Élettel teli, igazi művészváros épült a manufaktúra helyén
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2012.04.14. 10:05 | Frissítve: 2012.04.14. 17:08
Pécs – A debreceni utazó a látványosságok nyújtotta élmény mellett a Hajdúságban is hasznosítható turisztikai ötleteket is hazahozhat Baranyából.
Debrecen és Pécs nem csupán az európai kulturális fővárosi címért futott versenyt a közelmúltban, de a mindennapok számos területén, legyen szó gazdaságról, idegenforgalomról, sportról, vagy rendezvények, kiállítások, bemutatók szervezéséről, ma is összemérhető, hasonlítható kínálatot nyújt. Köszönhetően nagyjából azonos lakosságszámának, a közös alapokon nyugvó történelmi tradícióinak, egyaránt erős kulturális beágyazottságának, egyetemi-tudományos-oktatói hátterének, több tízezres diákságának, a látogatókat tárt kapukkal és gazdag kínálattal fogadó turisztikájának.
Amikor tehát a Hajdúságból érkezett utazó a Mecsek-alji városban bóklászik, azt veszi észre önmagán, hogy az élmények befogadásán túl állandóan hasonlít, méricskél, kutatván, hogy mi az, amit nálunk is meg lehetne valósítani, s hogy valóban zöldebb-e a szomszéd füve…
Belvárosi barangolás
Ami a zöldet illeti, rögtön megállapítható: Pécsre is elért az aszfalt-cunami, melynek következménye, hogy modern külsőt öltött ugyan a Széchenyi-tér, ám a vakító fehér kőrengeteg, a mindent beborító járólap elvette a főtér meghittségét, intim mediterrán hangulatát. Alig van zöld sziget, virágágyás, szép bokor, csupán néhány vékonyka facsemete jelzi a szándékot – igaz, hogy ott a csodálatos háttér, a dzsámi mögött magasodó hegy, a Mecsek sok színben pompázó látványa, ami ellensúlyozza a kőrengeteg sokkoló hatását. Ne legyünk, persze igazságtalanok, hiszen Debrecenben is évek kellettek, míg valóban belaktuk, otthonossá alakult a főtér, ám nálunk több maradt meg az eredeti zöldből, a főutcának a központi térnek hangulatot adó eredeti fákból, bokrokból.
Pécsi belvárosi barangolásunk során megállapíthatjuk, hogy a központból itt is kitiltották a gépkocsiforgalmat, hogy a sétára szánt szakasz (például a Király utca, a Múzeum utca és környéke) itt is szép külsőt öltött, hogy a patinás Nádor Szálló gazdátlanul áll üresen, hogy Pécsett is sok a kiülős kávézó, presszó, s hogy lám, a helyi termék, a hazai nagy becsben van: a Szerecsen Patika helyén baranyai borokat, pálinkákat, itteni gyógynövényeket, teákat, mézeket kínál a szívélyes tulajdonos.
Kártyát adnak a vendégek kezébe
Vendégcsalogató, barátságos város hírében áll Pécs, s úgy tűnik, tesz is azért, hogy e vélekedés ne változzon. A napokban vezették be például a turistáknak szóló, kedvezményekre jogosító városkártyát, s az önkormányzat a vendégforgalom növekedését várja az országban egyedülálló kezdeményezéstől. Tizenöt szállásadóval, csaknem másfélezer férőhelyet biztosító hotellel, fogadóval, panzióval állapodtak meg – a vendégek a kártyát bejelentkezésükkor kapják meg, majd távozásuk napján, délután négy óráig használhatják azt. A kártyatulajdonosok egy alkalommal ingyen látogathatják meg a pécsi székesegyházat, a Dóm Múzeumot, a Püspöki Pincészetet, az úgynevezett Múzeumutca kiállítóhelyei közül (Zsolnay Múzeum, Vasarely Múzeum, Csontváry Múzeum, Schaár Erzsébet: "Utca", Martyn Ferenc Múzeum) egyet, emellett a Természettudományi Múzeum, a Néprajzi Múzeum és a Várostörténeti Múzeum közül szintén egyet. A Zsolnay Kulturális Negyed egyik állandó tárlatát, a Rózsaszín Zsolnay kiállítást szintén ingyen tekinthetik meg a kártyabirtokosok, s egy alkalommal részt vehetnek a szombatonként kétszer esedékes városnézésén. Mindezek mellett a kártyával kedvezményesen lehet látogatni több pécsi kulturális intézményt, s igénybe lehet venni szolgáltatásokat is. Így többek között a Bikali Élménybirtok ötven, míg tettyei Mésztufa Barlang, a Pécsi Állatkert, az Akvárium-terrárium és a TV-torony húsz százalékos kedvezménnyel tekinthető meg.
