Nyolcvan éve született Latinovits Zoltán
Szerző: MTI | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.09.08. 08:39 | Frissítve: 2011.09.08. 08:39
Veszprém – Nyolcvanéves lenne Latinovits Zoltán szeptember 9-én; a posztumusz Kossuth-díjas színművészre, a „színészkirályra” emlékezve Latinovits 80 címmel csütörtökön emléknapot tartanak a veszprémi Petőfi Színházban.
Latinovits Zoltán 1971 és 1973 között játszott és rendezett a veszprémi színházban, a városban róla és féltestvéréről, Bujtor Istvánról (aki a teátrum igazgatója volt 2008-2009-ben) nevezték el a játékszínt – tájékoztatta Varga Róbert, a színház szóvivője hétfőn az MTI-t.
Csütörtökön 17 órakor Balatonszemesen koszorút helyez el a színház társulata Latinovits Zoltán sírjánál. Ezt követően Veszprémben, a Szent István Székesegyházban 19 órakor szentmisét tartanak a művész emlékére.
A Latinovits-Bujtor Játékszínben 20 órakor kezdődik a születésnapi megemlékezés: megnyitják azt a kiállítást, amelyen Latinovits Zoltán képzőművészeti alkotásai - rajzai, grafikái, festményei - láthatóak, és amelyeket az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet bocsátott a veszprémi teátrum rendelkezésére. A tárlatot Ács Piroska, a színháztörténeti múzeum igazgatója és Eperjes Károly színművész, a veszprémi színház művészeti tanácsadója nyitja meg.
Felavatják Latinovits Zoltán gipszből készült fejszobrát is, Krisztiáni Sándor szobrászművész alkotását. A színészkirály évfordulója kapcsán bemutatják A veszprémi ködszurkáló című könyvet, amely Latinovits Zoltán Veszprémben töltött éveit idézi fel; emlékezik rá akkori színészkollégái közül többek között Meszléry Judit, Cserhalmi György, Joós László színművész, valamint Valló Péter rendező, többen a színház akkori „háttérmunkásai” közül is, továbbá néhány veszprémi újságíró. A könyvet Varga Róbert írta, bemutatja Oberfrank Pál, a színház igazgatója.
Az emlékesten fél kilenckor kezdődik az Emlékezz a röpülésre című előadás; a színház két művésze, Kéri Kitty és Szalma Tamás Ruttkai Éváról és Latinovits Zoltánról szóló írásokból olvas fel, illetve felidézik a legendás színész házaspár gondolatait, írásait is.
A színészkirály 80. születésnapján, pénteken a Petőfi Színház főbejáratánál lévő Latinovits-emléktáblánál a társulat koszorút helyez el.
A magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, Latinovits István 1931. szeptember 9-én született Budapesten. Apja, Latinovits Oszkár délvidéki földbirtokos fia születése után egy nappal elhagyta a családot, a Gundel-famíliából származó anyja később Frenreisz Károly belgyógyászhoz ment férjhez, e házasságból született Bujtor István színész és Frenreisz Károly zenész. Latinovits érettségi után asztalos tanonc, hídépítő munkás volt, majd a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán tanult. Magas szinten kosárlabdázott is, s szenvedélye volt a vitorlázás.
A gimnáziumi színkörben egy epizódszerepben figyelt fel rá Bajor Gizi, aki a legenda szerint azt mondta neki: magának feltétlenül színésznek kell lennie. 1956-ban építészmérnöki diplomával szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz, egy év múlva Miskolcra került, s a társulat vezető színésze lett. 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájában partnere a vendégszereplésre meghívott Ruttkai Éva volt, s életre szóló szerelem szövődött köztük, ők voltak a magyar színházi élet első álompárja.
Latinovits 1962-től a Vígszínház, 1966-tól két évig a Thália Színház, majd 1969 és 1971 között ismét a Vígszínház tagja volt. Ezután a fővárosban gyakorlatilag bojkottra ítélték, így a veszprémi Petőfi Színháznál dolgozott, ahol rendezőként is bemutatkozhatott. Utoljára az Operettszínházban Békeffi István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés játékában lépett színpadra, de erejéből csak kilenc előadásra futotta. Számtalan színpadi szerepe közül talán a legemlékezetesebb Rómeó, Cipolla (Thomas Mann: Mario és a varázsló), a festő (Arthur Miller: Közjáték Vichyben), az őrnagy (Örkény István: Tóték).
Az Örkény-dráma filmváltozatában (Isten hozta, őrnagy úr) is ő játszotta a címszerepet, ötvennél több filmszerep közül kiemelkedik még Bükky százados a Hideg napokban, továbbá a Karinthy művéből készült Utazás a koponyám körül című filmben az író és másik énje, valamint természetesen a Huszárik Zoltán rendezte Szindbád, a magyar filmtörténet egyik legnagyobb sikere.
Latinovits kiváló volt Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula verseinek előadójaként is. Utolsó rádiófelvételén, 1976. június 3-án a Rákóczi induló című dokumentumjátékban Ady Két kuruc beszélget című versét mondta el.
Színpadi alakításait szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó ábrázolás, egész munkásságát a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte. Ő maga mondta: "Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok". Sokat viaskodott a hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel, de soha nem hozhatta létre az általa elképzelt színházat a hozzá hasonló szemléletű színészek és színházi emberek közreműködésével. Idegei felőrlődtek, egymást érték a kórházi kezelések, állapota egyre rosszabbodott. A mai napig vitatott, hogy 1976. június 4-én öngyilkossági szándékkal lépett-e a vonat elé a balatonszemesi vasúti átjáróban vagy baleset történt. A helyi temetőben nyugszik, s Szemesen működik 1984 óta a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum is.
1966-ban Jászai Mari-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet kapott. A Kossuth-díjjal 1990-ben posztumusz tüntették ki, összegyűjtött írásai 1985-ben jelentek meg. Születésének évfordulóján több emlékesten is megidézik emlékét, s az ő nevét veszi fel a Gundel étterem kávézója, ugyanis a színész a ház első emeletén jött a világra.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)