Egy tenger, ahol tényleg a víz az úr
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.23. 11:52 | Frissítve: 2011.05.23. 11:52
Kissé öreges, szemernyit vontatott és csak nyomokban sziporkázó, mégis mint kalandfilm, nem teljesen érdektelen darab A Karib-tenger kalózai sorozat legújabb, Ismeretlen vizeken című új epizódja. Kritika.
A Karib-tenger kalózai atyja, Jerry Bruckheimer producer a trilógia tervet már 2007-ben kipipálhatta, most mégis új életet lehel – immár Gore Verbinski filmrendező nélkül – a kalandfilm-sorozatba, mely, mint üzleti vállalkozás sem elhanyagolható. A nagy elvárásokat félretettük, hisz egy széria negyedik darabja ritkán hat a frissesség erejével, természetszerű, hogy az alkotók a legtöbb energiát arra fordítják, hogy szerves kapcsolatot teremtsenek a figurákon, a helyszíneken és a kulisszákon keresztül az új epizód és a megelőző részek között. Mégis volt okunk reménykedni abban, hogy a Bruckheimer-Marshall páros addig mesterkedik, míg nem sikerül árnyalnia az összképet, akár az önmenedzselés bajnoka, Jack Sparrow (Johnny Depp) akár az őt körülvevő régi-új szereplők figuráinak cizellálásával. A végeredmény e tekintetben felemás: az öreg rókák – akikre nagyobb figyelem esik, mint korábban –, lubickolnak a szerepeikben, amit öröm nézni, mégsem érezzük őket sokkal közelebb magunkhoz. Igaz ez Sparrow-ra is, akinek ugyan a forgatókönyv feldobja a labdát, mégsem tud igazán élni vele.
Miután Orlando Blum és Keira Knightley kijelentették, ők bizony ebben a sorozatban soha nem többet nem játszanak, egy új nőt kellett beleírni a történetbe, aki Sparrow múltjából tér vissza egy napon. Angelica (Penelope Cruz) kitűnő kardforgató, először névbitorlóként bukkan fel Londonban. A párbajban alulmarad, mégis bizonyítja, hogy vele nem lehet kukoricázni: elkábíttatja Sparrow-t, aki később egy hajón ébred, és azonnal beáll fedélzetet mosni. Később kiderül, a Queen Anne’s Revenge fedélzetén van, melynek kapitánya Feketeszakáll (Ian McShane), első tisztje pedig a kapitány lánya, Angelica. Feketeszakáll egy rá nézve végzetes jóslat beteljesülésétől félve indul a fiatalság forrásának keresésére, de nem ő az egyetlen, aki megneszeli, van még esély az élet vizének megtalálására.
Az angol király egy vidám önkéntes, Barbossa (Geoffrey Rush) vezetésével indul expedícióra, de a spanyol királyi flotta hajója sem akar kimaradni a vizes versenyből. Mindhárom aspiráns tud valamit a forrásról, ám egyiknek sincs elegendő muníciója a terv sikeres kivitelezéséhez. Az egyiknél ott a térkép, a másiknál a két ezüst kehely, a harmadik pedig megszerzi a pogány rítushoz szükséges könnycseppet, mely egy sellőtől való.
Miután Gibbs megmenekül az akasztástól, Barbossa hajóján köt ki, ahol eredetileg Sparrow segítségére számítottak volna. György király pribékjei még Londonban verték vasra a Fekete Gyöngy hajdani, nehezen kiismerhető kapitányát, akit a felütésben az uralkodó rezidenciáján próbálják rábírni az együttműködésre. Amint Sparrow szeme a hatalmas terem falait pásztázza, biztosra vesszük, hogy nem az aranyozott stukkókat figyeli. Feltárva a „terep” lehetőségeit, valójában csak a megfelelő pillanatra vár: szabadulási kísérlete parádés jelenetbe torkollik, és abban a bordélyban végződik, ahol Angelica szeretné kardélre hányni. Bár Sparrow és a nő ambivalens kapcsolatában nagy lehetőségek rejlenek, egyik színész sem tudja ezeket kiaknázni. Jeleneteikben nincs meg az a fojtott tűz, ami két egymásnak rendeltetett, ám sokszor külön utakon járó ember között természetes lenne.
– A világ igazi arca akkor tárul fel, amikor szenvedést látok – mondja Feketeszakáll a foglyul ejtett csuhásnak, aki a rosszat lenne hivatott ellensúlyozni a történetben. Ténykedése és mondatai sajnos gyenge paródiába fulladnak, amint szentimentálisan ömleng, a helyett, hogy irányadó gondolatokat fogalmazna meg. Amikor pedig beleszeret Szirénába (!) végképp elveszti a bizalmunkat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)