Film, színház, muzsika keresztútján
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.30. 10:40 | Frissítve: 2011.03.30. 10:40
Debrecen – Mispál Attila, ha teheti, Debrecenben biciklivel jár. Hiányolja a városból a hegyeket, egyébként barátságos helynek tartja. Otthon van a filmes szakmában és a Csokonai Színházban is: legutóbb Liszt Krisztus-oratóriumát állította színre, amit a „Müpa” közönsége is láthatott.
Kétlaki életet él: feleségével, Újhelyi Kinga színésznővel a debreceni Csokonai Színház társulatának tagjai, emellett heti két-három napot Budapesten tölt. Mispál Attila rendező tanít a Pázmány Péter Tudományegyetemen, dolgozik a Duna TV-nek, dokumentumfilmeket forgat.
Dehir.hu: Készített filmeket a Csokonai Színháznak is: nemrég láthattuk azt, amit a legutóbbi Deszka Fesztiválról forgatott.
Mispál Attila: Azt megelőzően pedig a társulat párizsi útjáról készült alkotást mutatta be a Duna Televízió: arról, milyen sikert arattak a debreceniek az Odeon színházban a francia Novarina darabjával.
Dehir.hu: A film mellett azért kell, hogy más tevékenységre is jusson ideje a színházban. Legutóbb például Liszt Ferenc Krisztus című oratóriumát állította színpadra újra.
Mispál Attila: 2008 decemberében volt az első alkalom, a bemutató, akkor a Biblia évének jegyében Advent utolsó vasárnapján, igazi szakrális időben láthatta a debreceni közönség ezt a lenyűgöző művet. Most viszonylag gyorsan kellett haladnunk, mert szó szerint csak pár nap jutott a próbákra, hiszen kedden még az Énekes madár című darabot játszották a komáromi színház művészei, amihez képest nagyon közeli volt a pénteki premier... De jól haladtunk, annak ellenére is, hogy voltak változások, néhány szerepet például mások játszanak. Kezdetben a balett-teremben próbáltunk, a premier előtti csütörtökön volt az első teljes összpróba a nagyszínpadon.
Dehir.hu: Március 29-én pedig a Művészetek Palotájában láthatta-hallhatta a budapesti közönség a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Kodály Kórus és a színház kiváló szólistákkal kiegészített kórusát... Ha már kórus: tud énekelni?
Mispál Attila: Annak idején énekeltem kórusban én is, de nem vagyok képzett zenész úgy, mint egy karmester vagy hangszeren játszó muzsikus. Érdekel a zene, fontosnak tartom, ha kell, tudok miből meríteni, válogatni, mert egészen más szükséges egy játék- vagy egy dokumentumfilmhez, vagy éppen egy színdarabhoz. Most a Saint-Exupery-darabhoz keresgélünk zenét éppen, ha élő zenekar lesz, akkor észak-afrikai törzsi muzsikát képzelünk el, olykor-olykor igazi franciás harmonikaszóval kiegészítve, általunk írt dalokkal.
Dehir.hu: Jön a kis herceg?
Mispál Attila: Saint-Exupery ennél sokkal több, nem csupán ez a mese. Nagyon izgalmas könyveket írt, s bár építészetet tanult, de rajongott a repülésért. Házassága Consuelo Suncín Sandoval Zeceñával, a kétszeresen özvegy salvadori írónővel igen viharos volt. A darabban feltűnnek idézetek a felesége műveiből is, természetesen Saint-Exupery szövegei, például a Citadella, A hadirepülő vagy az Éjszakai repülés részletei mellett.
Dehir.hu: Ha a repülés világából visszatérünk a földre, milyennek látja Debrecent?
Mispál Attila: Laposnak... Ez az egy dolog hiányzik, főleg a feleségemnek, Kingának, aki a Szilágyságból származik: a dombok, illetve hegyek. Komolyra fordítva a szót, szerintem mi akkor érkeztünk ide, olyan szerencsés pillanatban, hogy a város napos oldalával találkoztunk. Már létezett a Modem, az új sportuszoda, gyönyörű, rendezett belváros fogadott. Mivel a feleségemmel éppen gyermeket várunk, most különösen barátságosnak és emberléptékűnek látom ezt a várost, például azért is, mert itt van Vojtina Bábszínház is a maga páratlan világával... Élhető városnak gondolom Debrecent, ahol nincsenek igazán nagy távolságok, minden könnyen és hamar elérhető, különösen biciklivel: ha tehetem, s olyan az idő, mindig azzal járok.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)