Napóleon felesége Debrecenben szolmizált
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.12. 06:50 | Frissítve: 2011.05.12. 06:50
Debrecen – Lujza márkiné volt a Ludas Matyiban, jósnő A tüzes angyalban, kocsmárosné a Borisz Godunovban, az egyiptomi uralkodó lánya az Aidában. Sokféle szerepben láthatjuk-hallhatjuk Bódi Mariannát – legutóbb Kodály Zoltán daljátékában varázsolta el a debreceni közönséget: Mária Lujzát alakította a Háry Jánosban.
Bár nagyon sajnálja, hogy az operatagozat „jogilag” szinte megszűnt a Csokonai Színházban, itt is otthon érzi magát a világot jelentő deszkákon – ahogy magában a városban is.
Bódi Marianna: Nagyon sok szál köt ide. Régóta énekelek már a színházban is, és nem csak az akadémiát végeztem Debrecenben, de például általános iskolába is idejártam, a Bányaiba, ami akkor egy nagyon népszerű, nagyon jó iskola volt: itt kezdtem a zenetanulást.
Dehir.hu: A Kodály-módszerrel?
Bódi Marianna: Azzal. Sokszor még álmomban is szolmizáltam. Csak később okozott némi zavart, amikor a hangszeres zene tanulásánál át kellett állni a hangok betűs elnevezésére, és már nem dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dóról, hanem C-D-E-F-G-H-A-ról beszéltünk. Aztán hamar túltettem magam ezen, és megtanultam zongorázni is. Ez nagyon nagy előny, mert tudom magam kísérni is akár egy bizonyos szinten, ami azt jelenti, hogyha kell egyedül, korrepetítor segítsége nélkül is képes vagyok betanulni egy darabot. Annak idején így készültem Judit szerepére Bartók Kékszakállújából, ami egyébként egy kifejezetten nehéz műnek számít.
Dehir.hu: Ma már egyre inkább elvárás az énekesekkel szemben, hogy aktívabban legyenek jelen a színen, ne csak álljanak és énekeljenek. Nem zavarja, ha játszani is kell az éneklés mellett?
Bódi Marianna: Számomra első a zene, a hangzás, minden csak azután következik. Ugyanakkor tényleg az van, hogy ma már megyünk a látványosabb produkciók felé. Ez nem baj, szoktam is mondani, hogy a vetkőzésen kívül én is mindent hajlandó vagyok megtenni a színpadon: ha kell, táncolok, mozgok, ugrálok, énekelek fekve vagy kifeszítve akár. Az viszont nem tetszik, ha a látvány válik a fő elemmé, ami mellett, mögött szinte eltűnik a zene.
Dehir.hu: Sokféle hősnőt játszott az elmúlt években. Vannak szerepálmai?
Bódi Marianna: Szerencsés vagyok, mert eddigi életem során szinte minden szerep megtalált már. Ezzel együtt ugyanakkor nem bánnám, ha még több feladatot kaphatnék, kifejezetten inspirál, ha alaposan le vagyok terhelve. Vannak különben szerepek, amelyeket nem is feltétlenül szerettem volna vagy szeretnék elénekelni.
Dehir.hu: Például?
Bódi Marianna: Mondjuk Melindát a Bánk bánból. Melinda személyisége ugyanis szerintem nem annyira sokrétű, nem annyira izgalmas, mint mondjuk Gertrúdisé.
Dehir.hu: S milyen Mária Lujzáé a Háry Jánosból?
Bódi Marianna: Mária Lujza ízig-vérig nő, összetett, bonyolult jellem. Férjnél van – Napóleon felesége –, viszont szerelmes Háryba, próbálja elcsábítani, intrikál, politizál – nem olyan, mint a huszár kedvese, aki egy szép falusi lány, és szeretne férjhez menni.
Dehir.hu: Milyen volt a Háry próbafolyamata?
Bódi Marianna: Nagyon sok ember munkáját kellett összehangolnia Vidnyánszky Attilának, hiszen a kórus mellett itt voltak például a táncosok is. Rendkívül izgalmasnak gondolom az előadást, a díszlet is nagyon tetszik ezzel a nagyon finom, csipkeszerű megoldással, és azt is élvezem, hogy szinte mindig történik valami, még akkor is, amikor egyébként „csend” van a színen. Ezek az apró történések, ezek a részletek nem csak lekötik a néző figyelmét, de segítenek a darab eseményeinek és szereplők jellemrajzának kibontásában is. Sajnos nem láttam még a darabot teljes egészében kívülről, mert nem vagyok „lekettőzve”, de úgy hiszem, nagyon látványos lehet a nézőtérről.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)