Az igazság nem szépség, hanem épp az ellenkezője
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.08.12. 12:04 | Frissítve: 2011.08.12. 12:04
Woody Allen szerint a klasszikus komédia manapság reneszánszát éli. Mivel a lehetőség adott volt, szívesen vitte el új filmjét ebbe az irányba. Allen negyvenedik nagyjátékfilmje, A Férfit látok álmaidban Hollywoodtól távol, egy európai nagyvárosban, Londonban játszódik. Kritika.
A legbölcsebbek útmutatása egész pályafutása során vezetgette Woody Allent, aki narrátora hangján most Shakespeare-rel él, amikor az életet hang és téboly értelmetlen egyvelegeként írja le. A Macbeth idevonatkozó sorai – melyek Lady Macbeth halálát követően a meghiúsult álmok felett kesergő férj szájából hangzanak el – egyben azt sejtetik, bárhonnan is induljunk, valójában a káosz felé tartunk.
Az igazság nem szépség, hanem épp az ellenkezője – jegyzi meg cinikusan a történetet időről-időre narráló férfihang, amikor a hetvenes éveiben járó Helena (Gemma Jones) ballépésére világít rá. Miután az asszony negyven év házasság után kemény szavakkal teszi helyre a fiatalság ideájába szerelmes férjét, Alfie-t (Anthony Hopkins), az elhagyott nők sorsára jut. Alkoholba fojtott bánata egy jósnő lakásán is felszakad, akit újra és újra meglátogat. Közben a lánya, Sally (Naomi Watts) megelégeli, hogy férjéhez, Roy-hoz (Josh Brolin) nem tér vissza az ihlet: a tiszavirág életű szépírói karrier bedőlni látszik.
Allen karakterei ezúttal is kicsit rögeszmések, félelmeik könnyedén felülkerekednek rajtuk. Alfie nem tud mit kezdeni az öregedéssel, Helena a hirtelen támadt magánnyal, Sally elsősorban a férje tehetetlenségétől szenved, Roy pedig az alkotói válságtól, az ötlettelenségtől. És mivel egyikük sem hagyja, hogy az idő oldja meg helyettük a dolgokat, határozott lépésekre szánják el magukat. Alfie „beszerez” egy örömlányt feleségnek, Helena elmerül az okkult tudományokban, Sally munkát vállal, majd beleszeret a főnökébe, Roy pedig piros ruhás múzsájával kezd randizni.
Nincs számottevő különbség egy jövendőmondó és egy szerencsesüti között – mondta Allen a New York Times-nak, arra utalva, hogy mindig is egy kalap alá vette a metafizikai alapokon nyugvó világfelfogásokat. Mindegyik egyformán érvényes vagy érvénytelen – nézőpont kérdése. Bármelyiket válasszuk is, mindenképp segítünk magunkon – vallja az író-rendező-színész, aki a Férfit látok álmaidban világpremierjén, a 2010-es Cannes-i filmfesztiválon sem tért ki a kérdés elől, mondván, hogy szerinte a túlélés egyetlen eszköze az önámítás.
Anthony Hopkins-szal együtt ártalmatlan öregemberré szelídült a 74 éves Woody Allen, aki minden etapban új lendületet vesz, hogy magára találjon. Fénykorának kis katarzisai azonban – két-három jelenet kivételével – rendre elmaradnak. A szelíd félmosolyt Grace Jones és Naomi Watts képes kacajjá szélesíteni. Előbbire – aki volt már Bridget Jones anyja is – úgy simul Helena szerepe, akár a kézre a kesztyű. Utóbbi, a Sally karakteréről alkotott határozott elképzelésével győzte meg Allen-t. A direktor állítólag a forgatás előtt még csak nem is találkozott Watts-cal, aki a felvételek első napjára beesve egy kurta köszönés után azonnal harmadik sebességbe kapcsolt. Mivel a szakma legjobbjait kereste, Allen hamar rábukkant a magyar Zsigmond Vilmosra; az operatőrt „kedves zseniként” őrizte meg emlékezetében. Nem lenne teljes a kép a narrátor nélkül, aki közönyös és humoros egyszerre – nem csak mesél, hanem magyaráz, korrigál és gyakran cinikus kommentárokat fűz a történtekhez. Erről, ha nem késik le az Apolló mozi előadásait, még néhány napig (augusztus 18-ig) megbizonyosodhatnak. (Tévedés azért ne essék: akik olcsó és brutális poénokra ácsingóznak, ne a folyton tépelődő Allen karaktereinek szemüvegét tegyék fel!)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)