Mi a közös Kentaurban, Polgár Juditban és Zacher Gáborban?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.12.06. 14:03 | Frissítve: 2015.12.07. 09:34
Debrecen – De kérdezhettük volna azt: Tóth Verában, Ugron Zsolnában és Bolyki Jánosban? Több válasz is lehet, mi egyet biztosan tudunk.
A híres emberek élete, sorsa általában érdekli az embereket. Részben azért, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, mások, mint mi, részben pedig azért, mert úgy látjuk, ők is olyanok, mint bárki más. Csak tudnak valamit, amit a többség nem. Vagy tudnak valamit másképpen működtetni. Másképpen jár az agyuk, másképpen látják a világot. Kitartóbbak? Szerencsésebbek? Tehetségesebbek? Vagy ezek kombinációjának köszönhetően tartanak ott, ahol? A híres emberek – vagy a celeb szó nem éppen pozitív jellege miatt maradjunk inkább az ismert emberek kifejezésnél – sokféle tanulsággal szolgálhatnak másoknak: akár példaképként is tekinthetünk rájuk. Persze, ehhez nem elég, ha valaki arról híres, hogy híres... Ám a cikkünk elején emlegetett névsorok esetében komoly teljesítményről van szó. Ahogy a Példa – Képek (Sosem hallott vallomások, sosem látott portrék) című kötet összes szereplőjéről elmondható: izgalmas, értékes személyiségek. Életük érdekes lehet a közönség számára, gondolataikra pedig érdemes odafigyelni, mert nem a levegőbe beszélnek, tudnak valamit, letettek valamit az asztalra.
Akár az izgalmas távoli világokból tudósító Al Ghaoui Hesna, az előadásain is tömegeket vonzó Bagdy Emőke, a kiváló borász, Bolyki János, az ismert és nagyon sokféle szerepben színvonalas alakítást nyújtó Kamarás Iván, a zenészként is emlékezetes produkciókat nyújtó, de látványtervezőként és festőként is figyelemreméltó Kentaur, a csodás hangú Tóth Vera, a drogok világával kapcsolatban nagyon határozottan állást foglaló Zacher Gábor és a többiek, mind a huszonnyolcan összesen határozottan hiteles személyiségek. Jó arcok, mondhatnánk profánul. Olyanok, akikre érdemes odapillantani, meghallgatni, elolvasni, mit gondolnak.
S hozzájuk gyorsan odaírhatjuk e rendhagyó portrékötet szerzőit: a televízióból ismert riportert, Demcsák Zsuzsát és Bali Sándor fényképészt, akikkel rögtön 30 főre duzzad e lista.
Nem igazi porték ezek, életrajzokkal, adatokkal, nem teljességre törekvő képet mutatnak. Inkább színes, elgondolkodtató portrévázlatok, melyek által mégis közelebb kerülhetünk e kötet hőseihez: olyan tudósokhoz, művészekhez, médiaszemélyiségekhez és más tehetségekhez, akik hatnak a környezetükre, hatnak a világra azzal, amit és ahogyan tesznek – s így akár hathatnak ránk. Rávilágíthatnak, mennyiféle út létezik a világban. Példát mutathatnak. Azzal, hogy őszintén megnyilatkoznak: ők – nekünk. Olykor meghökkentő, szokatlan, de akár elsőre túlontúl kínosnak vagy intimnek tűnő témákban is: egy szép kiállítású, tartalmas kötetben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)