Igazi élményfürdő vár a közönségre a debreceni kiállítótérben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.07. 08:30 | Frissítve: 2020.02.07. 08:35
Debrecen – Végtelen történeteink: fotótárlat és színházi előadás találkozik az Elméleti Galériában.
Sajátos hangulatú program helyszíne lesz február 9-én, vasárnap délelőtt 11 órától az egyetem területén található Elméleti Galéria, ahol egy fotótárlat és egy különleges színházi produkció várja a közönséget.
Csala Dorottya fotója (részlet)
Talán emlékszünk még rá, hogy tavaly nyáron különleges fesztiválnak adott otthon Debrecen. A 8. Országos Playback-színházi Találkozót a Perspectiva Nova Egyesület szervezte a DESZ, azaz a Debreceni Egyetemi Színház aktív támogatásával: az egyetem Amfiteátrumában három napon át tíz társulatot láthattak az érdeklődők. A nyár elmúlt, ám a fesztivál emléke megmaradt, Csala Dorottya ugyanis végigfotózta az eseményeket, s ezek a képek alkotják a tárlat anyagát.
Csala Dorottya számára a fényképezés egyszerre a dokumentálás és az önkifejezés eszköze: részben, mert a DESZ kulturális szervezőjeként 2016-óta fotózza saját és meghívott előadásaikat, programjaikat, másrészt képei olyan minőséget képviselnek, hogy megállják a helyüket önállóan, a kiállítótérben is. Nem pusztán megidézik ezt a találkozót, hanem továbbgondolásra is késztetik a nézőt, mintegy belesodorják azokba a történetekbe, újakat teremtve ezzel. (Munkáival egyébként már néprajz szakos egyetemi hallgatóként is szerepelt kiállításokon Csala Dorottya.)
S hogy mi is ez a playback-színház, ami nem mindennapi élményt kínál a közönségnek, s aminek természetesen nincs köze ahhoz a playbackhez, amikor a sztár csak tátog a zenére?
- Színház? Játék? Terápia? Ez mind együtt, vagy valami egészen más? – kérdeztük dr. Kovács Edinát, a 2004-ben alapított Perspectiva Nova Egyesület vezetőjét.
- Elsősorban színház, bár használható terápiában is. Azért playback, mert visszajátszás történik, történeteket játszunk vissza. Az alapot minden esetben a nézők saját történetei adják, azokból építkezünk. S amikor egy előadás zajlik, akkor igaz, hogy nincs terápiás célja a produkciónak, mert nem olyanok a körülmények, de mindig van egy olyan hozadéka a játéknak, hogy önmagunkat és egymást is jobban megismerjük, van tehát egyfajta fejlesztő hatása.
A playback színház eredetijét majdnem száz esztendeje, 1922-ben Jacob L. Moreno találta ki, Bécsben. A műfaj a második világháború közeledtével eltűnt, és csak később,1975-ben éledt újjá az Egyesült Államokban. Magyarországon közel 30 éve létezik, szórakoztatásra és oktatásra is használják. Ahogy a szakember kifejti, a történetek megosztása által
minden playback előadás előhív olyan mély felismeréseket, amelyek a társas kapcsolatok – vagy akár a társadalom – pozitív változásaihoz járulhatnak hozzá.
A színészképzések nem olcsók (persze, nem is megfizethetetlenek, 90-100 ezer forint körül van egy 30 órás tanfolyam), aki ezzel szeretne foglalkozni, annak időt, pénzt és energiát rendesen bele kell fektetnie. Debrecenben ez a társulat összeállt – legfeljebb egy zenészt keresnek még –, tavaly nyáron pedig ki is léptek a szakma és a közönség elé a kiállításon bemutatandó fesztiválon. Most pedig azon dolgoznak, hogy megtalálják az utat a közönséghez.
- A Végtelen történetek című tárlat megnyitóját követően lesz a hónapban még egy szatmárnémeti fellépésünk is, aztán április elsejétől tervezünk újabb előadásokat itthon, hazai pályán – mondja Kovács Edina –, szeretnénk ugyanis rendszeres előadásokkal jelen lenni a városban.
Aki tehát kíváncsi erre a műfajra, a playback-színházra és a Perspectiva Nova Egyesület társulatának produkciójára, valamint Csala Dorottya fotóira, ne hagyja ki ezt a vasárnapi programot.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)