis
a pergamenkézirat gazdag kivitele egy jómódú mecénás megléte mellett szól. Azt, hogy nemes, gazdag polgár vagy egyházi méltóság kívánsága volt-e ezt a híres művet birtokolni, melyet több mint 80 tollrajz díszít, nem tudni.
Dehir.hu: Hogy került ez a mű Debrecenbe?
Bernhard Schnell: A kézirat Kazay Sámuel (1711–1797) debreceni könyvgyűjtő és patikus tulajdonában volt. Írásaiban többször is megörökíti ezt a kiemelkedő kéziratot, de nem utal annak származására. 1796-ban könyvtárát körülbelül 2500 könyvet antik könyvgyűjteményével együtt szerezte meg. Ennek részleteit Gáborjáni Szabó Botond mutatja be Kazay Sámuel és a Debreceni Kollégium című művében.
Dehir.hu: Jellemzőek-e az illusztrációk a herbáriumokra?
Bernhard Schnell: A középkori német füvészkönyvekben a folyamatos illusztrációk nagyon ritkák. A debreceni kézirat mellett Johannes Hartlieb müncheni orvos képekkel ellátott füvészkönyve ismert a 15. század közepéről és a Gart der Gesundheit, amely 1485-ben, Mainzban került ki a sajtó alól.
Dehir.hu: Milyen részekből áll egy fakszimile kiadás?
Bernhard Schnell: A könyv magvát a kézirat hasonmáskiadása képezi. A fakszimile oldalt a másik oldalon, két hasábon a megtisztított kézirat és egy angol fordítás kíséri. Így a fakszimile, az átírt szöveg és a fordítás egyszerre vethető össze.
Dehir.hu: Miért fontos ez a kiadás?
Bernhard Schnell: Elsőként azért, mert első alkalommal itt lett a késő antik herbáriumgyűjtemény legrégebbi német fordítása kiadva és tüzetesen elemezve. Ettől talán még fontosabb, hogy ennek a kéziratnak a szokatlanul természethű illusztrációit publikáltuk. A szakterületeken átívelő közös munka révén sok különböző terület van a kötetben jelen. A könyv magába foglalja az irodalomtudományi, filológiai, orvostörténeti, gyógyszerészeti és művészettörténeti kutatásokat.
(A kötet bemutatója kapcsán a Nagykönyvtár néhány régi herbáriumából álló minitárlat nyílik, amely 2018. szeptember 22-ig tekinthető meg.)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)