Kocsmaajtóról kapta nevét a debreceni utcazenészek társulata
Szerző: (szénási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.05.18. 08:04 | Frissítve: 2012.05.18. 16:31
Debrecen – Tíz éve játszik mediterrán utcazenét a Perro Negro. Azt mondják, ez szerelem, és nem szeretnék, ha kötelezővé válna. Interjú Kerekes Zoltán gitárossal.
Debreceniek, mégis valami olyan hangulattal jegyezték el magukat, ami nem annyira az alföldi sík, hanem inkább a déli országok sajátja. Bár elnézve a cívisváros mai képét, a sok teraszt, az esténként a főtéren és környékén üldögélő, sétálgató embereket, megállapíthatjuk, hogy a mediterrán utcazenét játszó Perro Negro megelőzte a korát...
Miért pont utcazene, s honnan ered ez a hangulat? – kérdeztük Kerekes Zoltánt, az idén tíz éves Perro Negro gitárosát.
Kerekes Zoltán: Saját műfaji meghatározásunk a mediterrán utcazene, ugyanis a Veszprémi Utcazene Fesztiválon kovácsolódtunk csapattá tíz éve, tehát tényleg szó szerint az utcán született a zenekarunk. Déli népek zenéjét játsszuk: portugál, spanyol, korzikai, olasz – ezen belül konkrétan nápolyi és szicíliai –, valamint görög népi és városi dallamokat. De nem idegen tőlünk a közép- és dél-amerikai zenék sem, hiszen Kuba, Venezuela, Kolumbia világa is feltűnik a Perro Negro repertoárjában.
Dehir.hu: Mitől mediterrán ez a zene?
Kerekes Zoltán: A dallam- és harmóniavilág sajátos hangulatot teremt, olyat, ami ezekre a vidékekre annyira jellemző. Néha andalító, néha vérpezsdítő. De azt hiszem, nem csak a dallamok, hanem a hangszerelés miatt is az. Prímhangszer a zenénkben a mandolin, melynek szülőföldje a napfényes Itália. Ezen Arany Zoltán játszik, a zenekar frontembere, nagybőgőn Hegyes Bertalan, a cajunt és a csörgőket pedig Fekete Dávid szólaltatja meg.
Dehir.hu: Ha már utcazenéről beszélünk: hol az igazi helye ennek a műfajnak? Tényleg a szabad térben?
Kerekes Zoltán: Leginkább fülledt nyári teraszokon szeretjük játszani egy-egy hűsítő ital mellett... Ezzel együtt persze máshol is szívesen muzsikálunk, hiszen bejártuk az ország kisebb-nagyobb fesztiváljait. Felléptünk a Szigeten, láthatta-hallhatta a zenekart az EFOTT és a Miskolci Operafesztivál közönsége is, de zenéltünk már Szarajevóban is. Egyébként szerintem ezt a zenét inkább hallgatni kell, mint táncolni rá.
Dehir.hu: Kiknek szól a Perro Negro?
Kerekes Zoltán: Főleg azoknak, akik szeretik a zenében az egyszerűséget, az akusztikus hangszereket és kíváncsiak más kultúrákra, más népek zenéjére. Azt tapasztaltuk, hogy szinte nem is kell, hogy a hallgató zeneszerető legyen, mert egyszerűen így is hatnak ezek dallamok. Talán azért, mert nálunk nincsenek fülsértő effektek, tolakodó hangzások, összességében ez a mediterrán zenei kultúra fülbemászó, mindenki által elfogadható harmóniákból építkezik. S így tulajdonképpen nem is rétegzene.
Dehir.hu: Meg lehet ebből élni?
Kerekes Zoltán: Nem ebből élünk, bár korábban kacérkodtunk a gondolattal, hogyha semmi mással nem foglalkoznánk, ha nagyon akarnánk, biztosan sikerülne. Egy időben próbálkoztunk is vele, akkor szinte mindig utaztunk, koncerteztünk, csak aztán rájöttünk, hogy ez egy szerelem, nem lenne jó, ha hirtelen kötelezővé válna, vagy ki kellene öltözni hozzá, vagy valaki hajtana minket. Ez egy olyan zene, amire nekünk is belső igényünk van, megnyugvást, örömet okoz, ha játszhatunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ez maradjon is így. Különben van mindannyiunknak polgári foglalkozása, bár ez egyik-másikunk esetében nem áll messze a művészvilágtól, hiszen a zene, vagy a bábszínház környékén mind megfordultunk...
Dehir.hu: Egy „utcazenekar” azért szokott próbálni?
Kerekes Zoltán: Ennek a zenének szerintünk nem tesz jót a túlzott próbálás, sokkal fontosabbnak tartjuk a színpadi figyelmet. A Perro Negro zenéje akusztikusan a leghitelesebb, bár néha kénytelenek vagyunk erősítőhöz nyúlni. Mindenesetre, ha azt a feladatot kapnánk, hogy játsszunk folyamatosan, 3 órát simán tudnánk zenélni, mivel sokféle darab, sokféle szín van a repertoárunkon.
Dehir.hu: Saját dalok?
Kerekes Zoltán: Csak egy van. A műsor egyik fele népi dallam, ezeket áthangszereljük magunknak, a többi dal viszont olyan, úgynevezett városi zene, aminek a gyökerei szintén a népzenében lelhetők fel.
Dehir.hu: Milyen zenét hallgat a Perro Negro gitárosa? „Hivatalból” mindenevő?
Kerekes Zoltán: Bármilyen népzenét, dzsesszt vagy fúziós zenét szívesen. Nincsenek határok, úgy vagyok vele, mint más, hogy függ a kedvemtől, az évszaktól, az időjárástól is.
Dehir.hu: Honnan jött a név? A „negro” szót mindenki ismeri, ugyanakkor nem olyan ez, mintha lenégerezné valaki a feketéket Amerikában?
Kerekes Zoltán: Semmi köze ilyesmihez. Egy közös kocsmalátogatás alkalmával pattant ki valamelyikünk agyából az ötlet, aki megpillantott a kocsmaajtón egy rajzot, amin történetesen egy fekete kutya árválkodott... Spanyolra fordítva a fekete kutya: perro negro. Mindannyiunknak tetszett, megtartottuk.
Dehir.hu: A Youtube-on olyan videó is van fent rólatok, ahol Szőke Andrással muzsikáltok együtt. Hogy jött ez a találkozás?
Kerekes Zoltán: Spontán módon alakult így, amikor a Szegedi Paprikafesztiválon játszottunk. Valójában volt annyi előzménye a történetnek, hogy Fekete Dávid hallotta a Tilos Rádión Szőkét, ahogy rádünnyögött a saját stílusában a Besame Mucho című slágerre. S mivel mi meg szoktuk néha játszani ezt a dalt, Szegeden, ahol ő egy főzőverseny zsűritagja volt, és kiszúrtuk, hogy oda-odasandít, megkérdeztük tőle két szám között, van-e kedve fellépni velünk...
Dehir.hu: S hol lehet a Perro Negróval legközelebb találkozni?
Kerekes Zoltán: Stílusosan a szabadban, de mégis zárt térben, a Modem belső kertjében tartunk egy születésnapi koncertet péntek este fél 9-től. Szerintem ez nagyon ideális helyszín egy jó kis debreceni mediterrán utcazenéléshez.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)