Az ördögök királya hősködött a színen
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.11.11. 10:23 | Frissítve: 2011.11.11. 13:54
Debrecen – Benedek Elek színdarabot is írt a mesék mellett: a Többsincs királyfit a Víg Kamaraszínházban mutatták be.
Benedek Elek (1859–1929) nevéhez állandó jelzőként tapad a „nagy mesemondó” titulus – nem is jogtalanul, hiszen az 1859-ben, a székelyföldi Kisbaconban született író munkásságának legmaradandóbb hányada valóban ebben a műfajban jött létre. Hasonló kvalitású mesegyűjtő és íróember előtte is, utána is bőven akad, de az elvállalt misszió és az a korszellem, mely működését áthatotta, méltán emeli nevét a többieké fölé. Nem véletlen, hogy 2009-ben, születésének 150. évfordulóján életművét országos megemlékezések keretében méltatták. 2011-től hazánkban a magyar népmesének önálló emléknapja is van, nem kis részben az ő működése iránti tisztelet okán.
A kor, melyben politikusként, lapszerkesztőként, közíróként föllépett, először fordult valódi figyelemmel a népi műveltség és a gyermekirodalom felé. A millenniumi kiállítás kapcsán a városi közönségre az egzotikum újdonság-erejével hatott minden, ami faluról jött, az egyszerű néptől eredt. Így történhetett meg az is, hogy a Benedek és más gyűjtők által lejegyzett – és az ő általa még diákkorában szerkesztett, stilizált – gyűjtemények példányszáma elérte a milliós nagyságrendet, és a szerző-szerkesztő nevét országosan ismertté tette. A parlamentben, illetve a politikai és irodalmi lapoknál kifejtett közéleti tevékenységének homlokterében kezdettől az ifjúsági irodalom, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdései álltak – ezért mint népművelőt és mint nagy pedagógust is méltán tartjuk számon.
Kevéssé ismert: Benedek Elek színdarabot is írt. A Csokonai Színházban műsorra kerülő Többsincs királyfi is az ő írói műhelyében született, majd került színpadra 1901-ben, a Vígszínházban. A cím egy kissé megtévesztő, mert ebben a mesejátékban a szerző nem azt a történetet viszi színre, melyet a gyerekkorunkból ismert mesekönyvében olvastunk. A gyanútlan néző ne csodálkozzon hát, ha a színpadon nem fogja viszontlátni Salamon királyt vagy a hőst segítő sasmadarat, de akkor se lepődjön meg, ha Habakuk, az ott még hűséges szolga itt gonosz intrikusként jelenik meg. Szerepel viszont ebben a darabban vagy tíz magyar népmeséből való új figura. S az európai meseirodalom motívumai közül is megvillan egy-egy ismerős kép, például a sárkány legyőzésének tárgyi bizonyítékaként felmutatott kitépett sárkányfog, ami a Trisztán-történetből lehet ismerős.
A Többsincs királyfi című mesejáték drámai főalakja az ördögök királya, Hájháj, aki a címszereplő herceg édesapjával, Mirkó királlyal kötött szerződése alapján jogot formál a fiatal hősre, hogy azt leányának, Szélikének megszerezze.
A 110 éves szöveget Szász Zsolt dramaturg a mai színpad számára jelentősen átdolgozta, elsősorban nyelvileg, de dramaturgiailag is. A rendező, Árkosi Árpád és a színészek javaslatára egy kis keretjáték is készült, a vándorszínészet korát, a 19. századot megidézendő, meg azért is, hogy a zömében verses szöveg könnyebben lopja be magát a gyermekközönség fülébe, szívébe. A főbb szerepekben: Kiss Gergely Máté, Oláh Zsuzsa, Garay Nagy Tamás, Dánielfy Zsolt, Szalma Noémi, Mercs János, Jámbor József, Szanyi Sarolta, Bakota árpád, Delényi Vivien, Vranyecz Artúr, Steuer Tibor. A díszletet Szász Zsolt, a jelmezeket Kiss Beatrix tervezte.
Fotó: Csokonai Színház/Máthé András
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)