A művészetek otthona épült a manufaktúra helyén
S ha már a városkártya is erre tereli az embert, no meg a kíváncsiság is ösztökéli, válasszuk egyik napunk programjául a Zsolnay Negyedet. Hangsúlyozandó, hogy célszerű sok időt szánni a „túrára”, mert az egykori gyárterület helyén épült kulturális városka bejárása, a kiállítások megtekintése nem intézhető el egyetlen gyors rohammal. A centrumból a 30Y busszal a Zsolnay mauzóleumnál levő végállomásig utazhatunk, s aztán egész nap talpalhatunk a környéken, főleg, ha a régi 6-os út szomszédságában, a Balokány teniszpályái helyén épült modern zenepalotát, a Kodály Központot, vagy a mellette emelkedő könyvtárházat, a Tudásközpontot is meg akarjuk nézni.
A Zsolnay negyed kialakítása az európai kulturális fővárosi pályázat egyik központi eleme volt, ám igazi szépségében csak idén tavaszra mutatta meg magát. Több kiállítás csak most nyílott, vagy nyílik meg, látogatható már a nagy múltú Pécsi Galéria új, mintegy ezer négyzetméteres kiállítóterme is, ám valódi élet ezekben a hetekben, hónapokban költözik a csodálatosan felújított, új funkciót kapott, megszépült egykori gyárvárosba. Az egyetem néhány kara, elsősorban a művészetekkel foglalkozó szakok már betelepültek, szobrászok, zenészek gyakorolnak a termekben, előadások, szemináriumok jelzik, hogy zajlik a diákélet.
Ide, erre a telepre költözött az európai hírű Bóbita Bábszínház (és bábmúzeum) is – de nem csak a színfalak előtt, hanem a gyártelep udvarán is szívesen látják a legkisebbeket, hiszen számos játszótér, sportpálya épült, azzal a szándékkal, hogy visszatérő vendégeket, egész napjukat itt töltő látogatókat várnak. Annak idején sem csupán a termelés zajlott itt, hiszen az 1873-as bécsi, majd az 1878-as párizsi világkiállításon elért sikereket követően a Zsolnay család igazi városkát épített ki a központi gyárépület környékén: műtermek, lakóépületek, családi házak, pompás villák vették körbe az üzemet, a festői ősparkban pedig– mint a most lezárult felújítás után is – szobrok, a gyár munkáját reprezentáló műalkotások kaptak helyet. Napjainkra körülbelül ötvenezer négyzetméteren 25 felújított műemléképület kapott új kulturális funkciót – kiállítások, kávézók, éttermek, galériák, műhelyek, egyetemi oktatótermek, pódiumok csalogatják a kultúrára érzékeny közönséget.
Élettel akarjuk megtölteni a Zsolnay negyedet – mondták a város vezetői annak kapcsán is, hogy június 7-16. között a tizenkettedik Pécsi Országos Színházi Találkozó immár ide is kiköltözik, s nagyon sok embert szeretnének a helyszínre vonzani a különböző programokkal. Lesznek koncertek, közönségtalálkozók, a POSZT Feszt itt ad majd teret a független szcénának saját előadásokra, rendezvényekre. Ezen a helyen a kőszínházi struktúrába kevésbé férő iskolaszínházak, drámapedagógia foglalkozások, konferenciák várják közönségüket, valamint a Janusz Egyetemi Színházzal is terveznek közös programokat.
A látogatónak azonban nem kell a nyárig várnia, ha élménnyel megrakodva akar hazatérni a kultúra baranyai fellegvárából. Az úgynevezett Rózsaszín kiállítás a 19. és 20. század fordulójának mindennapjaiba nyújt betekintést, s olyan használati tárgyakat csodálhatunk meg, mely a gyáralapító Zsolnay Vilmos pink-kísérletei nyomán különleges rózsaszín mázt kaptak. A gyártás műhelytitkairól a helyszínen győződhetünk meg, hiszen a napokban nyílt látványmanufaktúrában a százötven esztendős múltra visszatekintő világhírű üzem eozin-termékeinek elkészültét követhetjük soron az üvegfal mögött „éles műszakban” dolgozó korongozók, festők, művészek segítségével.
A szomszédos Sikorski-házban kapott otthont dr. Gugyi László mintegy hatszáz darabos gyűjteménye, amely A Zsolnay aranykora címmel a szecesszió és a historizmus korának kerámiáiból ad közre páratlan szépségű válogatást. Pécs, és a Zsolnay negyed már csak ennek a kiállításnak az okán is megér egy misét..
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)