Kedvenc gengsztereink betörtek a Szépművészeti Múzeumba
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2015.05.10. 12:38 | Frissítve: 2015.05.10. 18:34
Debrecen – Az Argo 2 nagyot robbant, kétszer annyira alpári, a sztori azonban változatlan. Árpa Attila leforgatta megint ugyanazt a filmet. Kritika.
Több mint tíz évvel az első rész premierje után a rajongók izgalommal várták a második részét Árpa Attila filmjének. Az Argo 2 nem bíz a véletlenre semmit. A jól bevett módszerekkel igyekszik visszacsábítani régi nézőit, és abszolút csak a bevételre hajt.
Alapvetően nincs is ezzel baj, hiszen aki Tarr Béla filmre akar menni, az nem erre a mozira vesz jegyet. Viszont az már kizárólag a filmkészítők hibája, ha tűpontossággal ugyanazt a terméket kapja a néző, amin tíz éve az újdonság varázsában jót nevetett.
A történet szerint egy japán maffiózó csoport a világ első floppy lemezére hajt. Most tessenek megkapaszkodni, az első adathordozó – amin maximum tizenöt közepes kiterjesztésű fotófájl férne el – olyan forráskódot tartalmaz, ami nemzetközi hatalmat biztosít a világon bárkinek. Hogy pontosan mi ez, az természetesen nem derül ki. A lényeg, hogy aki tudja, hogyan használja, gazdag lesz és befolyásos. Bizony, nem a rák ellenszere került rá, és nem is a kilyukadt ózonréteg foltozására alkalmas eszközök. Csupán a kód, amivel milliókat utalhatunk át ciprusi bankszámlákra.
A japánok felkérik a feladatra legalkalmasabb magyar származású, nagy tiszteletnek örvendő János-szánt (Kulka János). A harcos pedig megkeresi az első részből ismert Tejesembert. Ő ugyanis a legdurvább bűnöző az összes magyar közül. Vagy legalábbis mindaddig ezt hiszik, amíg Bodri és Balog Tibi fel nem tűnnek a színen. Véletlenül elgázolják a Tejesembert, így ők kapják a küldetést. Be kell törni a Szépművészeti Múzeumba, és ellopni a floppyt, ami ugye magyar találmány. Mi sem egyszerűbb, a fiúk felkarolják Psychót, a korábbi részben fejbelőtt, de már rehabilitálódó Tysont, és megint együtt a csapat.
Szerencsére nem kell megküzdenie a történet előismeretének hiányával annak sem, aki esetleg valamiért lemaradt volna az első részről. Ha szükséges, flashback módszerrel megmutatja a film, mire kell emlékeznünk. Például Hangyás unokaöccsét, Marcit korábban egy tűzharcban megölték. Úgyhogy most itt az alkalom, hogy a Hangyás-família végig hajszolja Tibiéket, amíg ők floppyvadászaton vannak. Hogy az elmúlt tíz évben mi történt, azt egyszerűen elintézik annyival, hogy mindenki ült a sitten. De persze a japán maffia egy perc alatt felszabadítja a börtönlakókat.
Az első közönségtalálkozón Árpa Attila rendező elmondta, nem érdeklik a kritikák, ő ugyanis a mozipénztáraknak készít filmet. Bár ez nem vet túl jó fényt a munkásságra, hiszen ilyenkor gyakran a minőség rovására mehet a túlzott spekuláció, mégis így érthető igazán, miért használta ugyanazokat az eszközöket, amelyek visszaköszönnek az első részből.
A technika annyit azért fejlődött, hogy kicsit minden nagyobbat robban, rengeteg a lövöldözős és menekülős jelenet, kicsit fűszeresebb a képi világ. Ugyanakkor másodjára már nem olyan vicces Tyson bunkósága, Balog Tibi nyers butasága vagy Bodri naiv esetlensége. A burleszkelemek egy ponton túl már kínossá válnak. Az új karakterek pedig, akikben ott a potenciál, elhalványulnak a régről visszahozott archetípusok mellett. Sokkal nagyobbat nyom a latban ugyanis, hogy Tibi visszakapja ikonikus biciklis szerkóját, a napszemüvegét, a fejkendőjét, majd csücsörítve a szájába adnak egy szál cigarettát.
Érdekes hatást vált ki az is, hogy a film első fele jórészt japán dialógusokból áll, bűnügyi- és akciójelenetek – egyébként profi – megvalósításában. Majd némileg groteszk módon az amerikai filmek hatását keltő snittek után visszacsöppenünk az elfuserált, bunkó magyar csapat valóságába. Akik már a jól megszokott módon úgy siklanak ki az általuk generált életveszélyes helyzetekből, mintha egy lezárt sorompó alatt sétálnának át a biztos vesztes nyugalmával. A vonat meg persze az utolsó pillanatban mégsem üti el őket.
A poénok és szituációk színtelenségét leszámítva akad azért probléma a technikai oldalon is. Valószínűleg az akciójelenetek pörgetése miatt iszonyúan sok a hirtelen vágás, a bizonytalan kameramozgás és az indokolatlan pörgés-forgás. Ez szinte már fáj a szemnek. A film előrehaladtával elmaradoznak azok a klipes eszközök, amelyek az első részben ikonikusnak számítottak. Például ilyen volt, mikor belefagyott a kép egy-egy karakter mozgásába, majd pár pillanattal később haladt tovább a jelenet. Így ezek a háborúsnak is beillő részletek inkább zsúfoltak lettek, sokszor túl hosszúra nyúlnak, és az intró is bántóan túlszínezett.
Szemlátomást nagyot szerettek volna dobbantani, hiszen még a Szépművészeti Múzeum oldalfala is kirobban, az igazi színfoltja a filmnek azonban a szótlan Psycho (a nemrég elhunyt Bicskey Lukács). Noha már másodjára az ő karaktere sem üt olyan nagyot, még mindig bűvöletben tartja a nézőket. A belépője tökéletes, amit pedig az első részben igazságosztóként művelt a gyorsétteremben dolgozó Grillusz Dorkával, azt most dupla olyan izgalommal teszi a Kulka Jánossal.
Összességében nem csalódik, aki tudja mire váltott jegyet. A film még mindig alpári, de megmosolyogtató. A bombabiztos eszközök még úgy is működhetnek a vásznon, hogy közben tíz év távlatában már rengeteg hasonló film készült Hollywoodban. Mindenesetre egy Argo 3-ra mi már nem fizetnénk be.
A film szerzőnk az Apolló moziban látta, ahol Ön is megnézheti: május 13-ig 18 és 20.15 órai kezdettel, május 14. és 20. között pedig 16 órától és 20.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)